Tavaszi nagytakarítás

2001.04.21. 21:09
Kapcsolódó cikkek (1)
Mentségedre legyen mondva, telitankoltad és leponyváztad, ismerve a szomszédék gyerekét, aki minden tekerhetőt elteker, lenyomhatót lenyom és egyáltalán imád mindent piszkálni. Az utolsó túra után viszont a rátapadt bogár és egyéb tetemeket még csak le sem mostad, és így raktad el téli pihenőre? Vajon beindul-e az ősz óta nem használt gép?

A gondolatot tett követi, lemész a garázsba és megtalálod a kocsi mögé rejtett verdát. Óvatosan lehúzod a takaróponyvát. Most tapasztalod, mennyire hiányzott az érzés, hogy nyeregbe pattanj, húzd a gázt és érezd a lóerők vibrálását a talpadtól a fejed búbjáig. Eszedbe jutnak a nyáron együtt töltött szép napok, a kisördög persze a problémás percek, órák felemlegetéséről sem feledkezik el. Ismered már gyenge pontjait, mi az, amit csak a szentlélek tart. Az elhatározás gyorsan születik: idén nem bízod a tavaszi munkálatokat a szervizre, a jövő héten megcsinálod magad.

A következő napok a bevásárlás lázában telnek el. Az angol nyelvű szerelési könyvből kibogarásztad a motorhoz ajánlott borzalmas kódokat, amivel a cserélendő alkatrészeket jelölik. A gyertya, az olaj és az olajszűrő beszerzése nem okozott gondot. A levegőszűrő szerencsére szivacsos, ami mosható. Elszörnyedve gondolsz a mosóvíz láttán arra, ugyan hogyan mehetett keresztül rajta egyetlen O2 molekula is. Ellenőrzés után rájössz, hogy a fékbetétek kopó rétegének vastagsága sem megnyugtató. A fékolaj is eléggé zavaros, ki tudja, ki és mikor cserélhette le utoljára.

 
   
   

Gumit augusztus végén vettél. Az első felnin elfut még akár tízezer kilométert is, de a hátsón mély nyomot hagyott a nyárvégi max-kör verseny. (Szép kupát kaptál érte, most mégis úgy érzed, nem biztos, hogy megérte.) Ha már ki kell venni a hátsó kereket, nem árt ellenőrizni a lánc és a lánckerekek állapotát. A tavaly vásárolt RK szett jó minőségű. Egy jó alapos olajozás, és még egy idényt probléma mentesen lefut.



 
   
 

A két éves akkumulátor eddig hiba nélkül üzemelt. Desztillált vízzel pótolod a hiányzó mennyiséget. Új idény - új gyertya. Ekkor már nem bírod tovább. Legyen bár hétköznap, munka után lesétálsz az új szerzeményekkel a hideg garázsba. Kiveszed a kereket. A tengely nem jön ki túl könnyen, összerakáskor elő kell majd venni egy kis kenőzsírt. A megtisztított fékmunkahengerbe - itt is megküzdöttél egy-két korrodált csavarszörnnyel - berakod az új fékbetéteket.

 
   
   

Kicseréled a gyertyákat. A felnit bedobod a kocsi csomagtartójába. A másnapi ebédszünet alkalmas lesz arra, hogy a közeli gumiszervizbe leugorj, és lecseréltesd a gumit. Szerencsére ez azon ritka gumisok közé tartozik, ahol motorkerékpár kereket is tudnak centrírozni. Későn fekszel, de az izgalmas munka után gyorsan jön az álom.

 
   
 

Péntek este a felgumizott felnivel és a frissen vásárolt fékolajjal, meg egy doboz láncsprével a hónod alatt érsz haza. Előtte még beugrasz a szomszéd sráchoz, hogy elkérj tőle egy pár szerszámot. Arra ugyanis, hogy a saját készleted nem kielégítő teljességű, már tegnap rájöttél. Elérkezett a várva várt szombat. Egy Siesta kályhával próbálsz meleget varázsolni a műhellyé avanzsált kocsitárolóba. A hátsó kerék berakásával kezded. A tengelyzsírozás sem marad el, egyúttal a lánc feszességét is beállítod.

 
   
   

Talpon a motor, következhet az olajcsere. Itt egy kicsit gondolkodóba esel. Hidegen engedd le az olajat, vagy indítsd be a mocit, hogy a felmelegedett fáradt olaj könnyebben, gyorsabban folyjék ki, és a legkevesebb mennyiség maradjon az olajteknőben. Ez utóbbi mellett döntesz, nem csak a szakszerűség miatt, de már alig várod, hogy halld a dübörgést.

Szivató kihúzva, ráadod a gyújtást, és épp csak egy pillanatra megnyomod az indító gombot. Az akksi hibátlanul üzemel, de még nem engeded, hogy beinduljon. Megismétled újra meg újra, hogy az olajpumpa ellássa vékony kenőfilmmel a vezérlés legfelső alkatrészeit is.

Figyeled az olajnyomás visszajelző lámpát, hogyan alszik el. Elérkezett a pillanat. Egy-két bizonytalan pöffenés és beindul az összes henger. A szivatót fokozatosan engeded vissza és meleg ide vagy oda, gyorsan kinyitod a garázsajtót, hogy kiszálljon a dús keverék okozta füst. Pár perces melegítés után a motor készen áll az olajcserére. Ezúttal felkészültél, van megfelelő edény a lefolyó olaj számára, ami kényelmesen be is fér a motor alá, felszerelkeztél elegendő mennyiségű ronggyal: jöhet a sűrű sötét folyadék.

 
   
 

Elszívsz egy cigit, és türelmesen várod, hogy lecsorogjanak az utolsó olajcseppek. A beindított motor hangja eljutott a szerszámokat kölcsönadó sráchoz is, akit áthozott a kíváncsiság. Épp kapóra jön a segítsége, a fékolajcsere nem egyszemélyes mutatvány. Miközben ő pumpál a karral és utántölti az ürülő féktartályt, te a légtelenítő csavart kezeled lesve, hogyan változik a folyadék színe, amint a friss olaj leérkezik a fékcsövön, és hogyan hagyják el a légbuborékok a rendszert.

 
   
   

Betekered az új olajszűrőt, és az olajleeresztő csavart, és betöltöd az olajat. A feltöltésről eszedbe jut a vízhűtő. A fagyálló folyadék szintjét rendben találod. Ugyan mi maradt még ki? A láncot kell befújni, és jöhet az apró részletekig menő tisztogatás. Miközben hol a krómpasztával, hol a műanyagápolóval pucolgatod, simogatod, megnyugszol. A telószárak szárazak. Bár teljesen megfeledkeztél a szimmeringek esetleges cseréjéről, erre szerencsére nincs is szükség.

 
   
 

A guminyomásokat ellenőrizni kell. Ez kiváló ürügy, hogy nyeregbe pattanj, elmotorozz az első (vagy második) benzinkútig. Akár egy repülőgép pilóta, végigfuttatod a programot az agyadban: olaj rendben, fék van, lánc feszes, hűtővíz rendben, lámpák égnek, indexek villognak. A motor indulásra kész.

Közben vissza is tért az évszaknak ezidőtájt megfelelő időjárás. A vásárlásoknak köszönhetően üres zsebbel, de megnyugodva várod, hogy a nappali csúcshőmérséklet ismét elérje a 10 Co-ot, de legalább elolvadjon a hó_

Azért ha elindulsz, vigyél magaddal mobiltelefont!