Egyik este kaptam egy telefonhívást. Kecskemétről hívott Simon Ferenc, aki szerényen csak annyit mondott: "Építettem egy trájkot. Érdekel ez valakit?" Néhány nap múlva már téptem Kecskemétre ezerrel... Miközben a külvárosi családi ház udvarán nézem a zöld járművet, azon gondolkozom, hogy miért alkot trike-ot egy olyan ember, akinek eddig semmi köze nem volt a motorosok mattfekete életérzéséhez? Család, gyerekek, aztán egyszer csak derült égből egy tricikli!
A balatoni nyaralás, illetve az ott látott
német trikerek voltak olyan hatással rá, hogy hazament és
nekilátott.
Októberben kezdődött a munka, és nem egészen tíz hónap múlva
már az udvaron állt a gép. A négyszögletű zártszelvényből készült
vázba 1200-es VW Bogár motor került, eredeti hátsó
felfüggesztéssel. Elöl - minden változtatás nélkül - egy Suzuki RM
250 villára támaszkodik, ezzel magyarázható a filigrán fékolaj
tartály. Egyedül a hosszú kormány más, ezt már Ferenc fabrikálta.
Ugyancsak az ő műve az összes pedál, rudazat,
konzol, meg egyáltalán minden, ami fémből van. Vagyis az egész. De
azért rengetegen segítettek. A rácsokat nem tudta volna egyedül
elkészíteni.
Az összes rács, ami a gépen van, egy lemezből lett kivágva
lézeres technikával. Nem volt kis munka. A barátai csak akarták
odaadni, ha rárakja az Angyal-emblémát is, (mert az Simon Templar
jele, és ugye Simon is
Simon).
A hátsó felniket és az abroncsokat egy gumistól kapta ajándékba, mert tetszett neki a készülő gép, gondolta, hogy ezek jól mennek hozzá. Adomány a hátsó sárvédő helyzetjelzői is, eredetileg valami villanymotoros fagyiskocsihoz tartoztak.
Már csak arra lettem volna kíváncsi, ki
segített a műanyag karosszéria kialakításában, és ekkor ért a
meglepetés:
amit én üvegszálas anyagnak hittem, az acéllemez. Ezen a
trike-on minden acélból van!
Általában a háromkerekűkön a vezető előtti tank csak dekoráció, de itt valóban ebből jön a benzin. IZS-ről származik, 17 literes, vagyis elég kicsi. Később valahol lesz még egy rejtett tartály. Mint minden egyedi motor, ez sincs készen soha. Nem végleges még a hangszórók helye, valószínűleg süllyesztve lesznek beépítve.
A fémkarosszéria ellenére Simon Ferenc trike-ja
nem nehezebb a többinél, ez a könnyű, de nagyon merev központi
váznak köszönhető. A váltóban megmaradtak az eredeti Volkswagen
áttételek, ezért
nyugodtan lehet másodikban indulni, de sajnos ez azzal jár,
hogy a végsebessége ugyanannyi, mint a Bogárnak.
Rövid hátsó részével és az ülés-tank-villa egységének határozottan motorkerékpár-szerű kialakításával egyedül áll a hazai trike-ok között. Kényelmet sugall az ülések dőlésszöge, ami összhangban van az első villával, és hozzá igazodnak a kipufogócsövek is. Az egész jármű formája kicsit eltér a megszokottól, és ez köszönhető annak a szerencsés körülménynek, hogy Simon Ferencet nem befolyásolták az eddig elkészült háromkerekűek, ezért vele egy kis "friss levegő" érkezett a hazai trike-építők közé.