Nem minden az, aminek látszik

2003.01.15. 13:18
Nem tudom, hogy a tulajdonos kipróbálta-e mielőtt kifizette, de ha igen, és megfelelt így neki, újra csak azt mondhatom, hogy a choppereknél többet számít a külcsín, mint a belbecs. Sok használhatatlan, életveszélyes épített motort láttam már - néhányat vezettem is -, de ez mindet felülmúlja.

 
   
 

És még azt mondják, hogy nem vagyunk lemaradva?! Csaknem egy fél évszázadot kellett várnunk az Easy Rider című film óta, hogy legyen egy igazi, saját chopperünk. Igaz, hogy nem túl nagy, igaz, hogy nem is megy, de a mienk!

 
   
   

A történet pont úgy kezdődött, ahogy az más, "nyugati" országban is lenni szokott. Valaki gondolt egyet, és elhatározta, hogy megszerzi magának a híres motort, amin Peter Fonda átszelte Amerikát. Mivel az eredetihez kicsit költséges lenne hozzájutni, a másolatok többsége pedig múzeumokban várja a látogatókat, más megoldást kellett keresni. A California Motorcycles Company és még néhány más cég ugyan gyártott belőle eladásra néhány replikát, de azokat is mind elkapkodták a szelíd motorosok. Nincs más hátra, meg kell csinálni!

Nem először történik ilyen. Magyarországon jó szakemberek vannak, és általában fél áron kihozzák azt, amit a nagy cégek árulnak. Egy motor esetében milliós nagyságrendű lehet a megtakarítás. Esetünkben az építtető ismét akart túl mélyen a zsebébe nyúlni, de Szilvási Istvánban emberére talált. Pisti, lévén ő maga is motoros, néhány különleges gépet épített már, volt tehát referencia.

 
   
 

Azért a leendő tulajdonos - ha igazán érdekelte volna - már az alkatrészek összeválogatásánál elkezdhetett volna gyanakodni. De hát ő mondta, hogy nincs pénz! Pisti pedig kihozta a legjobbat, amit egy ilyen low budget motorból lehetett.

Hogy legjobban hasonlítson az eredeti Captain Amerikára, szükség volt egy V2-es Panhead blokkra. Ezt egy Tátra teherautó hengereiből, egy MZ karburátorból, és egy ősrégi WLA oldaldeklijéből, rakta össze, utóbbit a legendás Sztrakay Jacktől sikerült megszerezni. (Jack - ha valaki nem tudná - itthon az első motorépítők közé tartozik, és már több restaurált, régi Harley is kikerült a kezei közül, így kisebb Harley-bontóhoz hasonlít a műhelye.) A V2-es kompresszor-blokkot egy roncstelepről vadászta Pisti, ami kis ügyességgel, elforgatva kiadta a Harley-k 45 fokos hengerszögét. A váltót egy régi Opelről műtötte le, és szétfűrészelés után rögzítette a többi alkatrészhez.

 
   
   

Azért a költségvetésből futotta néhány igazi motor kellékre is. A hátsó sárvédő például egy Hondáé volt, különlegessége, hogy a japán tervezésű sárvédő Franciaországból származik, és Pisti, egy magyar srác, egy német börzén jutott hozzá, hogy végül egy amerikai motor másolatára szerelje fel. Hát mi a globalizmus, ha nem ez?

Az üzemanyagtartály helyére ideiglenesen egy Simson tank került, de csak addig, amíg a művész meg nem találja a megálmodott, tökéletes Mustang tankot. Az első villa egy Suzuki Intruder alsó száraiból, egy pár AME kifliből, és némi rozsdamentes csőből áll. Az első kerék valami krosszmotoron szolgált, míg a művészet oltárán feláldozták, és újra munkába nem állt.

 
   
 

Azért, hogy a megrendelő is kivegye a részét a munkából, beszállt néhány kellékkel. Hozott egy Harley-Davidsonról való hátsó kereket, és egy komplett lábtartórendszert, kipufogót, amit Pisti mindenféle csövekkel kipótolva tudott csak felszerelni. A primerdekli, a légszűrő, a szelepdeklik, és még egy csomó utángyártott apróság szintén Harley-márkájú, ez jelentősen megdobta a motor értékét.

A kész mű tartalmaz még rengeteg rozsdamentes csövet és rozsdamentes csavart is, ahogy az épített motoroknál már lenni szokott. Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, szükség volt még egy egyedileg tervezett ülésre és az eredetihez megszólalásig hasonlító, amerikai zászlós fényezésre a Répa Design jóvoltából. A kiskőrösi bukósisak már csak hab a tortán. A motorhoz illő mintával az összhatás valóban olyan, mintha a motort most tolták volna ki a forgatásról.

 
   
   

A tesztvezetést a motorátvétel után sikerült megejtenem. Nem tudom, hogy a tulajdonos kipróbálta-e mielőtt kifizette, de ha igen, és megfelelt így neki, újra csak azt mondhatom, hogy a choppereknél többet számít a külcsín, mint a belbecs. Sok használhatatlan, életveszélyes épített motort láttam már - néhányat vezettem is -, de ez mindet felülmúlja. A hosszúvillás chopperek kanyarokhoz való legendásan rossz viszonyát megsokszorozva adja vissza az Amerika Kapitány.

A magas, majomlógató (ape hanger) kormány, csak tetézi a bajt, és még jobban megnehezíti a manőverezést. Még az is komoly erőfeszítésbe került, hogy a fotózás miatt néhány méterrel odébb toljuk a gépet az országúton. A hihetetlenül hosszú első villa ráadásul úgy fogja közre az első kereket, hogy az a tengelyen szabadon mozog jobbra-balra. A megállást pedig egyáltalán semmi nem biztosítja, ugyanis sem elől, sem hátul nincs fék. A szörnyű csak az, hogy még a féktárcsáról is teljesen megfeledkeztek, ahogy a fék- és kuplungkarokról is, így a bowdenek csak látványelemek.

 
   
 

A sofőr üléspozíciója chopper viszonylatban kényelmesnek mondható, de a már korábban említett kormány miatt gyakoribb pihenőkre van szükség, hogy a vezető mellső végtagjaiba ismét némi életet leheljen. A sűrű megállókat a kis űrtartalmú üzemanyagtank is indokolja, hiszen 100 kilométerenként mindenképp tankolni kell.

Az ülés utasnak szánt része leginkább az óriás műlesikló pálya formáját idézi emlékezetünkbe, de ez legfeljebb csak álló helyzetben jelenthet gondot. Az utas helyzetén sokat ront, hogy hátsó lábtartó egyáltalán nincs. Menet közben a jelentős méretű háttámla megakadályozza a lerepülését, és még a csomagokat is van hova kötni.

 
   
   

A különleges formájú, magasra ívelő, halfarkas kipufogókat jól ismerjük a filmből, de csak a teszt közben derült ki, hogy esős időben hajlamos megtelni vízzel, ami a blokk gyakori leállásához vezet, és jelentősen megnehezíti az újraindítást. A mindkét oldalon duplán elhelyezkedő, krómozott indexek elsősorban abban segítenek, hogy a mögöttünk haladók figyelmét időben felhívjuk rá, hogy kanyarodni fogunk. Lehet, hogy ez a hosszú villa miatt csak Y-ban fog sikerülni, de arra mindenképp számítsanak, hogy csak első sebességben, lábletétellel fog menni, ezért legyenek türelemmel.

Megállapíthatom, hogy az alacsony költségvetésű motorkerékpárok között sok olyan található, ami alkalmas a közlekedésre, de ez nem olyan. Alkotója, Szilvási Pisti mégis büszke rá. Már évek óta készít motoralkatrészekből, csapágyakból, csavarokból 20-30 centis kétkerekűeket, de ez most teljesen más. Eddig ez volt az első igazi nagy dobása.

 
   
 

Szerencséje volt, ugyanis az építtető igényei alulmúlták minden elképzelését. Számomra is hihetetlen, de az új tulaj egyáltalán nem akar motorozni legújabb gépén - arra van neki több másik - hanem csak nézegetni szeretné, mutogatni, illetve dicsekedni vele. Szóval elmondhatjuk, hogy a magyar-amerikai kapitány valódi showbike lett. Ja, hogy hol van kiállítva? A Harley-Davidson Budapest Neszmélyi közben lévő szalonjának tetején. Az M7-es bevezető szakaszáról például elég jól látható.