Ural feketében

2003.10.22. 09:38
Az Ural a kispénzűek Harley-Davidsonja. Egy öreg példányhoz néhány százezer forintért hozzá lehet jutni, és egyedivé szabásához csak némi ügyesség, fantázia meg egy kis utánajárás kell. A nagy börzék szezonja most kezdődik, érdemes néhányat meglátogatni, mert ami másnak már fölösleges lom, nekünk még jól jöhet a téli átépítéshez.

Szerdahelyi Gábor 1972-es kiadású Ural M63-asát már erősen átépített állapotban vásárolta meg tavaly szeptemberben. Noha az akkor "Silver Machine" néven futó járművet túlságosan show-bike jellegűnek találta, azért választotta mégis ezt a példányt valami eredeti állapotú Ural helyett, mert a forgalmijába már bevezették a lényeges változtatásokat. Mivel neki a klasszikus formájú motorok jobban tetszenek, a cél a lehető legegyszerűbb, sallangmentes chopper megalkotása volt. A korábbi tulajdonos leültette vázat, és kiszélesítette a hátulját, hogy alkalmas legyen szélesebb felni befogadására. A változtatások beleillettek Gábor elképzeléseibe is, de ezeken kívül gyakorlatilag mindent lecseréltek vagy módosítottak a motoron.

 
  A hosszú villák problémája
 
  A hosszabb első villák beszerelésekor gyakran megemelkedik a motor alja, és a motorblokk is kibillen vízszintes helyzetéből. Ilyenkor általában jelentősen romlik a motor vezethetősége is. A hosszabb tengelytáv és a megváltozott utánfutás miatt elfordításkor gyakran bebukik a kormány. Az egyetlen megoldás, ha a kifliket is módosítjuk.

Az első lépés az MZ-ről származó első villa diszkrét kidöntése volt, hiszen egy chopperhez mindenképp hosszú első teleszkópok illenek. Az új kormánykiflik olyan jól sikerültek, hogy amikor elfordítják a kormányt, a motor eleje enyhén megemelkedik. Így sikerült megoldani, hogy a motor szinte önmagát téríti vissza az egyenesbe, ráadásul megmaradt az 590 mm-es ülésalacsonyság és az 1510 mm-es tengelytáv is.

A kerekeket küllősre cserélték. Elöl maradt az eredeti 19"-os Ural-felni, de 100-as gumit kapott, hátra pedig egy ismeretlen eredetű, 15"-os felni került, Ural-aggyal és 140-es gumival. Ugyan a nagy Ural-agyat, nem lehetett eléggé félre fűzni, de a fölösleges gumit már lekoptatta a kardán. Az első sárvédőt Gábor egy börzén találta, a hátsó csak rövidebb lett valamivel, hogy többet mutasson meg a széles gumiból. A rendszám is ezért került oldalra. Meg hogy legyen valami, amibe beleköthet a közeg - ő is csak ember.

A Csepel-tankot elöl 20, hátul 14 centiméterrel szélesítették ki. A változtatásnak természetesen elsősorban optikai és nem gyakorlati okai voltak, bár az sem utolsó szempont, hogy így valamivel több benzin fér bele. Az ülés egyedileg készült az új formához, hogy szép legyen az átmenet a hátsó sárvédő és a tank között. Az egyszerű, szegecselt nyereg tökéletesen illik a kész motor stílusához, és a sofőr szerint még kényelmes is - igaz, a hátulra beszerelt Suzuki Intruder-teleszkópok rugóútja mindössze milliméterekben mérhető.

A kormány stílusa sokáig kérdéses volt. Klasszikus chopperhez csakis a magas, apehanger kormány passzol, a magasításhoz azonban hosszabb bowdenek és hosszabb fékcső kellett volna, így maradt az eredeti, csak a kormánykiemelők lettek rövidebbek. Börzeszerzemény a kipufogódob is. A kémény hajlításával Gábor nem igazán elégedett, valamivel rövidebb kanyart szeretett volna, de amikor itt tartott az építés, már rohamosan közeledett a jó idő, nem lehetett variálni. A durcás tulajt csak az üres csövek hangja kárpótolja a csúnyán maradt kanyarért.

A bringa új dugókat és főtengelyt is kapott. A gyújtást a biztonság kedvéért egy 12 V-os Peugeot-generátorra cserélték, és az eredeti trepnik is lekerültek a gépről, chopperhez előretolt lábtartó illik.


Ezután már csak a fényezés hiányzott. Az eddigiek alapján talán nem kérdéses, csakis a Black Sabbath-fekete jöhetett szóba, bár Gábor a piros tankot is el tudta volna képzelni, sarló-kalapács mintával és "Kapitan c CCCP" felirattal.