Nézzünk bele a csőbe!
A teljesítménynövekedéssel egyre nagyobb hangsúly kerül a futóműre. Mind több tuningcég gyárt extra fékberendezéseket és módosított, speciális, átszelepelt rugós tagokat, akár pályagépről, terepmotorról vagy túragépről van szó. Szemfényvesztés ez, vagy hasznos dolog? Nézzünk bele a telószárakba!
A rugózás feladata
A rugózás feladata a kerék-talaj kapcsolatának megőrzése, az utazási komfort és az irányíthatóság biztosítása. Folytonosan változó talajon, változó körülmények között, változó sebesség és terhelés mellett kell az optimális feltételeket biztosítania. Ez az elmélet, a gyakorlat pedig az, hogy vannak jól beállított, jól működő futóművek és vannak kevésbé jól működő futóművek.
A rugós tagok három fő részből állnak: a rugó, a csillapítás, valamint maga a szerkezet, amely mindezeket összefogja. A rugó általában lineáris vagy progresszív tekercsrugó, a csillapítás pedig olajtérben mozgó dugattyú, amelynek átáramlást biztosító furatai vékony acéllemezekkel fedettek, mely az átáramlást korlátozza. Ezt hívjuk lemezelésnek vagy szelepelésnek. Minél vastagabbak ezek a lemezek, a csillapítás annál nagyobb lesz, a futómű annál keményebb.
A csillapítást a jobb villákon, rugós tagokon kívülről is lehet állítani. Van befelé - hivatalosan nyomófokozati -csillapítás, ez a hirtelen összenyomódás ellen dolgozik, van kifelé - hivatalosan húzófokozati - csillapítás, ez a rugós tag vagy villa kirugózásakor lassítja mozgását, energiát vesz fel. Olcsóbb villákon ezek kívülről nem állíthatók, vagy csak részben.
Első villák
Két alapvető fajtájuk van, az egyik a hagyományos elrendezésű, amikor a villahídba a fényes, acél csúszószár van befogva és a fordított (Up Side Down – USD), ahol a csúszószár az első kerék tengelyéhez kapcsolódik, és a villa vastagabb, általában alumínium része van befogva a kormánykiflibe.
Általánosságban elmondható, hogy a fordított villák korszerűbbek, számos, főleg súlyelosztásukból és belső konstrukciójukból adódó előnyeik van, mint a finomabb reagálás, a nagyobb merevség, stb. A hagyományos villák olcsóbbak, egyszerűbbek és kevésbé karbantartás igényesek, szimmeringeik általában tovább tartanak.
A fordított (USD) villáknál megkülönböztetünk nyitott villát és zárt patronost (closed cartridge). A zárt villában két olajteret találunk egymástól elzárva. A belső olajtérben (csillapító patron) mozgó dugattyú csak a csillapítást végzi, így a külső olajtérben dolgozó rugótól nem jut ide be szennyeződés, kopadék. Ezek karbantartása, szétszerelése bonyolult. A nyitott rendszerűeknél, ahol egy olajtér van, egyszerűbb a helyzet. Itt egy olajban mozog a rugó, a csillapítódugattyúk és minden egyéb alkatrész, pálca, szelep. Ebben van a hátránya is: jobban koszolódik az olaj, jobban gázosodik, ezért csillapítása kevésbé állandó, mint zárt rendszerű testvérének.
A hagyományos, felső csúszószáras teleszkópvillák egyszerű felépítésűek, gyakran semmilyen állítási lehetőséggel nem rendelkeznek, a gyártó beállít egy bizonyos rugóelőfeszítést és csillapítást, ezzel kell élnünk. Nyilvánvalóan ezeket olyan motorokba szerelik, ahol az alacsony költség nagyon fontos szempont. Érdekesség, hogy a most említett definíció alapján a régi Rigáknak, Verhovináknak és Komároknak is USD villájuk volt, és a drága Simsonoknak volt hagyományos. Ez utóbbi igaz is, de a Verhók villájának semmi köze nincs a korszerű fordított villákhoz, noha a csúszószár alul volt. A Szimók villája azonban közeli rokonságban van bármelyik mai, olcsóbb kivitelű, nem fordított villával.