Műanyag ólomból

Teszt: Honda VT750C2B Black Spirit

2010.08.08. 07:11

Adatlap Honda VT750C2B Black Spirit (745 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 745 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 62 LE @ 5500 rpm
  • Nyomaték: 65 Nm @ 3500 rpm
  • Váltó: 5 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1639 mm
  • Tömeg: 251 kg
  • Tank: 15 l
Ez a 750-es a Honda egyik legjobb blokkja. Igen, tudom, a Hondának ennél csak kifinomultabb, jobb liter/lóerő arányú, finomabb járású, előnyösebb fogyasztású, meg tudom is én, még milyen paraméterekben jobb gépei vannak, de a cruiser műfajban szerintem ez egyértelműen kimagasodik a mezőnyből. Egyszerűen fantasztikus. Egy cruiser-hajtóműnél az erőn kívül a legfontosabb a karakter - és ez egy elképesztően jó karakter.

Tud mindent, amiért egy V2-es cruisert szerethetünk: csattog, ha alacsony fordulaton terheljük, huttyog, ha kicsit magasabbon, és motorfékre esküszöm, gyönyörűen hörög vissza. A nyakamat rá, hogy egy óvatos kis kipufogópucolással, direkt légszűrővel előbújik belőle a komplett szimfonikus zenekar az utolsó kontrabasszus tubásig.

Erőben meg szívesen írnám, hogy olyan, amilyen, de a helyzet az, hogy egyáltalán nem olyan. Akárhányszor vezetek Shadowt, az első gyorsításnál csak az tud eszembe jutni, hogy nahát, épp két hete volt nálam egy 1,6-os Harley, és ez jobban megy. Lehet persze, hogy mégse megy jobban, mint egy Fatboy Low, de rosszabbul se.

60-ig forog az egyes fokozat, 100 körül dadog le a kettes, a városi forgalom szintjén tehát alig rosszabb a kilövési képességünk, min egy sportmotornak. De a Shadow blokkjában az az igazán jó, hogy bár alul kellemesen nyomatékos, nem olyan turbódízeles a használható fordulatszám-tartomány, mint a Harleyknál. Indulunk tehát 2000-es fordulatról, aztán váltunk 4000-nél, de csak ha akarunk - 4500-nál se döglik meg, hanem ugyanúgy húz tovább, kb. 6000-ig.

45 ló. Egyszerűen nevetséges. Korábban lelkesen hangoztattam eretnek nézetemet, hogy motoron 100 ló bőven elég mindenre, hiszen a saját VMaxom 145 lovát csak szökőévente egyszer használtam ki, és a 98 lovas XJR 1300-at is igen ritkán kell nyelezni. Cruiseren persze van még egy olyan tényező is, hogy nem a teljesítmény- hanem a nyomatékcsúcson motorozunk, vagy még ott sem: egyszerűen azon élvezkedünk, mennyi még a tartalék, és hogy mennyire nem motoroztuk ki belőle.

Ergonómiailag ugyanolyan hülyeségek vannak itt is, mint bármelyik cruiseren. Például a tankon található a sebességmérő, amire le kell nézni, és ebbe integrálták az üres váltófokozat zöld lámpácskáját, aminek sokkal jobb helye lenne a kormánykiflin.

A dizájban csak néhány apró hiba akad, de ezek igazából annyira jelentéktelenek és korrigálhatók, hogy nyugodtan mondhatom: a Black Spirit úgy jó, ahogy van. Amíg meg nem kapirgáljuk a felszínt, ebben az esetben mondjuk a légszűrőház matt feketéjét. Lehet, hogy észre se veszem, hogy a fedél műanyag, mert ki a rosseb kopogtatja? Na jó, én. Megkopogtatom, hallom, hogy műanyag és legyintek is - manapság minden műanyag.

Oké, de ez sajnos nem magában színezett műanyag. És ha valami megkarcolja, felszínre kerül a tejfölöspohár fehérje. Bevallom, kénytelen voltam még egy hajszálnyi karcot magam is belekulcsozni, annyira hihetetlen volt, hogy azt a fehéret nem egy galamb szarta rá, hanem maga a szar van befuttatva matt fekete festékkel.

Egy műanyag nem műanyag, bár ezt a fedelet nagyon szívesen legyártatnám egy iparossal, talán hamarabb is lépném meg ezt, mint az index és a hátsó sárhányó optikai tuningját. Viszont a légszűrőház mögötti fekete fedél is műanyag.

Sőt, igazából a hengerfej teteje is: ami szelepfedélnek látszik, valójában csak egy rátét, hogy nagyobbnak nézzen ki a blokk. Ez is műanyagból van, ráadásul elég puhából: szinte gyurmázni tudunk vele. A váz elülső részén a hűtőt keretbe foglaló vascső-féle is műanyag. Ez se nagy dolog, de szívesen megnéznék egy lebobberesített Black Shadowt, a 2010-es bobberszabályzat értelmében műanyag elemek nélkül. Rosszmájú motorépítők rávághatnák, hogy műanyag elemek nélkül a Black Shadow el is tűnne a föld színéről, de nem: a Black Shadow saját tömege a katalógus szerint 251 kiló.

Talán ezért olyan jó vele motorozni. A gépészet erő, nyomatékkarakter, zaj és vibráció rendben, de a futómű is elég jó. Az első fék sokkal megnyugtatóbb, mint a Harley-é, a hátsóval sincs baj, mindössze annyi, hogy mióta próbáltam az ABS-es Shadowt, nagyon biztos vagyok benne, hogy cruisert csak blokkolásgátlóval vennék. Cruiseren egyszerűen túl sok súly van ahhoz a hátsó keréken, hogy parlagon hagyjuk a fékerőt, amit egy ABS-szel ki lehet hozni belőle. A kuplung pedig olyan könnyen működik, ahogy egy 750 köbcentis motorhoz tartozó szerkezettől el is várjuk.

Kanyarogni nem jobb vele, mint egy Fatboy-jal, sőt, kicsit talán rosszabb, de még így is elég jó. Néha kedvem is támadna egy igen perverz tesztre: kivinni egy versenypályára mindenféle cruisert, hiszen köznapi értelemben azt nevezzük jó futóműnek, amivel gyorsabb kört lehet futni.

A jó fék miatt el is tudom képzelni, hogy mondjuk az Euroringen gyorsabb a Black Spirit, mint a Fatboy Low, mellyel nyilván alapban sántít az összehasonlítás. Hiszen ez a Harley 1600 köbcentis, viszont léghűtéses, és majdnem a Black Spirit árának triplájába kerül, miközben a Harleynak van már hasonló szerkezetű motorja hárommillió alatt. De sebaj, a Fatboy Low és a Black Spirit az én fejemben konkurensek: dögös, lapos, mattfekete csótányok V2-es motorral.

A nagy Honda tesztnapon valahogy majdnem minden motorról úgy tűnt, túl alacsony a lábtartója. Csalóka persze egy repülőtéren kialakított négyzetben motorozni - az ember sokkal nagyobbakat dönt, mintha ugyanezt egy forgalmi sávba szorítva, autók között tenné. Utcán tehát sokkal ritkábban ér le a lábtartó, de szerintem még így is alacsony egy kicsit; sokkal nagyobbakat lehetne dönteni, ha két centivel feljebb kezdődne a fémes kerregés.

A Black Spirittől eleinte a ballonos gumik miatt féltem egy kicsit. A Vmaxomon voltak gyárilag ilyen bumszli abroncsok, meg is keserítették a motorozást. Úgy tűnik azonban, hogy a Honda gumijai csak látszólag nagyok, mert a Black Spirit egyáltalán nem bizonytalanodik el tőlük. És ezzel a cruiseres felépítéssel nyilván nehezebb egy kicsit motorozni, mint mondjuk a VT 750 S-sel, de a cruiser varázsa valahogy éppen ez.

Azzal gyorsabb köridőket érhet el az elméleti őrült, aki kiviszi pályára, és általában is könnyebb vele motorozni. A Black Spiriten viszont egyszerűen jól érzik magukat az olyanok, mint én, akik - valószínűleg genetikai alapon, hisz mi értelmes oka lehetne ennek - jobban érzik magukat egy cruiseren. A tengelytávon és az első keréken kívül egyébként nem sok különbség van a Shadow-vonal többi tagjához képest. Nem csak a hátsó futómű egyezik meg, de még az első is - hiába tűnik vastagabbnak a villa, az csak burkolás, a mechanika ugyanaz. Értelemszerűen puhább csillapítással.

Városban nagyon jó - szerencse, hogy divatba jöttek a keskenyebb kormányok, mert a sűrűbb közlekedésben megfigyeltem, hogy ahol egy sportmotoros átjut, ott én is elférek. Városba nem is kell más, mint az agilis motor, az elfogadható kormányzás és a jó fék - bármikor szívesen elindulok egy Black Spirittel ügyintézni a sűrűjébe. Országúton az benne a furcsa, hogy bár a Harleykkal általában jobb motorozni, ezzel valahogy nagyobb utazósebességekre álltam be. A Fatboy-jal a 80 is teljesen jól esett, a Spirittel inkább 90-100 között adta ki.

Kéne egy új cruiser-logó?

A hagyományos Honda-embléma szép tárgy, nagyszerű grafika, csak szerintem nem volt jó ötlet elsütni itt a kormánykiflin. A szárnyas logót egyszerűen sokkal gyorsabb és sportosabb Hondákon szoktuk meg - önmagában sem az emblémával, sem a Black Spirittel nincs baj, de amikor először észrevettem, kicsit meg is hökkentem, mi az ördögöt keres ez itt? Valaki odahathatna már, hogy a Honda tervezzen külön emblémát a retro és cruiser vonalra. Az emblémától balra van még egy-két aprócska hiba, legalábbis én nem ezeket a veterán Ikarusokból kikukázottnak tűnő index-, benzinszint- és reflektor visszajelző lámpákat használnám, hanem vagy valami régebbi, vagy modernebb formákat.

Rég tetszett ennyire szériamotor. Műanyag, azt megengedem, de még műanyagostul is elég jó. Konkrétan annyira tetszik, hogy vásárlási késztetést érzek. Ez eddig kétszer fordult elő velem, a Yamaha XJR és a BMW K1300R esetében. Ilyen esetekben azt csinálom, hogy egy-két hét vagy hónap után ismét elkérem egy kicsit a tesztmotort.

Az XJR-t meg is vettem. A BMW-nél szerencsére a második menetre elmúlt a vásárlási kedv, amibe alkalmasint az árcédula is belejátszott. A Black Spiritnek viszont már az ára is olyan, hogy nem nagyon van mit megbánni rajta; 2,1 millió elköltése után nem tudom elképzelni, hogy valaki "Ó, én idióta állat!" felkiáltással verné a fejét a falba. Főleg, hogy cserébe ott áll a garázsban a szép kis Black Spirit.