Kérték már, de nem adta

2003.12.17. 09:50

A magam kis gyalogjáró gondolkozásommal teljesen természetesnek találom, hogy ha valakibe egy szikrányi motoros érzelem szorult, akkor némi amerikai tartózkodás után okvetlenül Harley-rajongó lesz belőle.

A környezet mindenkit befolyásol, de a custom motorok szülőföldjén előbb-utóbb ráébred az ember, melyik stílus illik leginkább hozzá. Mintha valami faji elkülönülés lenne a motorosok között, még az a fajta stíluskeveredés sincs, mint nálunk, amikor egy találkozón egymás mellett állnának (az akár mattfeketére fújt) sportos túramotorok és a chopperek.

Amerikában a biker felfogás szerint a jármű csak Harley-Davidson lehet. Ha nem valami frissen bemotorosodott fazonról van szó, akkor a vérbeli motoros átépítéssel is jelzi, hogy nem tartozik a katalógusból csicsázott, stílustalan ügyvédek közé. A színes sportmotorokon villogó latin- és afroamerikai vagányoktól pedig fényévek választják el, ez annyira természetes, hogy nem is beszélnek róla.

Beke Zsolt tíz évet élt a keleti parton, és a szikrányi motoros érzelem akkorát villant benne, hogy két Harley-Davidsonnal jött haza. Az egyik egy Fat Boy, amiről inkább nem most beszélnék, mert többet érdemelne néhány szónál, ezért arra majd más alkalommal visszatérünk. A másik motor tulajdonképpen nem is volt motor, csak néhány alkatrész, ami eredetileg egy 1972-es FXE Low Riderhez tartozott.

Zsolti egészen addig motorozott a gyári állapotú Shovelhead Harley-val, amíg hiúsága miatt ronggyá nem törte, ugyanis túl sok szilikont fújt a gumikra. Az első kanyarban a motor kicsúszott, és máris készen állt az alap az egyedi motorhoz. Mert bármennyire is titkoljuk, a legtöbb motorépítés általában egy kapitális bukással kezdődik.

A Harleyból csak a blokk maradt használható, ezért az építés az alapoktól kezdődhetett. A váz a New Hamphsire-i Killer Chopper nevű cégtől származik. A kormánytengely ebben 42° dőlésszöggel forog, további öt fokot a kiflikkel döntött hozzá Zsolt. A végső 47 fokos villaszög rendesen feszíti a teleszkópszárakat, de ennek ellenére meglepően jól rugózik.

A primer lánc természetesen azonnal átadta a helyét egy háromhüvelykes bordásszíjnak, ami a hajtás jellegéből adódóan csakis száraz kuplungot forgathat. Tulajdonképpen az olaj, mint anyag, majdnem teljesen száműzve lett a Shovelhead blokkból, mert a kenőanyag mennyisége is a minimumra csökkent. Egy teljesen egyedi olajrendszert tervezett Zsolt a motorhoz, aminek a leglátványosabb része az ülés alól markánsan kiálló olajszűrő.

A két hengerfej S&S, a köztük lévő karburátorral és légszűrővel együtt. Ez bölcs döntés, ha azt nézzük, hogy a Shovelhead a Harley-Davidson leggyászosabb korszakából származik, amikor a gyár az AMF konszern uralmát nyögte. Az akkori minőségi problémák évtizedekre tönkre tették a Harley hírét bizonyos körökben. Valljuk be, volt némi alapja. Az S&S viszont sokkal jobb minőségben el tudta készíteni a problémás alkatrészeket.

A kuplungot lábbal kell működtetni, amit a sebességváltóhoz képest egész könnyű volt átalakítani. A váltás kézzel történik, ehhez a váltó tetején a racsnit és a léptető rudazatot teljesen meg kellett fordítani. A lábkuplung és a kézi váltó kezelése némi imbolygással járhat annak, aki még nem szokta meg, de valami különös okból kifolyólag nem is olyan gyakran szokták kölcsönkérni a lowridert, amin ráadásul még első fék sincs.

A motor már Magyarországon, Szentesen kapta meg végső formáját. A tank és a kormány a Custom Chrome katalógusból valók, de még ezeken is alakítottak egy keveset, hogy véletlenül se legyen olyan alkatrész, ami szembe jöhet az úton. A hátsó sárvédő nem túl széles, mindössze 150 milliméteres, 16 collos gumit takar. Elöl a klasszikus stílushoz húzó 21-es kerék gurul, 90-es gumival, a tiszta látvány érdekében fék nélkül. A fék hiánya inkább csak megszokást igényel, menet közben nem nagyon lehet észre venni, mert a súlypont főleg a hátsó keréken van, ami elég jól megfogja a lowrider tömegét.

Lowrider? A motor stílusát elég nehéz meghatározni. A hosszú és lapos váz, a majdnem egyenes kormány határozottan lowrideres. A fék nélküli első kerék és a veterános kinézetet adó, kiálló olajszűrő, gyújtáselosztó viszont inkább oldszkúl chopperré teszi. Erre akar utalni a soványsága is, hiszen egy igazi lowridernek manapság már elöl-hátul úthengereken illik gurulnia. A puskacső módjára hátranyúló, tűzálló anyaggal bevont kipufogócsövek is a régi időket idézi. A berugókar, a kézi váltó és a lábkuplung aztán végleg szakít a modern korral.

Ha már puskacsövet emlegettünk, akkor igazán érdemes megemlíteni a marcona halálfejet a váltókar végén. Annyira figyelemfelkeltő, hogy mellette szinte észre sem vesszük, hogy a motívum megismétlődik a nyomórudak oldalán is. Egy karácsonyfaként feldíszített széria Harley-n giccses lenne, de itt tökéletesen illik a motor szelleméhez. A váltókar hátterét a Hell's Angels MC Chapter New York szponzormatricája adja, mert a motor gazdája a mai napig őrzi velük a barátságot.

Az extrém lapos villa és az első fék hiánya ellenére az Old School Low Rider (egész jól hangzik ez a név, akár be is lehetne nevezni ezzel egy kiállításra) meglepően jól vezethető. Beke Zsolt még szlalomversenyeken is indult vele néhány motorostalálkozón. De ha úgy adódik, hogy egy kezdő kipróbálhatja a Shovelt, előtte azért alaposan gondolja át a mozdulatait, mert mindent fordítva kell csinálni, mint azt megszoktuk! Még az a szerencse, hogy ha egy sötét gazember lopásra vetemedne, hát nem jutna messzire vele, mert összezavarodna az első métereken.

Az Old School Low Rider (most már maradok ennél a névnél) persze csapatmunka volt, mert nagyon kevés az a motor, amit csak a gazdája épít. Beke Zsolt a lakatosmunkák és a sok segítség mellett azért is hálás a barátainak, mert ők lelkesítették és sürgették. Sürgetésre szükség volt, mivel Zsoltnak motorszerelő műhelye van, ezért aztán a saját motorját mindig utoljára hagyta a fontossági sorrendben.

Nagyon sok motorépítő művész a következő motorját tervezi már az előző elkészültekor, ezért az épített motorok gyorsan eladósorba kerülnek. Az Old School Low Rider viszont biztosan elkerüli ezt a sorsot. Kérték már, nem adta. Ebben a gépben benne van New York, New Hampshire, a tengerentúli barátok, tíz év Amerika. Vagyis egy élet része.

A barátok, akik segítettek:

Gyári Zoltán
Pintér "Tütü" Zoltán
Ágoston Árpád
Nóbik Zoltán
Kiss Róbert