Galambriasztó

2004.03.01. 11:47
A négy japán gyár közül egyedül a Suzukinak sikerült eltalálni a chopper lényegét. A nyolcvanas években a Yamaha, a Kawasaki és a Honda barokkos túlzásokkal díszítette fel azokat a motorokat, amiket az amerikai stílus utánzataként véltek gyártani.

De Hamamatsuban szerencsére akadt néhány suzukis mérnök, aki rájött, hogy a kevesebb néha több lehet, és elkészült a Suzuki Intruder és Savage sorozata, melyek éppen csak a motorozáshoz szükséges minimális felszerelést tartalmazták. A minimalizmust párosították az akkor még szokatlannak számító letisztult, egyszerű formákkal, összesimuló alkatrészekkel, amivel a Suzuki chopperek blokkjai úgy néztek ki, mint egy-egy iparművészeti alkotás.

Az egyhengeres Savage esetében nehéz dolga van az átépítésre vállalkozónak, mert a motor már gyári állapotában birtokolja a chopperre jellemző tulajdonságokat. A leginkább említésre méltó, hogy a Savage villája gyárilag a leglaposabb.

Az 1990-ben gyártott Suzuki Savage japán szürkeimportból származik, ennek megfelelően 400 köbcentis a hengere, de ezen kívül minden másban megegyezett az európai, 650-es társaival. Tavaly kezdte átépíteni a csongrádi Bordács Norbert.

Az amúgy is lapos villát a King Machine műhelyéből származó gömbcsuklós szögtranszformátor állítja 45 fokosra. A villaszárakba 150 milliméteres toldás került. A menetes közdarab illesztését egy rozsdamentes acéllemezből hajlított betét takarja el, ami a lámpa mögött köti össze a szárakat. Ebbe a lemezbe süllyesztették a gyári lámpát, így egy kicsit a Fat Boy-ra emlékeztet. A kormány saválló csőből hajlított, majdnem egy méter széles darab. A markolatok végét a Berva kismotor dugattyúja után készült dísz zárja le.

A 170/80-15"-os gumit borító sárvédő eredetileg egy Barkas kisteherautót szolgált. Ezt hosszában kettévágni, a közepéből kivenni egy széles csíkot, és összehegeszteni. Pontosan illeszkedik a gumira, ami azért lehetséges, mert az egész kerék-sárvédő-csomagtartó egység együtt mozog. A lámpa egy truck-shopból származik, mert egy kamion díszkivilágításához szánták. A piros műanyagot csiszolókoronggal kellett ráilleszteni az ívre, majd a keménygumiból készült alapot ráhajlítani a sárvédőre.

Az ülés alapja műanyag lemez, egy réteg műbőrrel bevont polifoammal. Mivel a széles gyári sárvédő és ülés eltávolításával sok elektromos szerelvény láthatóvá vált, ezeket el kellett takarni. Sikerült az összes kábelt besűríteni a keskeny ülés alá, és egy bordázott lemezzel eltakarni. Csak a feszültségszabályzó hűtőbordái állnak ki.

A gyöngyház festés a ráeső napfény szögétől függően változtatja a színét a türkiztől a sötétkékig. Az ülés alatti 1 HENGER BT felirat nem valami reklám, hanem a Baráti Társaság rövidítése, és annyit megérnek a haverok, hogy kicsit disszonánsan, de szerepeljenek a motoron.

Az egyhengeres blokk rezonanciája a Savage gyenge pontja, a rázkódás miatt mindent érdemes robosztusra méretezni, és nem szabad spórolni az anyaggal. Emiatt készült 2 milliméter vastag acéllemezből a rendszámtartó a hátsó kerék bal oldalán.

A turn out kipufogó természetesen üres, a rajta kiáramló hang megfelelően álcázza a motor kis hengerűrtartalmát. Amolyan szomszédok öröme típus, amit a szegedi Dóm tér galambjai is alátámasztottak, mert egészen addig sétálgattak a motor körül békésen, amíg a fotózás végeztével be nem röffentette Norbi. Innentől kezdve a zenélő óra hangjai a háttérbe szorultak, és az eget a riadtan köröző madarak raja töltötte be - a Savage dübörgésétől kísérve.

Mivel a motor építése csapatmunka volt, nem maradhat el a köszönetnyilvánítás:

Gábris József
Gábris Árpád
Páli Tamás
Kasper Matyi
"Prémvadász" Jenő
Valamint a családnak: Bordács Károly és a Fater