Válasz a vizes Pancsira

2002.10.25. 10:51

Az MZ átalakításoknak se szeri se száma. Wartburg dugó, 12 Voltos elektromos rendszer és a futómű helyrepofozása, hogy csak a leggyakoribbakat említsük, de a vízhűtés beépítése elég szokatlan megoldás. Ami pedig tovább növeli a volt NDK sikerdarab értékét, hogy ez a motor átalakítási engedélyt kért - és kapott.

 
   
   

Az MZ TS 250 típusú motor 1975-ben gurult ki a gyárból, akkor természetesen még széria állapotban. Az azután eltelt kalandos évekről talán csak maga a motor tudna mesélni. Előző gazdája már hat éve bütykölgette a vizes motort, mire jelenlegi gazdájához került. Később ez lett az első olyan motorkerékpár Hajdú-Bihar megyében, amely átalakítási engedélyt kért és kapott.

 
   
 

Az MZ jelenleg csak foltokban emlékeztet egykori önmagára. Legkülönlegesebb része a vízhűtés, melyet az előző tulajdonos maga tervezett, és alakított ki. A főtengely végére saját ötlet alapján készült vízszivattyút szerelt dupla szimmeringgel, a víz hűtését pedig egy Barkasról származó fűtőradiátor biztosítja. A Honda VF750-ről származó ventillátort egy Wartburg termosztát kapcsolja ki-be, és a rendszer tökéletesen működik. A rengeteg kinőtt hibával, a kiforrott megoldásokkal eddig kb. 10 000 kilométert tett meg, és még jár a masina.

 
   
   

A motorblokk is átesett némi alakításon. Az apróbb tunningok a motor élettartalmát hivatottak meghosszabbítani. Például változott a hengerfej, nagyobbak lettek a felpolírozott beömlőnyílások, és a kuplung csaknem a felére lett könnyítve. Az oldaldeklit a változtatások miatt meg kellett toldani.

 
   
 

Az 530-as lánchoz egyedi kihajtás készült, és Honda NS400R-ről való lánckerék közvetít a hátsókerék felé. Mivel a blokk a megnövekedett erő miatt ki akart csavarodni a helyéről, felfogatását is meg kellett erősíteni. Szerencsére a TS-ekben gyárilag a főtengelycsapágyakat a váltóolaj keni, így az átalakításokat a szerkezet nagyon jól viselte.

 
   
   

Persze egy igazi megszállott itt nem hagyhatja abba az átalakítást. Így történt, hogy a motor külseje is sportos jelleget kapott. Az első sárvédő egy hosszában 1,5 centiméterrel leszűkített GSX-R 750-ről való. Így jobban passzol az új, 16"-os Cagiva Mito kerékre. Az első féktárcsa 320 mm-es, míg a hátsó 17"-os Gilera kereket Yamaha RD fék lassítja, valamint szükség volt még sok gyárinak látszó, de egyedileg reszelt közdarabra.

 
   
 

A kormánycsapágyak kúpgörgősre cserélődtek, és a motor egy Aprilia AF1 kormányát kapta meg. A végeredmény egy olyan stabil motor, amely ha kell, első keréken gurul, és a megváltoztatott áttétel miatt az elejét is könnyedén emeli. Az elektromos részek hibáinak kiküszöbölése végett az egész motort átkábelezték, lerelézték, és jeladós gyújtást kapott. A 6 V-os dinamó helyett 12 V-os generátort építettek be, ami azért nem volt olyan egyszerű, mert beszereléséhez kellet még egy közdarab.

 
   
   

A Pannónia P20-as tankjára egy Aprilia tanksapka került. A tökéletes összképet a Honda MB80-as fejidom, és a beleépített 1200-as Audi első lámpa adja. A kormánykapcsolókat, a fék és a kuplungkart, valamint a lábtartókat egy Kawasaki ZZR600-ról mentették meg, az ülést pedig egyedileg gyártották az elékészült motorra.

 
   
 

A kész jármű már nem emlékeztet eredeti önmagára, azonban a változtatásoknak köszönhetően sokkal megbízhatóbb, és persze jóval erősebb lett. Mivel már nincs rajta mit javítani, jöhet egy másik motor, amit immár teljesen saját elképzelései szerint fog átformálni.