Tizenkét lóerő, az tizenkét lóerő. Nagyon sok egy akkora motornak, amit egy felnőtt könnyedén a hóna alá tud csapni. Még velem is száztíz körüli végsebességre képes, és bizony igen jól gyorsul.
Aki rendszeresen jár gyorsulási versenyekre, annak feltűnhetett
egy apró versenymotor, ami alapvetően különbözik a junior kategória
többi gépétől.
A gyerekek nagy része minden változtatás nélküli szériamotorokon
indul, de Gyöngyösi Robinak valódi, direkt erre a célra épített
dragmotorja van. Magyarországon jelenleg az egyetlen ebben a
kategóriában.
Nem olyan egyszerű bánni ezzel a mini draggal. Azt vártam, hogy a lapos villaszög miatt akkora az utánfutása, hogy nehezem bírom elfordítani a kormányt, de pont az ellenkezője történt. Az enyhébb kitéréseknél nincs gond, de ha meg akarok fordulni, a kormány hirtelen becsuklik oldalra, szinte kiesik alólam a kis motor. Azt már nem tudom eldönteni, hogy ez így működik-e akkor is, ha méretben ráillő motoros ül a gépen? Robinak tíz év múlva lesz összehasonlítási alapja, de én nehezen tudnék visszafejlődni a junior kategóriába.
Tizenkét lóerő, az tizenkét lóerő. Nagyon sok egy akkora motornak,
amit egy felnőtt könnyedén a hóna alá tud csapni. Még velem is
száztíz körüli végsebességre képes, és bizony igen jól gyorsul.
Meglepően jól. Ehhez először rá kellett jönnöm, hogy
kilencezer alá ne engedjem a motor fordulatát. Próbált már
valaki fokozatmentes váltóval magasan tartani fordulatot? Hát nem
egyszerű. De szerencsére segít ebben a Polini röpsúlyos
tengelykapcsoló, ami csak 9500-nál tapad meg. De amíg erre nem
jövök rá, addig csak szánalmasan próbálkozom az elindulással, és
gázadásomra a motor csak valami nagyon beteges recsegéssel
válaszol, és esze ágában sincs elindulni. Kilencezernél már
megmozdul. Azt nem tudom, hogy most épp mennyi a fordulat, mert a
műszer valahol a hasam alatt van. Csak annyit érzek, hogy
imbolyogva elindulok. A kormány csuklik jobbra-balra, te jó ég, én
elfelejtettem motorozni!
A második próbálkozásnál már alapból odatekerem neki, a hang
egészségesen telt,
a kuplung egyből megfogja a kereket, és az intenzív
gyorsulás közben már nem is érzem a kormány csapkodását. A fékek az
eredeti robogón is jól működtek, ezt a pehelykönnyű versenymotort
játszva fogják meg a táv végén. Ha ez ilyen jól megy velem, milyen
érzés lehet a kis Gyöngyösi Robinak az ő negyven kilójával? Igazán
irigylésre méltó.
A versenymotor teljesen különálló darabokból állt össze.
Tulajdonképpen
nem lehet megmondani, hogy mi az alapgép. A váza saját
gyártmány, mint ahogy azt el is várhatjuk egy motorépítéssel
foglalkozó apukától. A központi váz egy hosszú és lapos Z betűhöz
hasonlít, amit alumínium zártszelvényből hegesztettek össze, erre
kétoldalt duralumínium lemezeket szegecseltek merevítésnek. Ehhez
elöl egy Honda Dio teleszkóp és kerék, hátul pedig mereven Yamaha
hajtómű kapcsolódik. Hogy az alumínium-orgia teljes legyen, a felső
kormánykifli egy 5 milliméteres duralumínium lemezből készült.
A blokk egy Jog robogóból származik, de már szinte egy
eredeti alkatrésze sincs. A Yamaha blokkhoz egy teljes Polini
Evolution szettet installáltak. Ehhez muszáj volt kicserélni a
léghűtésű hengert a Yamaha Aerox vizes hengerére, és a majosházi
bontóban ásni kellett még egy Suzuki hűtőt is. Mivel a Jog és az
Aerox blokkja szinte teljesen megegyezik, a hűtőventillátort takaró
dekni helyére pontosan illeszkedik az Aerox vízpumpája. Csak egy
kis toldatot kellett esztergálni, hogy a ventillátor tengelye
hozzákapcsolódhasson a pumpához.
A motort terhelő direkt hajtású szivattyú mellett felmerült még
egy elektromos vízpumpa lehetősége is. Kipróbálták a motort
lekötött szivattyúval, de semmivel se ment jobban, ezért maradt a
mechanikus hajtás. Az elektromos vízkeringtetés ellen szólt a plusz
súlyt jelentő akkumulátor is.
A henger sem széria, hanem a Polini-féle nikasilozott,
kétfelömlős, osztott kipufogó-nyílású. A szett ezen kívül
tartalmazza még a kipufogót, a szívómembránt, hajtókart, a
fokozatmentes automataváltót és a már említett röpsúlyos
tengelykapcsolót. A Daytona gyújtással vígan felmegy a fordulatszám
13 000-re percenként.
A versenymotor formáját meghatározó látványelemek különféle
Yamahákról származnak. Elöl - minden változtatás nélkül - a motor
lelkét adó Yamaha robogó idoma takarja a kereket. A benzintartályt
rejtő csúcsos hátsórész viszont egy jóval nemesebb donortól van.
Egy R1 sportmotor farokidomát vágták el hosszában. A közepéből
kivettek egy tenyérnyi széles csíkot és csak a két szélét
illesztették össze. Ebbe pont belefért egy robogó olajtartálya,
amibe töltik a néhány futamra elegendő benzint. Nem akármivel megy
a mini drag.
Százhalombattára, az olajfinomítóba járnak a 102-es oktánszámú
versenybenzinért, aminek most 450 Ft-ba kerül literje. Ebbe
keverik a Motul 800 Racing olajat 1:33-as arányban.
A versenymotornak kategóriájában nem akad ellenfele. Tavaly a szezonnyitó kunmadarasi futamon ugyan beállítási problémák miatt lemaradt, de később amelyik versenyen elindult, onnan győztesként jött haza. Így lett az ifjabbik Gyöngyösi Robi Magyarország legfiatalabb dragbajnoka. A műhelyben díszhelyen áll a motor, felette a kupák és oklevelek sora. Idén már rövid lesz a fal a trófeákhoz.