Motorvásárlásra adtam a fejem, de ez teljesen megosztotta a tudatomat. Szeretnék beszerezni egy használt túraendurót, és hosszas töprengés után a Yamaha gyár XT600-as típusát szemeltem ki, 2000-2002. körüli évjáratban. Viszont ez a vas léghűtéses, ami megrémiszt. Vajon használható-é egy ilyen gép minden körülmények között? Bírni fogja nyáron, homokban a lassú ( 30-60 km/h) tempóban elkövett kirándulásokat, vagy a szintén melegben történő budapesti dugókörutakat, esetleg a hegymenetet? Kell-e számítani arra, hogy egy XT600 túlmelegszik, avagy megsül? Sajnos nincs az ismeretségi körömben típustapasztalt ember, de egy nagyobb gépekkel foglalkozó cimbora szerint érdemes elkerülni a léghűtéses motorkerékpárokat, mert ezeken nem változtathatók (és automatikusan főleg nem változnak) a hűtőlevegő áramlási kondíciói a terhelés illetve a haladási sebesség fügvényében.

Kedves Tibor!

Az XT600-as nagyon sokat bizonyított, megbízható túramotor, gyenge terepalkalmassággal. Motorja kiforrott konstrukció, szinte az elnyűhetetlenség határát súrolja.

A léghűtés, mint konstrukció, amennyiben jól megtervezett motorról beszélünk sokkal megbízhatóbb, mint azt sokan gondolnánk. A motor hőtermelése a leadott teljesítményével arányos, probléma csak akkor van, amikor nagy teljesítményt veszünk ki, de a hőt nem tudja leadni, mert vagy sárral rakódott tele a henger és a hűtőfelület, vagy pedig szinte állunk, egy helyben forgatjuk a motort. Ilyenkor azonban vízhűtéses társai is megrottyannak. Tapasztalatból modom, hogy az XT nem hajlamos melegedésre, jó állapotban lévő motor városban dugóban sem melegszik túl, hőleadása elégséges, extrém terepen, pl. mély homokban vagy sárban pedig nem sokkal marad el hűtése a vízhűtéses társaitól. Ha a motort arra használja amire készítették, gyenge terep, túrázás, akkor soha nem lesz problémája a melegedéssel. Még viszonylag lassú haladáskor, homokban sem.