Szellemidézés

2004.06.28. 12:37
A festés annyira diszkrét, hogy a felületes szemlélő először észre sem veszi a trükköt. Az alapból szellemképként tűnnek elő a koponyák, egyedül a szemek világítanak kísértetiesen. Mintha elnyelte volna a bűnös lelkeket a lowriderré változtatott kövér cruiser.

Az ezerötszáz köbcentis blokkhoz óriási méretek tartoznak. Az első ülés fotelszerű, a hátsó pedig a hatvanas években divatba jött puffhoz hasonlít. A két sárvédő még egy teherautón is megállná a helyét. A japánok megalomániája először a sportmotorok teljesítményében nyilvánult meg, aztán szép csöndben elkezdtek cseperedni a chopperek is. Ebből a versenyből nőttek ki a cruiserek, a vetélkedés egyik állomása volt az ezerötös Intruder, ami leváltotta a kecses vonalú ezernégyest. A Suzuki óriáscruiseréhez sokak bánatára a kényelmes, hobbiból hétvégenként motorozó, vállalkozó vagy középmanager társult.

A baráti társaság egyöntetű véleménye az volt, hogy az ezerötös Intruderből nem lehet lapos, széles lowridert építeni. Pedig az elképzelés szerint a testes motorból olyan gép készült volna, ami igazi rocker-érzést sugall. Első körben lekerült róla minden felesleges, méretnövelő eszköz. Volt mit leszerelni... Az óriási sárvédők, a trepni lábtartók és a puhányoknak való ülések nem illettek bele a koncepcióba.

Előre egy Honda VFR-ről származó sárvédő került, amit a megfelelő méretre kiszélesítettek, hogy eltakarja a széles kereket. A hátsó sárvédő egy Sportsteré, szintén kettévágva és toldva. Mindkét sárvédőhöz új tartókonzolt kellett gyártani. A hátsó különösen lényeges darab, mert szem előtt van. Ezt laposvasból kalapálták és hegesztették össze, és a jól sikerült krómozás után legalább olyan szép lett, mint egy gyári alkatrész.

A rendszám a gyári motoron az ülés mögött, a lámpa felett volt. Mostani helyén kisegíti a szép, de funkciójában már nem oly tökéletes sárvédő munkáját. Az ülésnek külön alapot kellett készíteni. Mivel alatta sok szerelvény és kábel van - aminek a japánok nem sok helyet hagytak -, lemásolták a gyári ülés alját, és ennek a formájára öntötték ki műanyagból az újat. Ez azonban rövidebb lett, ezért a tank előtt egy jó tíz centis részen szabadon kandikált kifelé egy csomó drót, amit egy fekete lappal takartak el. A fekete lap - senki se találná ki - egy hegesztőpajzs állrészéből készült. Sivárságát egy halálfej dobja fel.

A hátsó ülés lényegesen egyszerűbb, a stílusváltás nagy vesztese egyedül Csövi barátnője. Illetve a feneke... A lapos kormányt, a tükröt, az apró indexeket, a hátsó lámpát több katalógust átlapozva válogatták össze. Egyedül a kormány szélessége hivalkodó, közel jár az egy méterhez. A trepni egy merev, minden kényelemtől mentes, puritán lábtartónak adta át a helyét. Az egy darabból mart, finoman áttört vasat egy diszkrét halálfej tartja.

A halálfej-motívum a motor fényezésében tovább kísért. A festés annyira diszkrét, hogy a felületes szemlélő először észre sem veszi a trükköt. Az alapszínt másfél órán keresztül kevergették, mire összejött a püspöklila és a padlizsán közötti árnyalat. Az óvatosság érthető volt, mert ezekből a színekből akár buzirózsaszín is kijöhetett volna. Az alapból szellemképként tűnnek elő a koponyák, egyedül a szemek világítanak kísértetiesen. Mintha elnyelte volna a bűnös lelkeket a lowriderré változtatott kövér cruiser. A gonosz fényezés még a fényképezőgépnek is feladta a leckét, mert árnyékban nem jöttek elő a minták, napfényben meg a tükröződés nyomta el az alig látható szenvedő lelkeket.

Jobb oldalon a hengerek egy óriási, trapéz alakú légszűrő-utánzatot fogtak közre, mikor még kövér volt a Suzuki. Csövi egy filigránabb és dinamikusabb formájú légszűrőt formázott műanyagból. Az áramvonalas formából agresszíven állnak ki a sportlégszűrők. A felettük lévő kis kapcsoló a világítást iktatja ki szükség esetén, mert ezen az Intruderen a gyújtás bekapcsolásával már a lámpák is életre kelnek. Jó és biztonságos, de egy motoros találkozón nincs rá szükség, és akkor sem kell kínozni az akkumulátort, ha a garázsban próbálgatjuk a gépet.

A technikai tuning minimális. A gyári féknyereg helyett négydugattyús fix Brembo nyerget szereltek fel. Ehhez egy méretes tartókonzolt kellett marni rozsdamentes acélból. A kipufogók gyáriak, némi műtétet követően agresszívebb hanggal. A baráti társaság tévedett. A kövér Intruderből nagyom szép lowrider lett. Olyan, mintha egy kövér ember a rajta levő hájat szép, szálkás formákká dolgozta volna át. Kicsit zömökebb, masszívabb, sportosabb, de azért elég nagy maradt így is.

 
  Az alkotók:
 
  Csövi
A faterja
Hajni, a menyasszonya (nem a fateré)
Kiss Endre
Müller Zsolt
Juhász Szabolcs (festés)