Így kerestem fél óra telefonálással 75 ezer forintot

Az egész azzal kezdődött, hogy Csikós elvitte a tavaly beszerzett KTM Duke II-met egy körre. Miután csomó apróságot megcsináltattam rajta, az összeállás jeleit kezdte mutatni, például mindenhonnan hazaért lábon. Utólag vicces is, mennyire magabiztos mosollyal nyomtam a kezébe a kulcsot. Jóságos Csík nagyon udvarias ember, a próbakör végén hitelesen dicsérte a motort, a futóművét, a karakterét, a fékeit, és csak utána tért rá, hogy könyékig kuplungfolyadékos a karja.

Mivel a Duke hidraulikus kuplungja egy sor hibát képes produkálni, amelyek egészen eltérő költségeket vonzanak, ez tipikusan olyan, amihez a típust fejből ismerő szerelő kell. Rengeteg halogatás után végül kivittem Ócsára a KTM márkaszervizbe, ahol mondták, hogy lekapják a főhengert és megnézik, mekkora a baj, majd jelentkeznek. Végül némi kapj el ha tudsz paródia után sikerült elérnem Norbit, és kiderült, a négy jellemző hiba közül a legdrágábbhoz van szerencsém: a főhengerben lévő furat felületkezelése sérült. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy aluhengerről leverődik a nicasil, lényegében kuka.

Nem lepett meg - ha becsukom a szemem, még mindig tisztán látom, amikor az első szerviznél pálcikával kapargattuk ki a tartályból azt a gyanús iszapot, ami valamikor nagyon régen a kuplungfolyadék lehetett. Szóval magán a helyzeten, hogy valami rossz, egyáltalán nem küldött padlóra, van a garázsban megbízható motor bőven, egy szar elfér, pláne ha az a szar annyira jó, mint a Duke, ha éppen működik. Nevezhetjük ezt Alfa Romeo szindrómának is, én választottam ezt a sorsot, méltósággal viselem.

Azt is tudtam, hogy a KTM-nél a Duke II és a 950-es LC8-ak idején tipikus volt a jelenség. Nem köztudott, de egy tervezési hibáról van szó. A KTM mérnökei rajta voltak a ready to race filozófián, annyira versenymotorban gondolkoztak, hogy versenymotorra való kuplung-hidraulikát rendeltek a Magurától - utcai gépekre. Az egy decinél is kevesebb folyadék gyorsan telítődik kopadékkal, amiből baj lehet. Mivel nagyobb tartályt utólag körülményes installálni, marad az évenkénti kuplungfolyadék-csere, ami az én motoromnál elmaradt.

Tehát nem is a hiba tényétől borultam meg, hanem az alkatrész árától. A legutolsó csavar és tömítőgyűrű is külön-külön kapható, kivéve a főhenger öntvénye - az csak úgy kompletten, karral, folyadéktartállyal, fedéllel, karmantyúval, mindennel együtt. Tehát bármi más filléres vacak kéne, az lenne külön, még felújítókészlet is, de az öntvény csak egyben, 110 ezerért létezik. Egy hat-hét kilós motorra.

Oké, a listaár 110, az OEM-Parts-tól 91-ért is el tudtam volna hozni, de az még mindig a tűréshatár fölött volt, de volt B-tervem is. A beszállítótól közvetlenül, a KTM-et kihagyva jókat lehet spórolni. Kiugrottam a Magura hazai importőréhez, az X-Bike-hoz, hiszen ki lenne nagyobb mágusa a cikkszámoknak - körülbelül két perc katalógustúrás után kiderült, hogy náluk 60 rugó, ráadásul az már egy továbbfejlesztett változat, sőt, a kuplungkart is féláron adják. Mielőtt rendeltem volna, elhatároztam, futok még pár kört, egyszerűen lehetetlen, hogy ne lenne erre valami még okosabb megoldás.

Csikóst olyan szintű lelkiismeret-furdalás gyötörte a kuplungom miatt - sokat cikiztem vele, szegény komolyan vette -, ő szólt, hogy ismer egy főhenger-mágust, aki a Pontonét csinálta, még zsákfurtatot is tud készíteni, forduljak hozzá.

Göbölyös mesterrel is tartottam konzíliumot, ő pedig megerősítette a gyanúmat, hogy a kuplungom öntvénye felfúrható, a rendszernek el kéne bírnia egy óvatos hónolást. Már láttam, hogy a KTM-esek tömegét sújtó akut problémára megtalálom a gyógyírt, és szobrot állítanak nekem. Lelkesen hívtuk a mestert, de 15 mm alatti furatot ő sem tud.

Hívogattam bontósokat, gyanús alakokat, akik gyárinak hazudott utángyártottal házaltak, a végén viszont a Tolna megyei KTM-guru, Lévai Péter mentett meg, nála ugyanis akadt egy 950 Supermotóról származó, garantáltan nyolcezret futott, hibátlan kuplungfőhenger - ami történetesen ugyanaz, mint amit a Duke II-re szereltek, csak feketére eloxálták, nem bronzszínűre - 35 ezerért ajándék az ilyen, ráadásul másnap fel is hozta Pestre.

Így történt, hogy 110-ről indulva 35-ért lett alkatrész, a végén pedig úgy éreztem magam, mint aki megkereste azt a  75 ezer forintot. Utólag is vizsgálom a lelki folyamatot, hogyan alakul át a racionális ember egy fos, de imádható jármű hatására. Ha bármikor röhögtél veteránosokon, alfásokon és egyéb nyomorúságot vállaló kisegyházak tagjain, akkor szólaljon meg a vészcsengő: egyszer te is köztük végezheted.

Ezzel párhuzamosan Bistei kolléga is adott egy tuti kontaktot egy szerszámiparban dolgozó barátjához, aki nem zárkózott el a felújítási kísérlettől - ez még nálam áll, a bontott öntvény beszerzése után megtört a lendületem, de ígérem, végére járok a felújíthatóságnak.

Az ócsai szervizben szuper jó arcok voltak, villámgyorsan feltették a bontott - de igazából új - főhengert, feltöltötték és lelégtelenítették a rendszert, illetve foglalkoztak egy kicsit a csálén álló kormányommal. A sejtésem részben helyes volt, tehát a telók valóban elmozdultak kicsit a befogóban, és magában a kormányban van egy minimális görbület - ráadásnak maga a kormánybefogó felső része is torz volt, azt lecserélték egy egyenesre.

Ideális esetben a történet úgy folytatódna, hogy a hátralévő időben hatalmasakat motoroztam, és végigjártam vele az összes technikás versenypályát, de nem. Kicsit olyan ez, mint a Trónok harca, ha azt hiszed, ennek jó vége lesz, akkor nem figyeltél eléggé.

Az év utolsó versenypályás bevetése előtt még gyorsan meg akartam csinálni néhány karbantartást: olaj, olajszűrő, légszűrőpucolás és -kenés, illetve néhány, ezer éve megrendelt apróság felrakása (új szívócsonk, gyári rugó a kipufogóhoz, stb...). A motor összeállt, sóhajtottam fel. Az örömöm nem tartott sokáig, hiába volt mesésen jó a Duke, otthon már láttam, hogy a lánckerék alól szivárog az olaj - a semmiből keletkező automata láncolajozó az álmoskönyv szerint rossz jel.

A lánckerék alatt van egy szimmering és egy O-gyűrű, a kettő együtt 400 forint, és jellemzően az O-gyűrű szokta elfosni magát. Az egyik reggel kiugrottam Bori Attilához egy gyors műtétre. Tartottam a motort, míg szétnittelte a láncot, majd amikor húzta le a lánckereket, baljós o-óóó hagyta el a száját. Akkor dőlt el, hogy idén már nem lesz több KTM-es pályanap, a kihajtó tengely lötyögése drága bulinak ígérkezik. A csapágyak olcsók, öt- és tízezer forintos tételekről van szó, a munkadíj lesz szemmel látható, illetve ha a tengely is megnyíródott - márpedig ilyenkor a tengely is kap, nincsenek illúzióim. És a legszomorúbb, hogy ehhez is kellett egy hozzá nem értő tulaj, elég egyszer túlhúzni a láncot, és onnantól a váltó egy időzített bomba.

Most még várom a tömítéseket, aztán a télen nekiállunk a szétborításnak - ha már szét kell húzni a blokkot, akkor érdemes a főtengelyt is újracsapágyazni. De legalább könnyebb lesz elvinni a telókat és a központi rugóstagot egy tervszerű megelőző karbantartásra, illetve felkészülök a kuplungmunkahenger cseréjére is, ugyanis ha felül elpusztul, előbb utóbb az alja is megdöglik.

Ha ügyes vagyok, ezeken százezret is kereshetek.