A Simson Amerikában folytatja

Bokáig érő hóban állunk Kaposvár szélén. Lábaink körül két kutya sündörög, a féltető alatt narancssárga kistraktor várja a tavaszt. Oldalán 01-es rajtszám, motorháztetején a konföderáció zászlaja. A Lee tábornoknak álcázott gép sokat elárul: aki ezzel száguldozik a kertben, biztos, hogy komoly dörrenése van.

Müce, vagyis Müller Zsolt csak mosolyog. Folyton. Kitárja a ház végébe épített műhely ajtaját, és élvezi a hatást. A piros-fehér csempe azonnal arcon csap, a második pofont a fal mellé támasztott motorok adják. Csitt-csatt, sorban mindegyik.

Nem ma kezdte, 1992 óta épít customokat. Egyike azon keveseknek, akik képesek voltak túllépni a sematikus megoldásokon, hogy saját stílust kialakítva érjenek el sikereket. Neve nem csak hazai, nemzetközi szinten is ismert: legutóbbi győzelmét alig két hete aratta a veronai Motor Bike Expón; elnyerte a Best Vintage kategória díját.

Lábamnál egy falcos Firestone hot rod gumi, valahol a messzeségben egy másik. A Dolores névre keresztelt soros kettes az ország egyik leghosszabb choppere. Talán a legszebb is, meg a legpihentebb.

E pöcshosszabbító motoros közegben ugyan ki építene maximális erődbedobással show-gépet 125-ös Honda Rebelből? Müce megtette, kéthónapnyi kemény munkával röhögte szembe a konvenciókat. Édes Istenem, mekkora kacaj is volt: a bordó gép a hetvenes évek kaliforniai stílusát idézi, annak kínos részletei nélkül.

Az ember ránéz a tenyérnyi, amúgy nagyon stílusos blokkra, és megérti, hogy humor nélkül mindez nem lett volna ennyire szép. A két hetvenöt köbcentis henger és a matt fényezés tényleg felidézi a meredek képzettársításokkal megvert, beszakadt LSD-víziót, amelyben 1971-ben bolyonghattak az amerikaiak.

„Elkezdem és alakul” – mondja Müce – „normális, hogy az első ötletekből semmi sem kerül a motorra. Az utolsó pillanatig változik, nem szabad ragaszkodni semmihez: ha kezembe akad egy csavar, burkolat vagy bármi a polcról, gond nélkül beépítem, ha úgy érzem, helye van.”

Dolores, la diabla del camino, az út női ördöge. A név találó, a csalafintán formált fémelemeken úgy törik meg a fény, mintha apró lángok táncolnának – pokoli gép ez. Az egész hátsó rész szándékosan aszimmetrikus. A kipufogó felőli oldal látni engedi a kerék ívét, amit meredeken vág ketté a két, gyűrűsen mart kipufogó. Fehér falc csak a bal felén található a guminak; a jobb oldalra sárvédőszoknya és spanyol felirat jutott. Ezt, akárcsak a többi elemet a Hucker Airbrush festette.

A tank elé beszúrt apró nyereg igazi nejlonfetisizmus. A flake-csillogású ülést Budavári Zsolt kárpitosmester varrta – szépségéhez kétség sem fér, kényelméhez annál inkább. Aki choppert épít, nem a komforttal és a kiváló irányíthatósággal számol. Ez utóbbit nem is engedné meg az 59-es villaszög és az izgalmas, merevítőszáras első villa.

John Harman készített hasonló konstrukciókat vagy negyven éve; ezt tökéletesítette Müce. Alulra kerültek a csillapítás rugói, a felsőket sem rejtették a csőbe. 2010-ben már nem a tengelyre mutat a villa, lejjebb került. A hosszú és szűk szárak két szögletes fényszórót fognak közre: ahogy régen is, ma ugyanúgy autós ködlámpából alakították ki a világítást. A fém rudak végén a két díszkupak szintén talált csemege: valami japán cruiser hátsó bukóvasának volt a lezárója.

A keskeny kormány színre fújt, átmérője nagyjából harminc centi. A stílus ezt követeli – igaz, hogy ökörszarvval vezethetőbb lenne, de itt az esztétika számít. „Meg kell kapaszkodni és kész!” – kuncog Müce; ő tudja, hogy Doloresszel a motorozhatatlanság határait feszegeti. Első fék amúgy sincs, a vékony gyári felnit csak elcsúfítaná a tárcsa. A hátsó dobot viszont a kormányra helyezett kar működteti.

A filigrán, furatos kezelőszerv korábban versenykerékpáron volt. Az egykor fehér, mára sárgás markolatot gyerekbicikliről csente, majd keresztezte a babettás gázmechanizmussal. Meredek, de a kuplung a jobb kézhez került. Mivel kézi váltó van a Hondán, és a lábkuplungot kerülte, nem volt más megoldás – szerinte meg lehet szokni.

A tank teljesen beleolvad a vázba, nem lecsavarozható. Az első változat egy Simson Star tartály részeiből készült, de azt vették észre, hogy ereszt. A nyomáspróba viszont félresikerült: felfújták. Müce az ideggörcsöt munkába fojtotta, fémlemezt ragadott és létrehozta ezt: meglepő módon nem a teteje púposodik, hanem az alja hasasodik. Olyan, mint a vezetőre irányított mesebeli szopós ponty – Hucker fényezése még gusztusosabbá teszi. Alatta rejtőznek a gyújtótrafók, konzoljukat egy Harley Cross Bone lámpatartójából faragták. Kaposváron átlényegülnek az amerikai alkatrészek; így lett a HD Dyna lámpájából is akksitartó a nyereg alatt.

Az ágyék előtti vázrészbe kerültek a gyári visszajelzők és az önindító gombja. Az elektromos munkákat Köles Gergő készítette. Ez a csücsök még eredeti; a bölcső első része és az egykori lengővilla befogatási pontja mögötti rész viszont egyedi – gyönyörű, ahogy a hegesztési varratokat eltüntette Müce.

A Honda egyik legmeredekebb pontja a világ legkevésbé optimális szívócsatornája. Ahogy a komplett krómozást, ezt is a Pécsi Galván szakemberei végezték. Görbe is, hosszú is, de legalább percekig veszhet el rajta a tekintet, ahogy a bal oldalról végigköveti a blokk hátáig. A karburátor gyári, csak a színe lett fekete. A légszűrőfedél viszont extra – az udvaron találta: a kerti csap zárócsövének volt a takarókupakja. Véletlenül rúgott bele, majd kezébe fogta és már vitte is be, hogy kicsit belemarjon.

Ugyan a veronai verseny szalagja ezen is ott lóg, a díjat a másik motorja nyerte. Egyszerre, két hónap alatt készültek el, külsejük mégis teljesen más – ennek ellenére mindkettő magán viseli az alkotó stílusát, amely a Só-bike és a Last Minute customok után egyre markánsabb.

A bajnok motor egy Simson AWO 425 Sport. A 250 köbcentis egyhengeres annyira átlényegült, hogy nincs ember, aki fölismerné – csupán az izgalmasan tekergő vázra írt felirat árulkodik. „Egy floridai barátom keresett meg, hogy új motort szeretne. Hozott blokkot, kerekeket, tankot meg első lámpát. Az építés során egyre többet hagytam el a cuccai közül, végül csak a Harley Electra Glide-kerekek és a léghűtéses blokk maradtak. A vázon sokat gondolkodtam, nem ez az első változat – atipikus szerkezet, de szerintem passzol a megteremtett hangulathoz” – teszi hozzá Müce, miközben ujjával mutatja a szokatlan íveket.

A Simson-blokkot először szemcseszórni szerették volna, de olyan csúnya volt a felülete, hogy inkább a fekete festést választották. Jól döntöttek, a világos fém csak elvonná a tekintetet a deltaboxszerűen szélesedő, selyemfényű ezüst vázról.

„Nem akartunk choppert és szerettük volna kikerülni az olyan hagyományos utakat is, mint a bobber” – ez sikerült, hisz a 425-ös külseje semmihez sem fogható. Olyan, mint egy lázálomban fogant, soha be nem mutatott versenymotor fél évszáddal ezelőttről. Ha azt mondták volna, egy befalazott, vegyi anyagok párolgó gőzével telt német pincében találták, elhiszem.

A diagonál Firestone gumik ívét követi a fej- és faridom is. Mindkettő egyszerűségében tökéletes – nem találtam volna ki, miből készültek. Kellő hatásszünet után Müce elmosolyodott és elárulta: Harley-Davison-sárhányóból faragta őket. Eredetileg a lámpa körüli burkolat került volna hátra, de hirtelen ötlettől vezérelve az alját nyomta össze: ebbe került a nagyjából ezeréves Bosch lámpa.

A hátsón is alakított, helyet adott az ülésnek. A patentszemekkel rögzített, pisztácia színű bőrnyerget szintén Budavári Zsolt készítette. Tapintása finom, formája hibátlan – tökéletesen harmonizál Hucker zöld festésével.

A blokkhoz nem nyúltak, céljuk nem a tuning volt. A karburátor gyári, csupán a csavarással nyitható légszűrőt készítette Müce. Pontosan ezektől a részletektől szép a gép: a mart körök mindenhol visszatérnek. Ez a motívum jelenik meg a kerékagyakon, az indítókulcs házán és a tanksapkán is. Maga a tartály egyébként meghatározhatatlan formájú. Állítólag van benne vagy kéttenyérnyi eredeti Simson-vas, de a többit egyedileg kalapálták hozzá. A hátsó lámpa GAZ, funkcióját jelentősen csökkenti a rászerelt fémlap, amely korábban egy rozsdamentes csővég volt.

A motor megrendelője az MZ Trophy mintájára szerette volna elkészíttetni az első villát. Magával az Earlesszel nem lett volna gond, de a szögletes kivitel agyonvágná a 425 Sport harmóniáját. Új, háromrészes szár készült, a rugózást sem hagyományos zárt telóval oldotta meg Zsolt. A műhely sarkába támasztott sérült HD Springer-villát belezte ki – ha az amerikai V2-re jó, a német egyhengeresre is passzolnia kell a rugóknak.

A kormány íve és a vele édes nászt háló lámpatest mellbevágóan szép. Nincsenek felesleges műszerek, csupán kívülről kanyarodó fék- és kuplungkart találunk. Első fék a Simsonon sincs, a hátsót viszont kézzel működtetjük – a fix lábtartó elé semmit sem szereltek. A gázmarkolat Magura: nyugatnémet kollégáról, egy bontott BMW-ről származik. A váltó kézi, a végén levő gomb egy régi fiókról került ide.

A titán kipufogó mint a kígyó nyelve: vége a váz mentén kettéágazik. Nem árt, ha tulajdonosa magas szárú csizmát húz, hisz a forró gázok és a kisebb lángcsóvák pont a sípcsonton kapnak majd egy gellert.

Miután a custom idehaza is kiturnézza magát és megjelenik még néhány versenyen, tulajdonosához, külföldre kerül. Ott kevésbé akadékos irodisták dolgoznak – a 425-ösre floridai rendszámot tesznek és a forgalom részese lesz. Mókás, de igaz: a Simson Amerikában folytatja.