Üdvözletem!
22 éves, átlagos testalkatú lány vagyok, és a nyár végén csináltam meg az A2 jogosítványt. A tanulómotorom kezdetben egy Honda CG125 volt, majd egy Yamaha XJ400 Diversion (’92 körüli). A kis 125-öst nagyon kellemetlen volt vezetni, egyáltalán nem éreztem a súlyát, és nehezemre esett vele manőverezni. Ez után viszont egyenesen megváltás volt a Divi, és örömmel üdvözöltem az érezhetően nagyobb súlyt. Az oktatóm többször rám is szólt, hogy kezdő motorosként minek döntögetem be ennyire kanyarban a gépet. Nem tehettem róla, adta magát, nagyon kényelmes volt. Tavasz derekán meg szeretném venni az első saját vasam, és ehhez kérnék segítséget. Nagy álmom a Yamaha SZR660, ami viszont nem egy gyakori darab, és nagyon a szervizelhetőségével kapcsolatban sincsenek konkrét információim, csak egy meglehetősen plátói szerelem. Ezen kívül nagyon kényelmesnek találtam a kis Divit is, annak ellenére, hogy igencsak hosszú, és nehéz. Felmerült még a Suzuki GS500, amiről mindenhol azt zengik, hogy a kezdő motorosok legjobb pajtása. Egy rövidke próba erejéig ültem is rajta, de az XJ400 nyomába sem ért. (Persze ez lehetséges, hogy csak a megszokás miatt volt). Nem feltétlenül szeretnék elsőre nagyon mozgékony és agresszív motort, és a kétüteműektől is elzárkózom, a chopper stílusú motorok sem állnak közel hozzám. A költségkeret kb 350-400 000 Ft, amiben nincs benne a felszerelés, mert azzal már rendelkezem, illetve az átírást is külön számolom.
Mit javasolsz?
Köszönettel,
Eszti
Kedves Eszti!
A Suzuki GS500 tényleg egy általános válasz a kezdőmotorra, de a Honda CB500 lényegesen jobb motor. Modernebb konstrukció, finomabb viselkedésű, miközben árban ugyanott vannak. Ehhez a mezőnyhöz tartozik még a Kawasaki ER-5, amiből nagyon sok van, és piszok megbízható gép. Ezt a kérdést korábban már alaposan körbejártuk, megint csak ugyanazt mondhatjuk el.
Közös bennük, hogy mind a három kéthengeres, lehet, hogy ez az, ami neked annyira nem jött be GS-nél. Ha a négyhengeres motorokat érzed magadénak, a Yamaha XJ400 Diversion mellett ajánlom a CB400 Super Fourt. Eredetileg japán belpiacos volt, de rengeteg érkezett belőle Európába. Sajnos ezeket mindig a kezdő motorosok keresték, akiknek még szerény ismereteik voltak a karbantartásról, emiatt gyakran elhanyagolták vagy gányolták őket. Másrészt egy négyhengeres motort nehezebb jól beállítani, mint egy kéthengerest, hiszen kétszer annyi szelep, gyújtógyertya, karburátor tartozik hozzá. Ha esetleg találsz 400-as Honda CB-1-et, az is jó választás, fogaskerekes vezérlése örök életű. De ezek tényleg csak akkor megbízhatóak, ha rendszeresen, hozzáértően szervizelték őket. Lassan húsz éves motorokról beszélünk, amikkel ennyi idő alatt bármi történhetett.
A nagy vágyad, a Yamaha SZR660 nem rossz gondolat. Létrejöttéért a Yamaha olasz importőrének kell hálásnak lenni – és ezért van, hogy több egysége a európai beszállítótól származik. Ilyenek a kerekek és fékek (Brembo), a teleszkópvilla (Paioli), a tank (Acerbis), a kipufogó (Lafranconi), a rugóstag (Sachs-Boge) és a műszerek (CEV) – ha sérülnek, nem lesz olcsó a pótlásuk.
A váz alumíniumból készült, és eredetileg a Yamaha TZR250 3MA-ból származik, más részei pedig a TZR125RR-ből érkeztek. Az motorja megegyezik az 1991 és 1999 között gyártott Yamaha XTZ660-éval, de más a karburátor hangolása. Az egyhengeres, ötszelepes blokk teljesítménye 48 lóerő, legnagyobb nyomatéka 54 Nm. A mindössze 159 kilós gépet ennyi erő is jól mozgatja, de ne számíts nagy autópályás száguldásokra, 130 fölött hamar elfogy, inkább a város és a kanyargós utak számítanak fő vadászterületének. Ha bejön az egyhengeres hangulata, imádni fogod, egy részleteiben szuper igényes, csodálatos tárgy.
Kezdetben kék és narancssárga színekben gyártották, majd 1997-ben jöttek a piros és fekete modellek – ha ez nem stimmel, akkor már lehet gyanakodni. Körülbelül 2000 darab készült belőle, és jó eséllyel kultikussá fog válni, megéri még most bespájzolni egy szép darabot.
Érdemes még szót ejteni a Yamaha SRX400-ról ami gyengébb, de nagyon kellemes arányú, barátságos motor. A léghűtéses egyhengerese régi darab a Yamahánál, egészen a hetvenes évekig, az SR400-ig vezethető vissza, bár az idők során sokat fejlesztettek rajta. A sportos testtartás furcsa lehet rajta, illetve az eddig felsoroltakhoz képest gyenge, és erősek a rezonanciái. Létezik belőle hatszázas verzió, de az már jóval ritkábban jön szembe ennyi pénzért.
Üdv: Nepperűző
A Suzuki GS500 tényleg egy általános válasz a kezdőmotorra, de a Honda CB500 lényegesen jobb motor. Modernebb konstrukció, finomabb viselkedésű, miközben árban ugyanott vannak. Ehhez a mezőnyhöz tartozik még a Kawasaki ER-5, amiből nagyon sok van, és piszok megbízható gép. Ezt a kérdést korábban már alaposan körbejártuk, megint csak ugyanazt mondhatjuk el.
A Honda CB500 az kész válasz, ha valaki olcsó, kéthengeres naked bike-ot keres
Közös bennük, hogy mind a három kéthengeres, lehet, hogy ez az, ami neked annyira nem jött be GS-nél. Ha a négyhengeres motorokat érzed magadénak, a Yamaha XJ400 Diversion mellett ajánlom a CB400 Super Fourt. Eredetileg japán belpiacos volt, de rengeteg érkezett belőle Európába. Sajnos ezeket mindig a kezdő motorosok keresték, akiknek még szerény ismereteik voltak a karbantartásról, emiatt gyakran elhanyagolták vagy gányolták őket. Másrészt egy négyhengeres motort nehezebb jól beállítani, mint egy kéthengerest, hiszen kétszer annyi szelep, gyújtógyertya, karburátor tartozik hozzá. Ha esetleg találsz 400-as Honda CB-1-et, az is jó választás, fogaskerekes vezérlése örök életű. De ezek tényleg csak akkor megbízhatóak, ha rendszeresen, hozzáértően szervizelték őket. Lassan húsz éves motorokról beszélünk, amikkel ennyi idő alatt bármi történhetett.
A nagy vágyad, a Yamaha SZR660 nem rossz gondolat. Létrejöttéért a Yamaha olasz importőrének kell hálásnak lenni – és ezért van, hogy több egysége a európai beszállítótól származik. Ilyenek a kerekek és fékek (Brembo), a teleszkópvilla (Paioli), a tank (Acerbis), a kipufogó (Lafranconi), a rugóstag (Sachs-Boge) és a műszerek (CEV) – ha sérülnek, nem lesz olcsó a pótlásuk.
A Yamaha SZR660 ritkaság. Rengeteg rajta az igényes részlet, nem is tudjuk eldönteni, hogy melyik oldala előnyösebb: jobbról a Lafranconi kipufogóban gyönyörködhetünk, balról az alumínium lengővilla vonzza a tekintetet. Nyugodtan tekinthetjük a Yamaha MT-03 szellemi elődjének
A váz alumíniumból készült, és eredetileg a Yamaha TZR250 3MA-ból származik, más részei pedig a TZR125RR-ből érkeztek. Az motorja megegyezik az 1991 és 1999 között gyártott Yamaha XTZ660-éval, de más a karburátor hangolása. Az egyhengeres, ötszelepes blokk teljesítménye 48 lóerő, legnagyobb nyomatéka 54 Nm. A mindössze 159 kilós gépet ennyi erő is jól mozgatja, de ne számíts nagy autópályás száguldásokra, 130 fölött hamar elfogy, inkább a város és a kanyargós utak számítanak fő vadászterületének. Ha bejön az egyhengeres hangulata, imádni fogod, egy részleteiben szuper igényes, csodálatos tárgy.
Kezdetben kék és narancssárga színekben gyártották, majd 1997-ben jöttek a piros és fekete modellek – ha ez nem stimmel, akkor már lehet gyanakodni. Körülbelül 2000 darab készült belőle, és jó eséllyel kultikussá fog válni, megéri még most bespájzolni egy szép darabot.
Yamaha SRX400: egy modern cafe racer egyhengeres motorral. A blokk alá húzott kipufogó csodálatos részlet
Érdemes még szót ejteni a Yamaha SRX400-ról ami gyengébb, de nagyon kellemes arányú, barátságos motor. A léghűtéses egyhengerese régi darab a Yamahánál, egészen a hetvenes évekig, az SR400-ig vezethető vissza, bár az idők során sokat fejlesztettek rajta. A sportos testtartás furcsa lehet rajta, illetve az eddig felsoroltakhoz képest gyenge, és erősek a rezonanciái. Létezik belőle hatszázas verzió, de az már jóval ritkábban jön szembe ennyi pénzért.
Üdv: Nepperűző
Motort vagy robogót vásárolna és tanácsra van szüksége? Erre a címre várjuk kérdéseit.