A múltkori állatszállítós posztunk igazán népszerű volt. Az olvasók egyik fele A fajok eredetét ütötte fel, hogy megállapítsa kecske vagy birka utazik a motoron, a másik fele viszont elárasztotta postámat jobbnál jobb transzport-fotókkal.

Nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni, kattintsanak, a galériánk az emberi lelemény végtelenségéről tanúskodik. 

Éljen a magyar-szovjet barátság!

Sötétedés után értem Kerepesre, és ahogy bebotorkáltam a műhelybe, egyből nagyon kellemes kép fogadott: az a sziluett, amit alapban elképzeltem. Elöl egy Honda CBR 600 F 16 collos kereke, valamikor a 90-es évek második feléből. Rajta egy Harley-Davidsonokra gyártott Dunlop gumi. Ragaszkodtam a jó fékekhez, ezen pedig 310-es tárcsa van, és rá lehet rakni egy hatdugattyús nyerget, mondja Pistike.

 

Tibike, te ott nem mondasz semmit. Érted? Nem szólalsz meg, bármi is történik.

Ez a három mondat múlt október 28-án röviddel este hét előtt hangzott el, az M7-es autópályán, valahol a harmincadik kilométerkő környékén. Közvetlenül az után, hogy Tibby fél órás, dörgedelmes előadást tartott nekem. Arról, hogy azt a motort, amiért útban voltunk, nem szabad megvenni. Felelőtlenség, esztelenség, szembe megy minden elemi óvatossággal, csak megveszekedett idióták tesznek ilyet.

Tibbynek igaza volt.

Assur után nekem is sikerült eljutnom országgyűlési képviselőmhöz B125 témában.

X. kerület, Kőbányáról van szó. Bevallom, nem kedvencem a hivatalokba járás, nem is születtem Kőbányán, de Deák Bill meghozta a kedvemet, miután egyik délután az egész szerkesztőség Kőbánya Blues-t hallgatott.

A KTM történelmet írt: tizedszer nyerte meg a Dakart. A győztes Marc Coma és társai csodálatos motorozással mutatták meg a világnak az osztrák cég fölényét: az összes szakaszon az ő gépeik domináltak.

9500 kilométer, ennyi volt a 33. Dakar Rally versenytávja. A Yamahán bronzérmet szerzett Helder Rodriges, a negyedik apriliás Chaleco Lopez és a hondás Quinn Cody kivételével csak KTM volt az első tízben – mi ez, ha nem világuralom? Gratulálunk minden résztvevőnek, előttük tisztelgünk óriási képgalériánkkal. Nézzék végig melyek voltak a 2011-es rali legszebb motoros pillanatai.

1. Marc Coma, Spa., KTM
2. Cyril Despres, Fra., KTM
3. Helder Rodrigues, Por., Yamaha
4. Chaleco Lopez, Chil., Aprilia
5. Juan Pedrero, Spa., KTM
6. Pal Anders Ullevalseter, Nor., KTM
7. Jean De Azevedo, Bra., KTM
8. Ruben Faria, Por., KTM
9. Quinn Cody, USA, Honda
10. Jacek Czachor, Len., KTM
11. Henk Knuiman, Hol., KTM
12. Miran Stanovnik, Slo., KTM  

A motorozás iránti vágy pusztító dolog. Belülről mar, a torkot szorítja, az elmét megzavarja. Csikósnak van igaza, ha új találmány lenne, biztos, hogy betiltanák – az addiktológusok, a közlekedésbiztonsági szervezetek és a nőmozgalmak együtt tennék lehetetlenné a motorizált kétkerekűeket.

Lám, ezt a gyereket is tönkretette. Józan ítélőképességét elvesztette, a helyesírás, mint a festék pattogzott le róla. „cserélném nyakláncom egy akármijen jawa mustangra nembaj ha nem müködik a gép de szükségem lenne egyre megjavitom a nyaklánc 20 ezer értékü kb de kell egy motor” – vajon létezik sebére krém és zavarára gyógyszer?

 

Az amszerdami World Press Photo neve nem csak egy eseményt, hanem egy független, non-profit szervezetet is takar. 56 éve keresik a legjobb sajtófotókat, munkájuk mára ez egyik legrangosabb fotópályázattá nőtte ki magát.

Az utóbbi években sajnos egyre több a vér a képeken, de erről nem ők tehetnek – a világ ilyen, az támolyog rossz irányba. Visszarévedve a régi fotóik közé, izgalmas felfedezést tett Indexes kollégánk, Nak: 1955-ben egy csodálatos motoros pillanatot örökített meg Mogens von Haven a Volk Møllei versenypályán. A zsűri első hellyel jutalmazta a Triumph-ról lemaradó férfi esését.

Érdekes módon 1958-ban is motoros tematikával győzött Colin Fletcher: egy húsvéti versenyen történt tömeges esés is meghozta az első hellyel járó szakmai ismertséget.
 

Ha már ekkora felhajtást csináltunk, kíváncsi voltam, mit szól ehhez a politikus, aki a nevemben is beszél a parlamentben. Megkérdeztem.

Mindez persze csak leírva tűnik egyszerűnek. Hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy a szerkesztőségből mindenki felkeresi a saját országgyűlési képviselőjét, szigorúan állampolgári minőségben, és kikéri a véleményét a B kategóriás jogosítvánnyal vezethető 125-ös kismotor ötletéről. Az ember persze nem szaladgál nap mint nap képviselőkhöz, így csak sejtettük, hogy van valamiféle fogadóóra, ahol ezt megtehetjük, de hamar kiderült, hogy egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet.

Ki mondta, hogy az élő állat szállításához teherautó vagy utánfutó kell? Kubában az élet sokkal lazább. Az AP hírügynökség fotósa mókás pillanatot kapott el: egy motoros összekötötte kecskéje lábát, s hátizsákként fuvarozza Havannában 2011. január 6-án, a főváros San Antonio de Los Banos kerületében.

 

Talán emlékeznek még Imrére és az ő sárga Subaru 360-asára, amellyel tavaly nyáron Tokióból Magyarországra autózott. Ha kimaradt volna a cikk, érdemes utólag elolvasni, felfoghatatlan a sztori. Még azon a fotózáson megtudtuk, hogy nem csak a két 360-as törpekocsi a fura jármű Imre tokiói járműparkjában, hiszen a Subaru autók mellett van egy Subaru motorkerékpárja is.

Pompás videót kaptunk az Instar Films-től és Palatinus Attila stuntridertől. Nem gondoltuk volna, hogy a Honda CBR600 ilyen kezes a jégen – a szolnoki motoros megmutatta, hogy tehetséggel és szöges gumival csodákat művelhetünk csúszós talajon is.

Így nézett ki, amikor elhoztam. Nem volt szalonállapotú, de nem is tűnt különösebben vészesnek

Egy éve vettem meg a Yamaha RD 250-est, és azt hittem könnyű menet lesz. Egy kis pucolgatás, néhány apró prücök cseréje, aztán mehetünk is, vinnyogva pörgő motorral, illatos kék pöffeneteket eregetve.

Nem egészen így alakult.

Én a patinás, eredeti állapotú motorokra gerjedek, nem az utolsó csavarig felújítottakra. Azt szeretem, ha a motoron rajta van a sorsa, nekem a kis kopások, apró karcok teszik hitelessé, autentikussá a régi gépeket. És ez az RD pont ilyennek nézett ki első blikkre, meg másodikra is.

Mit csinál a téli szezonon kívül a Télapó szarvasa? Solexszel büntet az utcákon, fajok közötti szerelmi kalandokba bonyolódik és ezért kis híján sörétet kap fenekébe. Denis Bouyer zseniális rajzfilmje őrült kalandokat mutat be: segédmotoros jaszkarizás, lopott csókok és lehengerlő képi világ jellemzi.

Nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is érdemes megnézni – ha más nem, eszünkbe jut, milyen is volt, amikor a kedves após még nem akarta, hogy kajtassunk az ő kislánya után.

Viszonylag szabványos karácsonyunk volt, idén először közös fadíszítés, a szokásos bejgli, mézes süti, meghitt csendeséj, élénkebb pásztorokpásztorok, lezárva vidám jinglebellsszel, no meg a feltekert fűtés. Ajándék vonalon sem tudok különlegességekről beszámolni, én kaptam egy még viszonylag rücsis 123-as Merci-kormányt, a gyerekek egy kábé még harminc évvel ezelőtt, szögvasakból hegesztett, Simson Star-motoros, valami ősautó-váltós, Trabant-pedálállványos, Riga-tankos kisautót (együtt fogjuk rendbe tenni), Kati pedig egy motorral lett gazdagabb.

Félve nézem a reklámokat, amelyben motorokat szerepeltetnek. Általában hamis szabadság-mítosz vagy cukrozott férfiasság süt mindegyikből – ritka az, amit szerethetünk. Az amerikai Dickies ruházati cég reklámja azonban tökéletes; nincs vaker, nincs talmi csillogás. Gáz van csak, füst, üvöltő kipufogók és egy vicces erőpróba.

Nézzék meg, hogyan méri össze erejét a Triumph meg a Shovel Harley egy nadrággal. Tanulság nincs, de szórakoztató.

Ön jó néven venné, ha a nappalijába bejönne a szomszéd Pistike távirányítós helikopterével, és lekaszabolná a kristálycsillárt, vagy benyúlna a hűtőbe és megenné a sonkát? Ugye kérdőn nézne? Esetleg akkor is ellenérzései volnának, ha Pistike pár év múlva a kocsiját veszi kölcsön? Akár vissza is tankolja, össze sem töri, tehát közvetlen anyagi kárt nem okoz, már azon kívül persze, hogy eszébe jut olyat használni, elvenni, ami nem az övé.

Mai cikkünk blogposztja.

Jó motorosnaptár nélkül semmit sem ér az év vége. Tavaly flexszel hadonászó félmeztelen csajokkal kedveskedtünk, idén motoroké a főszerep – a Metzeler 2011-es kiadványai a klasszikus értékek kedvelőinek szólnak.

Jól olvassák, többes számban beszélek, két anyagról van szó. Az egyik azoknak való, akik a fekete-fehér fotókra izgulnak és a kéjüket fokozza a rajtszám: a Classic a versenyhangulatot hozza elő. A második sorozatot azon kedves olvasóinknak ajánlom, akik mindig rínak, hogy egy motor csak kerek lámpával az igazi – a Mezteler Café Racer 2011-ben csak ilyeneket találunk. 

Pompás videókat kaptunk Tesztmotoros kollégáinktól. Mi nem voltunk az évek alatt hungarikummá vált, kemény borításon megrendezett nyíregyházi teremkrosszon, így kapóra jött az általuk felajánlott anyag.

Aki szereti a felbőgő egyhengereseket, a két és négyütemű motoroktól vibráló visszhangot, az dőljön hátra és nézze meg őket. Komolyan megéri, Nagy Norbert Bujtosi Szabadidő Csarnokban forgatott videója kiválóan átadja a hangulatot.

Próbálom azt képzelni magamról, hogy nem vagyok márkasznob, de lehet, hogy lassan ideje volna felkeresnem egy önkép-pszichoterápiát. Ugyanis már megint három Yamahám van. Oké, a VMax annak idején azért kellett, mert más ilyen motor nem létezett, az tetszett, nem volt alternatíva.

Az XJR 1300 esetében is valami ilyesmire hivatkoznék – vannak nagyon szép Honda CB-k, de hét évvel ezelőtt nem volt sor négyes, léghűtéses Honda. Ha mondjuk egymás mellett állna egy XJR és egy Honda …, valószínűleg az utóbbit vinném. Van ezen kívül egy használt Vinóm, az egyértelműen VMax Zsolt hatása – olyan kitartóan, konkrétan, részletekbe menően fikázta a konkurens Honda és Suzuki modelleket, hogy nem vehettem mást.

Egy fiatalnak vezette gépét a rendőr, amikor december 15-én összecsaptak a tüntetőkkel Athénban. A válság miatt bevezetett megszorító intézkedések ellen csaknem minden szektorban 24 órás sztrájkot tartottak Görögországban.

A munkabeszüntetések miatt leállt a légi és a közúti közlekedés, zárva tartottak a közhivatalok, az iskolák és a bankok többsége is. A sztrájkhoz csatlakoztak a kórházi dolgozók is.

(MTI/AP/Alkis Konstantinidis)

Aki a karcsú derekú nőket kedveli, Magyarországon nyerő helyzetben van. Aki a karcsú derekú motorokra gerjed, nincs ilyen könnyű helyzetben – mifelénk még mindig a vaskos, csillogó és drága customok a divatosak.

Már megint Japán felé pislogunk és bezzegelünk: a frissen véget ért yokohamai Mooneyes Custom Show képeit nézve világosan látszik, hogy nem csak hárommillió forinttal a zsebben lehet belépni az épített motorok világába.

Korábban sokan azzal feleltek a kinti stílusra, hogy múló hóbort ez a retró – őket el kell szomorítanunk, a letisztultság állandósult és lassan kialakult az azonnal felismerhető japán formanyelv.

Nem kell kétezer köbcenti, akár 250-ből is lehet dögös gépet faragni. Ideálisak az egy- és kéthengeres metrikus motorok meg a régi angol szörnyek. Harley-ból sem kell a big twin – meglepő, hogy mennyire ütős lehet a sokak által lefitymált Sportster.

Nem kell giccses légecsetes festés, az egyszerű minták, a kopott tankok sokkal dögösebbek, mint a kardozó amazonokkal, meg bőrveretes lovasokkal cicásított fémnek tűnő műanyagelemek. Ha cifrázás, akkor aranyfüst és kézi, címfestő ecset; a japán motorépítők nagyra tartják az egyedi mintákat és alkatrészeket.

Akiket nem hat meg a túlzó európai stílus, vagy az Amerikából begyűrűzött sematikus bobber-vonal, nézzék végig a zsíros galériát – mindenki megtalálhatja a kedvenceit.

A képek forrása: Sparetime, Daikoube 

Motorkerékpáros hagyja maga mögött a Michel Martelly elnökjelölt hívei átal felgyújtott, autógumikból emelt útakadályokat Port-au-Prince-ben 2010. december 9-én. Haiti több városában zavargások zajlanak azóta, hogy az országos választási tanács kihirdette az elnökválasztás első fordulójának eredményeit.

A november 28-án tartott első fordulóban az ellenzéki Mirlande Manigat, Lesley Manigat volt államfő felesége a szavazatok 31,37 százalékával az első helyen, míg Jude Célestin, a leköszönő államfő, René Préval pártfogoltja a voksok 22,48 százalékával a második helyen végzett. A harmadik helyezett Martelly hívei csalással vádolják a hatóságokat. A második fordulót várhatóan 2011. január 16-án tartják.

(MTI/AP/Ramon Espinoza)

A triálozás szórakoztató és ügyességet kívánó sport. A jó egyensúlyérzék mellett megfelelő motort és intelligenciát is igényel az akadályok taktikus leküzdése. Az utóbbi kettő biztosan hiányzott a simsonosnak.

Szerkesztőségi képregény-felelősünk, Szűcs Gyula csodás motoros-autós-világvége hangulatú történetet teremtett tettestársával, Budai Dénessel. Itt bent hétről hétre láthattuk az újabb és újabb lapok születését, de önöknek nem kell türelmetlenül várni a friss oldalakra, egyben, készen kaphatják meg a folytatásosnak tervezett, első magyar apokaliptikus hangulatú képregényt.

Gyula hosszas nógatásra elárult pár részletet és háttér-információt. Olvassák el, hangolódjanak rá a poros, posztnukleáris országunkra. Megéri.

„Mindig is olyan történetet akartam, ami ötvözi a Mad Max 3 roncsautós hangulatát a Boros-Szikszai festmények szétbombázott neo-Budapestjével, hiszen mennyivel faszább, ha a puskás-bőrdzsekis főhősök (és a kötelező kiskutya sidekick) a szétlőtt Lánchíd mellett kommandóznak a rommá lőtt Brooklyn-híd helyett. Mivel senki nem írt ilyet, kénytelen voltam magam kitalálni a sztorit. Ez lett a Café Postnuclear.

Azt, hogy Magyarország tökéletes sci-fi helyszín, az 1990-es Kiálts farkast óta tudom. Ebben a Gáspár András regényben a bolygóközi háború főhőse nem New Yorkba vagy Tokióba tér vissza, hanem 2090 Budapestjére, ahol a Continental szállóban lövöldözésbe keveredik egy cápameberrel a pesti felhőkarcolók között, majd antigravitációs Kárpátia kocsival menekül a mutáns bérgyilkosok elől.

A Café Postnuclear színhelye a posztapokaliptikus Magyarország, ahol egy magányos hős járja az országutakat – ahol tud, segít. Fecskefarkú Chevy helyett ’61-es Skoda Felicia Cabrióval dönget, Lucky Strike helyett piros Symphoniát szív, és a Texaco kutak helyett az ÁFOR-nál néz körül, mi maradt a háború és a fosztogató zombik után.

Végig arra törekedtünk, hogy a történetet bármikor át lehessen konvertálni az autótemetővé változott Nevadába vagy Ausztráliába is (ezért nincsenek például magyar keresztnevek, csak univerzális nickek és gúnynevek), ugyanakkor a gulyáskommunizmus retró fogyasztási cikkei és az ismerős autómárkák kellemes emlékeket ébreszthetnek a célközönségnek tekintett húsz év fölötti korosztályban. Nekik szeretnénk végre megmutatni, hogy a műfaj már régen nem a Pókembert meg a Bobót jelenti.

Abból persze még nem lesz képregény, ha a fejemben a világ legjobb Mad Max-mozija pörög, Ford Falconok helyett tuning Trabantokkal. A Café Postnuclear rajzolójával, Budai Dénessel azután haverkodtam össze, hogy mindkettőnket kidobtak a Galaktika magazin steampunk pályázatából: kiderült, hogy Dénes nemcsak a szegecselt vasakban jó, de pont ugyanabban a letisztult és odabaszós fekete-fehér stílusban rajzolja a 80-as évek motorizált cyberpunk zsoldosait, mint amit a kultikus Kaland-Játék-Kockázat könyvek, az Országút harcosa és a Kaliforniai visszaszámlálás óta imádok.

A Random című, 103 oldalas, ingyenes antológiánk azért született meg, mert szerintünk a hazai képregénypiacnak minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy kiszélesítse a nagyjából háromezer fős rajongótáborát. Ehhez viszont olyan populáris, sci-fi, fantasy, horror vagy nyomozós témájú, folytatásos történetek kellenek, amiket olvasva a célközönség megőrül, amíg nem tudja meg, mi történik a kedvenc hősével a következő részben."

 

Moncsicsis tangák, Pannonia motorok és Trabanntal támadó bandák a 41. oldaltól a Café Postnuclearban, vámpírok, robotharcosok és vérszomjas démonok a többi nyolcvan oldalon – nincs mese, csak képregény. A Random magazin első számáért ide kattintsanak!

 

A biztonságos motorozás életet menthet. A felelőtlen száguldozás nem új keletű probléma, úgy tűnik, már negyven évvel ezelőtt is gondot okoztak a nyelező suhancok. Ez az angol baleset-megelőzési kisfilm ugyan elavult már, hisz az irányjelző és visszapillantó tükör manapság elengedhetetlen, de a fő mondanivaló még mindig érvényes: nézz, jelezz és manőverezz, akkor életben maradsz.