Karbantartások, amiket el szokás bliccelni
Van úgy, hogy egy tízéves, sokat futott motor szinte újnak tűnik, míg egy másik négy év és húszezer kilométer után nagyon súlyosan használt érzetű. Az elsőnél szokás elismerően hümmögni, hogy ennek volt gazdája, az utóbbinál pedig valószínűleg az olajcsere jelentette az időszakos szervizeket.
Az olajcsere persze nem baj, sőt, csak hát a gyerek tanulmányait sem érdemes a szorzótáblánál lezárni, mondván, az alapok már megvannak. A légszűrő, a fékek, a gyújtógyertyák, a láncszett, az akkumulátor, a hűtőfolyadék és a villaolaj még a többségnek megvan – bár azért itt is vannak súlyos hiányosságok, például sokan csak leengedik és feltöltik a teleszkópokat, miközben időnként érdemes lenne szétszedni és elmosni az elemeket. Mindenesetre egy 15 évesnél idősebb motor elmúlt három-négy tulajdonosából egy biztosan volt, aki soha nem fárasztotta sem magát, sem szerelőjét ilyesmivel.
Ám ha ezeket mind elvégezték, még lehet rendkívül nyomorúságos egy motor, még úgy is, hogy úgy igazából semmi sem rossz rajta, csak gatya, ahogy van. Ezek pedig periférián lévő apróságok, amik miatt senki nem esik neki azonnal a szerelésnek. Tudom, mert ez a Yamaha például új tesztmotornak is elment volna érzésre, ez a BMW pedig százezer után is nagyon durván egyben volt. Ennyit számít a törődés, Zsolnai Gábor, a Postaautó Duna motorszervizének vezetője is csak megerősíteni tudta, hogy sokszor elég végigmenni a motoron elejétől a végéig, és megszüntetni a holtjátékokat és szorulásokat, és a leharcolt jármű érzésre újjá születik.
A gázkar holtjátéka például tipikusan ilyen, egy egészen minimális utánállításra van csak szükség – ugyanígy a kuplungnál, a tulajdonosnak többnyire fel sem tűnik, hogy az évek alatt úgy elmászott a fogáspont, hogy már az utolsó pár milliméteren kell csúsztatni. Vagy esetleg szorul a gázkar? Valószínűleg csak le kell venni, és egy alapos zsírozás után összerakni, gyakorlat nélküli is legfeljebb tíz perces munka.
Ugyanígy lehet pocsék a fékezési érzet, ha a betét-tárcsa-folyadék szentháromság tökéletes. Érdemes egy kis WD-40-nel megfújkálni a fékkar és a fékpedál csapjait, hogy könnyen járjanak, illetve kétévente érdemes szétszedni a féknyergeket – a dugattyúkhoz beült fékport csak így lehet eltávolítani. Az úszó nyergeknél ez különösen fontos, ha sokat ment vízben a motor, olyankor érdemes a csapokat rézzsírral alaposan megkenni, különben egyszer csak megszorulhat – ezt elég jól ismerem, nekem így indult a szezon.
Szintén nagyon súlyosan lerontja minőségérzetet, ha kivannak a csapágyak – porvédő ide vagy oda, ezekhez sem feltétlenül csak akkor kell nyúlni, ha már röcögnek. Sok típus a fékfolyadék cseréjéhez hasonlóan a csapágyak kenését is kétévente írja elő – szívesen látnék egyszer élőben olyat, aki ezt betartja, és minden második télen nekiesik, és a kerekektől kezdve a lengővillán és a himbarendszeren át a kormányig lebontva a motort végigkenegeti az összeset.
A nosztalgiázók kedvéért legyen meg, hogy a régebbi motoroknál még számoltak azzal, hogy valaki esetleg foglalkozna ilyesmivel, és zsírzószemeket terveztek a kritikus pontokhoz. Akkoriban ugye minden jobb volt. Ha már nekiláttunk egy kis szerelgetésnek, a kitámasztó tövét is érdemes megkenni. Szintén két évente érdemes a bovdeneket is átmosni, vagyis olajat átfolyatni rajta, amivel egyrészt eltávolítjuk a belőle a koszt, másrészt finomabban fog járni, így elkerüljük a berágódását.
Azt is kevesen tudják, hogy a legtöbb gyártó négy-ötévente ajánlja az üzemanyagcsövek és a műanyag fékcsövek cseréjét is – az utóbbiak elég sokáig bírják, a sokkal inkább egy baleset vagy a tuning szoktak hozzányúlni, az üzemanyagcsövek viszont sokszor elég közel futnak a blokkhoz, hogy a maró benzin mellett a hőterhelés is kikezdje az anyagukat.
Ezek egy része filléres trükk, némelyik, főleg a csapágyak karbantartása, sok szerelést igénylő, egész napos projekt. Ha nincs meg hozzá a szakértelem, érdemes szervizbe vinni a motort – télen amúgy is holtszezon van, a motorszerelők jobban ráérnek, ráadásul jellemzően olcsóbban és lelkiismeretesebben dolgoznak, mint a tavaszi pörgésben.