A junior bajnok

2003.03.26. 13:26
Tizenkét lóerő, az tizenkét lóerő. Nagyon sok egy akkora motornak, amit egy felnőtt könnyedén a hóna alá tud csapni. Még velem is száztíz körüli végsebességre képes, és bizony igen jól gyorsul.

 
 
 
   
   

Aki rendszeresen jár gyorsulási versenyekre, annak feltűnhetett egy apró versenymotor, ami alapvetően különbözik a junior kategória többi gépétől. A gyerekek nagy része minden változtatás nélküli szériamotorokon indul, de Gyöngyösi Robinak valódi, direkt erre a célra épített dragmotorja van. Magyarországon jelenleg az egyetlen ebben a kategóriában.

Nem olyan egyszerű bánni ezzel a mini draggal. Azt vártam, hogy a lapos villaszög miatt akkora az utánfutása, hogy nehezem bírom elfordítani a kormányt, de pont az ellenkezője történt. Az enyhébb kitéréseknél nincs gond, de ha meg akarok fordulni, a kormány hirtelen becsuklik oldalra, szinte kiesik alólam a kis motor. Azt már nem tudom eldönteni, hogy ez így működik-e akkor is, ha méretben ráillő motoros ül a gépen? Robinak tíz év múlva lesz összehasonlítási alapja, de én nehezen tudnék visszafejlődni a junior kategóriába.

 
   
 

Tizenkét lóerő, az tizenkét lóerő. Nagyon sok egy akkora motornak, amit egy felnőtt könnyedén a hóna alá tud csapni. Még velem is száztíz körüli végsebességre képes, és bizony igen jól gyorsul. Meglepően jól. Ehhez először rá kellett jönnöm, hogy kilencezer alá ne engedjem a motor fordulatát. Próbált már valaki fokozatmentes váltóval magasan tartani fordulatot? Hát nem egyszerű. De szerencsére segít ebben a Polini röpsúlyos tengelykapcsoló, ami csak 9500-nál tapad meg. De amíg erre nem jövök rá, addig csak szánalmasan próbálkozom az elindulással, és gázadásomra a motor csak valami nagyon beteges recsegéssel válaszol, és esze ágában sincs elindulni. Kilencezernél már megmozdul. Azt nem tudom, hogy most épp mennyi a fordulat, mert a műszer valahol a hasam alatt van. Csak annyit érzek, hogy imbolyogva elindulok. A kormány csuklik jobbra-balra, te jó ég, én elfelejtettem motorozni!

 
   
   

A második próbálkozásnál már alapból odatekerem neki, a hang egészségesen telt, a kuplung egyből megfogja a kereket, és az intenzív gyorsulás közben már nem is érzem a kormány csapkodását. A fékek az eredeti robogón is jól működtek, ezt a pehelykönnyű versenymotort játszva fogják meg a táv végén. Ha ez ilyen jól megy velem, milyen érzés lehet a kis Gyöngyösi Robinak az ő negyven kilójával? Igazán irigylésre méltó.

 
   
 

A versenymotor teljesen különálló darabokból állt össze. Tulajdonképpen nem lehet megmondani, hogy mi az alapgép. A váza saját gyártmány, mint ahogy azt el is várhatjuk egy motorépítéssel foglalkozó apukától. A központi váz egy hosszú és lapos Z betűhöz hasonlít, amit alumínium zártszelvényből hegesztettek össze, erre kétoldalt duralumínium lemezeket szegecseltek merevítésnek. Ehhez elöl egy Honda Dio teleszkóp és kerék, hátul pedig mereven Yamaha hajtómű kapcsolódik. Hogy az alumínium-orgia teljes legyen, a felső kormánykifli egy 5 milliméteres duralumínium lemezből készült.

 
   
   

A blokk egy Jog robogóból származik, de már szinte egy eredeti alkatrésze sincs. A Yamaha blokkhoz egy teljes Polini Evolution szettet installáltak. Ehhez muszáj volt kicserélni a léghűtésű hengert a Yamaha Aerox vizes hengerére, és a majosházi bontóban ásni kellett még egy Suzuki hűtőt is. Mivel a Jog és az Aerox blokkja szinte teljesen megegyezik, a hűtőventillátort takaró dekni helyére pontosan illeszkedik az Aerox vízpumpája. Csak egy kis toldatot kellett esztergálni, hogy a ventillátor tengelye hozzákapcsolódhasson a pumpához.

 
   
 

A motort terhelő direkt hajtású szivattyú mellett felmerült még egy elektromos vízpumpa lehetősége is. Kipróbálták a motort lekötött szivattyúval, de semmivel se ment jobban, ezért maradt a mechanikus hajtás. Az elektromos vízkeringtetés ellen szólt a plusz súlyt jelentő akkumulátor is. A henger sem széria, hanem a Polini-féle nikasilozott, kétfelömlős, osztott kipufogó-nyílású. A szett ezen kívül tartalmazza még a kipufogót, a szívómembránt, hajtókart, a fokozatmentes automataváltót és a már említett röpsúlyos tengelykapcsolót. A Daytona gyújtással vígan felmegy a fordulatszám 13 000-re percenként.

 
   
   

A versenymotor formáját meghatározó látványelemek különféle Yamahákról származnak. Elöl - minden változtatás nélkül - a motor lelkét adó Yamaha robogó idoma takarja a kereket. A benzintartályt rejtő csúcsos hátsórész viszont egy jóval nemesebb donortól van. Egy R1 sportmotor farokidomát vágták el hosszában. A közepéből kivettek egy tenyérnyi széles csíkot és csak a két szélét illesztették össze. Ebbe pont belefért egy robogó olajtartálya, amibe töltik a néhány futamra elegendő benzint. Nem akármivel megy a mini drag. Százhalombattára, az olajfinomítóba járnak a 102-es oktánszámú versenybenzinért, aminek most 450 Ft-ba kerül literje. Ebbe keverik a Motul 800 Racing olajat 1:33-as arányban.

 
   
 

A versenymotornak kategóriájában nem akad ellenfele. Tavaly a szezonnyitó kunmadarasi futamon ugyan beállítási problémák miatt lemaradt, de később amelyik versenyen elindult, onnan győztesként jött haza. Így lett az ifjabbik Gyöngyösi Robi Magyarország legfiatalabb dragbajnoka. A műhelyben díszhelyen áll a motor, felette a kupák és oklevelek sora. Idén már rövid lesz a fal a trófeákhoz.