Két forintból navigálni. Motoron!

Technika: Hogyan vettem olcsó GPS-t?

2008. július 31., csütörtök 00:45
Motorozik? Külföldre is jár? Szenvedett már a tanktáskába gyömöszölt térképekkel. Tévedt már el esőben, távoli, lakatlan helyeken? Egy megoldás létezik csupán. És ez nem PR-cikk, ó nem.

Nem egészen három héttel ezelőtt tettem ki egy Belsőség-poszt, mindenféle guminő, meg a frissen vásárolt GPS-em szerepelt benne. Akkor csak egy vicces nyíláshasonlóság adta az ürügyet az írásra (kaptam rendesen, sokan jól félre is értették a dolgot, meg az erkölcscsőszök is támadásba lendültek, de már mindegy), végül aztán egész jól megoldottam a dolgot.

De minek vesz az ember GPS-t egy harminckét éves motorra? Hiszen egy közepesen művelt, harminc év feletti homo sapiens a kicsi Magyarországon egészen jól elboldogul egy iskolai atlasz segítségével. A jobbak meg talán fejből is odatalálnak a legfontosabb helyekre.

Igen ám, de a külföld, az más. Ott azért elég pocsék eltévedni, még autóval is. Pedig kocsiban az ember védve van az esőtől, a mennyezeten olvasólámpa világít, van fűtés, általában mitfárer segít az interaktív navigálásban, és ha nincs jobb, meg lehet aludni az ülésben, egy parkolóban. Motoron ezeket elfelejtheted.

Ha viszel is utast, legfeljebb kapaszkodni tud, a szél nemigen engedi, hogy térképet lapozgasson. Ha mégis tud térképet lapozgatni, nem tudja megmondani neked, merre menj, mert ott van köztetek a két bukó és a tomboló szél. Ha intercomot használtok, az sisakminőségtől függően nyolcvan és százhúsz között használhatatlanná válik egy nyitott motoron. És közben esik, fúj, ha kérdezni akarsz, tartanak tőled, mert nem látják az arcodat. Az eltévedt motoros egy rakat szerencsétlenség.

Egyébként is - egy balkáni rendszámos motorral Nyugat-Európában könnyen gengszternek néznek. A tanktáska tetejére tett, preparált térkép sem megoldás, mert le kell nézni hozzá, és mire megtalálod magad rajta, már matrica lettél a szembejövő Iveco maszkján. Voltunk idén Ausztriában túrázni, a nyolc motorból hármon volt GPS, igaz, a kezelési problémák, valamint az összehangoltság hiánya miatt a három GPS folyamatosan háromfelé akarta szakítani a csapatot. De látszott az egészben a potenciál, és én alapvetően kütyü-hívő vagyok.

Indultunk volna a Dolomitokba, eldöntöttem: az öreg Kawa kap egy navigációt. De milyet? Napokig minden szabadidőmben a netet bújtam. Megnéztem, mi van a vatera.hu-n és az apronet.hu-n, majd az általam elérhető árúnak ítélt cuccokról teszteket kerestem. Szerkesztőségünk két, aktívan motoros GPS-ező tagját szinte megfojtottam a kérdéseimmel.

Ők egyértelműen a vízhatlan, balkezes (jobb kézzel a gázt húzod), kifejezetten motorozásra fejlesztett Garmin Zümo felé toltak. Nekik olyan van, bevált, amennyire nem vált be, annyira meg minden GPS szar. Igen ám, de a Winkler két kiló fölött vette a Zümót, a Balázs Vitya is jócskán százon túl - nekem messze nem volt ennyi pénzem.

Csikósos, tehát alternatív megoldást kerestem. Hívjuk fillérbaszásnak, bár én inkább a józan ész diadalának nevezném. Akárcsak totalcaros földijeimtől, Busánszky Lajos GPS-guru és -tesztelő volt kollégámtól is azt tudtam meg, hogy a Garmin a legjobb. Annak a legvilágosabb a kijelzője, márpedig nem mindegy, hogy a motoron látod-e, mit mutat a cucc, vagy sem, itt nincs tető a fejed fölött. A Garminok mellesleg a legütésállóbbak is, keveset fogyasztanak, és jók a digitális térképeik. Veszek egy autós Garmint, van olyan már harmincezerért is, beteszem vízálló tokba, nejlonba, celofánba, XXL-es óvszerbe - majd megoldom valahogy, született meg az elsöprő ötlet.

Igen ám, de egész máshogy autóz az ember, mint ahogy motorz. Szinte filozofikus ennek a mélysége. Mivel a mai, unalmas autókban hervasztóan, ám felettébb gyorsan át lehet szelni országokat, az autós navigáció kifejezetten arra való, hogy A-ból B-be a lehető leggyorsabban/legolcsóbban eljussunk. Tehát beütöd a kiindulási pontot, megadod hova mész, és csumi, kibekkelsz a végéig.

Motorral viszont magáért az utazásért utazol. Keresed a kellemes kerülőutakat, a lassú, nézelődős, illetve a technikás szakaszokat, viszont nagyon-nagyon kerülöd az egymásba érő teherautókat, lakókocsikat. Ehhez alapos tervezés szükséges, ezen túlmenően seregnyi közbülső pontot kell beiktatnod tervezett A és B pontjaid közé a navigáción. Minél többet kutattam, annál erősebben megfogant bennem a gyanú - ezt a sokpontos dolgot az olcsóbb, használt Garminok valamiért nem tudják. A tesztek legnagyobb része elegánsan kerülte ezt a kérdést, a legtöbb tesztelő számára a csalinkázás valahogy nem szempont. Ismét marslakónak éreztem magam, mint oly sokszor az életben. Háromhangszórós fejhallgatót kerestem a Mediában, ötlencsés napszemüveget az Ofotértnél. Brrr.

De legalább körvonalazódott a dolog. Az, hogy mennyi köztes pontot tudok beszúrni az útvonalba, nem a hardvertől (azaz a GPS-készüléktől), hanem a szoftvertől (azaz a rátöltött programtól) függ. És minden jel arra mutatott, hogy azok a készülékek, amik iGO szoftverrel mennek, szinte végtelen sok pontot el tudnak fogadni. Tehát még az én saját, öreg HP 2110-es PDA-m is megfelelne a célnak, hiszen azon is elketyeg az XXX (terméknév törölve), volt is már rajta korábban, amikor megvettem, csak állandóan legfagyott vele. Csak egy GPS-antennát kéne vennem bele, meg egy motoros töltőzsinórt, meg egy vízhatlan tokot, meg egy rögzítőkonzolt, ajjaj.

Lássuk csak. A GPS-antenna használtan 15 ezerre jött ki. A HP-m viszont notórius lefagyó, ami nem zavar túlságosan, ha cikket pötyögök be rajta a repülőn, akkor sem vészes, ha az anyagi ügyeimet írom az Excelbe, még akkor sem olyan nagy baj, ha az Astrud Gilberto MP3 közepén megáll a hang. Olyankor újraindítom, ejnye-ejnyézek, megy az élet tovább.

De motoron zavarna. Nem akarok állandóan nyomkodni, az út szélén ácsorogni, várva, hogy az örökös bootolással Bill Gates szelleme a motoros túrámat is áthassa. Nem bízom a kicsi HP-ben. Pláne nem annyira, hogy a mai értékét megközelítő áron GPS-antennát és szoftvert kapjon. Letettem erről a tervről. Dedikált (azaz cél-)készüléket kellett vennem. Tovább ütöttem a garminos vasat. Egy ismerős forgalmazótól megtudtam, hogy legalacsonyabb szinten a hetvenezer forint közeli Nüvi tudja a sokpontos navigálást, a többin tényleg csak egy pontot lehet beszúrni egyszerre. Nem akartam az egész motorozást GPS-programozással tölteni, ezért vérző szívvel elvetettem a Garmint, a szuperhardvert. Közben persze szégyelltem magam, mint minden vásárláskor, amikor profikat kérdezek meg. Nyamvadt hetvenezer forintot sajnálok erre a célra (plusz tok, konzol, tápvezeték), úgy is éreztem magam, mint valami homelesszes. De nekem játékra nagy pénz hetvenezer forint. Nem fér el a kölcsön, a gyerekek és a veteránautó-restaurálás mellett.

Szeretném közbeszúrni: nehogy vásárlási tanácsadónak vegyék ezt a cikket, csupán azt a lelki fejlődést akartam leírni, ahogy a saját kis gödrömből kifele kukucskálva eljutottam egy elfogadható megoldásig egy számomra tökéletesen feltérképezetlen témában. Túrtam egy csomót, egyre acélosabban sikerült megfogalmaznom az igényeimet. XXX (terméknév törölve) legyen a kütyün, teljes Európa-térképet szeretnék, márkás cucc legyen, menjen ceruzaelemmel, mert olyan a digigép miatt úgyis mindig van nálam, tehát ha a motoron elszakad az általam majdan beépítendő tápzsinór, akkor is elketyeg talán egy darabig. És találtam olcsón egy Beckert az apronet.hu-n. Egy TrafficAssist 7914-est.

A Beckerben valamennyire megbízok, hiszen ez a Mercedes gyári rádióbeszállítója. A mai Mercedesek minőségének ismeretében ez sokat nem jelent ugyan, de talán a Becker lassabban követi a silányulási trendet, meg valahogy még mindig több benne a bizalmam, mint egy Hosimisuban, made in Tanzania.

A Beckereknek - mint Busánszky kollégától megtudtam - pocsék a magyar térképük, ezért senki nem veszi őket itthon. Jó, strapabíró készülékek, de nálunk eladhatatlanok. Igen ám, de ezen nem a Becker-szoftver és -térkép volt, hanem egy XXX (terméknév törölve). Jó hardver, szuper térkép, korrekt meghajtó szoftver, mindez 29 ezer forintos irányáron. Ja, és két ceruzaelemmel is megyen, meg van benne egy Európa-térkép is 1 GB-os SD-kártyán. Öreg a hardver, na ja, történt már rosszabb is.

Végül 24 ezerért elhoztam, masszív szippancsos autós tartóval, szivargyújtós töltővel egyetemben. Egy hétvégén át próbálgattam, nagyon gyanús volt a cucc, állandóan fagyott, meg gyakran nem jött be a magyaron kívül más térkép, meg mindig elfelejtette az útvonalat. Na ja, kidobtam 24 ezer forintot, még mindig jobb, mintha százezer lett volna. De azért próbálgattam tovább, mert a Beckernek voltak néha egészen felemelő pillanatai.

Aztán megtudtam, hogy az XXX (terméknév törölve) szoftver egyik hibája, hogy a készülék kikapcsolásánál elfelejti az útvonalat, tehát nem a Becker a rossz. De a beírt pontokat megjegyzi, ezért a legkomplikáltabb szakasz is egy percnyi nyomogatás után bepötyöghető. Meg arra is rájöttem, hogy az Európa-térkép csak akkor nem jön be, ha a bejelentkező képernyőnél nagyon sietek, és túl hamar megnyomom a navigáció gombot (mert opcióként lehet MP3-azni és képeket is nézegetni, bizony). Tíz másodperces szünettel mindig tökéletesen bejön az összes térkép. És a fagyás oka az volt, hogy rendre ezer kilométeres útvonalakat akartam egyszerre tizenöt kicsinyítési lépésben átlátni, majd húsz kattintással belemenni közelre. Még jó, hogy nem bírta szegény Becker, gondolom füstölt benne a proci. Végül összebarátkoztunk.

Már csak a tartó és a tok volt hátra. Újabb fekete folt a térképen. Mobiltok létezik vízhatlanban. Még PDA-tartó is. Nyitott GPS-tartót is találtam, valami dedikált rögzítéssel, ami az én Beckeremhez úgy passzolt, mint szeletelt szalámi a tojástartóba.

Egy barátom egy Yamaha-szervizben szereltetett fel tartót a TomTomjához valami kisebb vagyonért. És ráadásul a profi cuccról az osztrák túrán el is vesztett három rögzítőanyát a négyből. Nekem ennél jobb megoldás kellett, mert egy 32 éves, kéthengeres Kawa az oldaltáskába elcsomagolt farmergatyáról is levibrálja a slicchúzót, nemhogy egy GPS-tartóról a csavarokat.

Végül kábé a tizedik Google-találati oldalon (kulcsszavak: motoros GPS tartó tok) meglett a www.bikeparts.hu nagyker a külső Üllői úton. Zseniális cuccaik vannak. Találtam például fékbetétet a Kawámhoz, ami eddig közel lehetetlennek bizonyult itthon, meg mindenféle egyenességű és görbületű kormányokat. És a GPS-tok, amit árultak, pont jó a Beckerhez, ráadásul merev hátfalas, furkálható, hogy többféle tartót fogadni tudjon. Egy olyan konzolt választottam, amihez az ember kicsavarja az egyik kormányrögzítő csavart, annak a helyére egy recés golyót teker be, majd erre a golyóra teszi a rugós, duplacsuklós, fémből készült, masszív tartót. Így bárhova állítható a készülék. Nem egészen tizenötezer forintot fizettem.

Aztán hazafelé az Obiban vettem még motoros akkusarukat és késes biztosítót. Megvolt a szett, csak össze kellett rakni. De azért kicsit aggódtam. Ilyenkor jön mindig valami gubanc, nem látni a motor műszereit a készüléktől, nem fér el tőle a tanktáska, leég a generátor, nem látszik a GPS-képernyő, ilyenek. Lett is, de nem vészes. És tökéletesen elfért a GPS, látják, ugye?

A kormányon a rögzítést egy perc alatt megoldottam. A konzol tokhoz való hozzáfogatását is tíz perc alatt kitaláltam. Sarukat forrasztottam, késes biztosítékot élesítettem, vezetéket tank alá rejtettem, gyorsszorítóztam, hogy ne lobogjon a sok drót. Matattam kábé két órát, ennyi idő alatt fenn volt a konzol, ott volt az áram, a vezeték se nem volt túl hosszú, se nem túl rövid. Már csak a GPS kellett, lehetett bedugni, kipróbálni. Azaz nem. Még szívtam kicsit. Akit nem érdekelnek a műszaki részletek, ugorja át az alábbiakat.

Háromféle koax tápdugó van, a francba

Ez a dög Becker pont olyan vékony tápdugót használ, mint a Sony, tudják, az extrapilinszka koaxiálisat. A vezeték, amit az Obiban vettem, viszont extra vastag tápkoaxban végződött. Levágtam a francba. Egy rossz, régi hálózati adapterről leszedtem a négyágú, univerzális véget. Letörtem és rövidzár ellen csekkoltam a maradék két koax véget, majd a kilógó vezetékeket odaforrasztottam a motor beléből érkező kanóchoz. Közben negyvenszer ellenőriztem a dugók és a kábelek polaritását, mert az ilyen finom elektronikus kütyük, mint mondjuk a GPS, szemvillanás alatt elfüstölnek a fordított feszültségtől.

A szabadon lévő forrasztásokat zsugorcsővel szigeteltem, és ezzel előállt kétféle csatlakozóm. És rájöttem, hogy mindkettő vastagabb a Sony-szabványúnál. Az egy harmadik fajta. Szerencsére eszembe jutott, hogy valahol a vezetékes dobozomban hever egy National-Sony átalakító zsinór, még kamaszkoromban vettem. Megvolt. Levittem. És a Becker elsőre működött.

Tudják milyen egy apányi korú japán motor kormányán XXI. századi GPS-képernyőt látni? Mint amikor a Vissza a jövőbe III-ban a Doki ráépíti a gőzmozdonyra a fluxuskondenzátort. Szenzációs. Űrhorror-pornó.

Egyébként az összesen nem egészen negyvenezer forintba kerülő bigyó csodásan végigcsinálta Ausztriát, Olaszországot, hat hágót a Dolomitokban, a Garda-tavat, a Cortina d'Ampezzo melletti, négyórás monszunt (inkluzíve jégeső). Terveztünk vele esténként a nagy Michelin térkép mellett, és másnap, amikor néha elbizonytalanodtam, menet közben is kezelni tudtam az érintőképernyőjét a vastag motoros kesztyűmben.

Közvetlen napsütésben tényleg hunyorogni kell, hogy lássam, mit jelez, de mindig találtam olyan szöget, ahonnan ment. Ilyen helyzetekben a Garmin nyilván százszor jobb. És arra is rájöttem, hogy az olasz térképek messze a legpontatlanabbak a három országé közül. A magyar szinte hibátlanul vezetett, az osztrákoké lézerpontosságú volt (leszámítva egy vacsiúj autóút-szakaszt, azt nem ismerte még), a taljánoknál viszont mindig nemlétező utcákba, behajtani tilosokba akart bevinni. És mindig későn jelezte a kereszteződéseket - ez is térképdigitalizálási probléma lenne? Mindenesetre az olasz lazaság tapintható volt.

Navigálni motoron

A kirándulás fergetegesen sikerült, megírom majd a Totalbike-ban. És a GPS egy olyan új, stresszmentes életformát villantott fel a hatnapos út alatt, hogy megfogadtam - navigáció nélkül soha többet nem megyek már külföldre. Pláne motoron.

Legfrissebb

Hirdetés