Még a színére sem emlékszem

2010.12.14. 06:19 Módosítva: 2010.12.14. 12:00

Az, hogy egy decemberi értekezleten Balázs Viktor belenéz a titkos excel táblájába, és kackiás szemöldökkel rákérdez, hogy az XJ6 miért is nincs megírva, mi meg egyáltalán nem emlékszünk rá, hogy járt volna ilyen motor a szerkesztőségben, szóval szerintem ez többet mond bármilyen negyvenezer leütéses tesztnél.

Persze ilyenkor mindig felmerül, hogy a karakteresség hiánya lehet-e kizáró oka a jómotorságnak, és az XJ6-féle motorokat ilyenkor rendre, teljes egészében elkaszálja egy MV Agusta Brutálénak, mondjuk a puszta hangja. Vagy a hangjának egyetlen szólama, és akkor még mindig ott vannak a lényegi részek, mint a blokk, a futómű, a dizájn, mint félelmetes fegyverarzenál, amivel a földön fekvő, kiütött ellenfelet molekuláris szinten lehetne elbomlasztani. A Brutale érdekes, a Brutale finom, a Brutale egy szimbólum, egy kifejezési eszköz, mint egy Nicola Trussardi ing, amit azonban még a felfoghatatlanul gazdag, a velejükig sznob emberek sem vesznek fel, mondjuk tekézéshez.

Másrészt nincs mindenkinek pénze négyszáz eurós göncökre, harmadrészt pedig rengeteg olyan ember van, akit egyszerűen jéghidegen hagy az efféle úri majomkodás. Értik már? Az egészből azt akarom kihozni, hogy nem mindenki motorbuzi, az isten szerelmére!

Van, aki a motorban nem a motort látja, hanem közlekedési eszközt, amivel húsz százalékkal le lehet rövidíteni a napi menetidőt. Az ilyen emberek nem keresik a karakteres hangot, és biztosan nem fognak belépni a magyarországi XJ6 klubba – remélem nincs ilyen –, hogy eldiskuráljanak arról a kis lukról a nyomatékgörbén, ami 6 000 – 7 000-es fordulat között jelentkezik – egyébként nem jelentkezik, csak most a vicc kedvéért tételezzük fel. Nekik egyetlen álmatlan éjszakájuk sem lesz, amiért egy ijesztően unalmas motorkerékpár áll a garázsukban.

Márpedig egyre többen vannak, és lesznek is ilyenek. Főleg akkor, és most úgy is nagyon aktuális, ha megnyitják a 125 köbcentit a B kategóriásoknak. Nyilván lesz majd rengeteg olyan autós, aki rá fog jönni, hogy a motor kiváló közlekedési eszköz. Ebből a rengetegből még mindig elég jelentős számú ember fogja majd azt érezni, hogy a motorozás, mint hobbi, törtéletesen nem érdekli, viszont menne ő két keréken akár autópályán is, 130-cal, és ezért a nemes célért még az A jogosítványba is belekezdene, ha már. Azonban amikor a folyamat végére ér, kezében a papír és egy kiadósabb mennyiségű elkölteni való pénz, a tempós haladásra ugrásra készen, akkor is autós marad, nem motoros. És egy jó XJ6-nak úgy fog örülni, mint majom a farkának.

Hiszen ezen a motoron nem motorozni kell, csak közlekedni. Csinál ez mindent, szinte magától. Nem üt, nem ráz, nem lódul meg. Nincsenek nyomaték csúcsok, meg -völgyek sem, nagyjából olyan egyenletesen gyorsul fel bármilyen sebességről bármilyenre, mintha egy srégen álló, disznózsírral lecsutakolt üveglapra sederintenénk egy biliárdgolyót. És mindehhez még könnyű is, meg keskeny, meg csöndes, meg kiszámítható. És persze rettenetesen, már-már ijesztően unalmas.

Yamaha János, a cég embere mondogatta, hogy higgyem már el neki, ha valamilyen dolga van a városban, amiért csak be kell ugrani, meg vissza, ezt veszi elő. Azt azért nem mondom, hogy én is minden esetben ezt venném, viszont abszolút meg tudom érteni, ha valaki mégis így tesz.

A futómű persze puha, ráadásul annyira, ami nálam már-már belecsúszik a vészesen puha-kategóriába.  Nem is állítható, sehogy sem, ami rossz, mert nem ad esélyt a továbblépésre. Illetve ad: venni kell egy másik motort, ha a kezdetben motorfób autóslelkű motoros a későbbiekben mégis azt találná, hogy ejj, de veretne egyet a Mátrában. A kényelemre nincs panasz egy percig sem, a recék, repedések, bombatölcsérek, szakadékok csillapítása már-már endurósan finom; biztos nem az XJ6 lesz az a motor, ami anthraxos levelek százait indítaná el a Közlekedési, Hírközlési és Eneregiaügyi Minisztérium felé.

És lehet vele kanyarodni is. No, nem a lábtartó-karcolós, majrécsík-eltüntetős, nyújtott ívű huligánkodásra gondolok, hanem a hétköznapi, életszerű, rövid, szűk fordulókra. Ott érezni csak igazán, milyen kis keskeny, jó súlyelosztású, alacsony súlypontú motor. A gyorsan menést, a nagyot fékezést nem nagyon szereti, akkor sokszor elpattog, meg bizonytalankodik, ami egy erélyesebb fékezésnél engem is szörnyen megviccelt. És ez volt a lélektani pillanat, mármint az XJ6 ijesztő tréfája, amikortól elkezdtem rendeltetésszerűen használni a motort, azaz nem motoroztam vele, csak közlekedtem.

Hang, az szinte nincs. Fölösleges is lenne egyébként, a pusztán praktikumból használt járműveimnél nálam is döntő szempont volt, hogy ne kelljen hallanom, mit csinál a motor. Természetesen tud ordítani is, ha pörgetjük, de az az ordítás is csak valami távoli világban tűnik valósnak, mint mondjuk, amikor egy oroszlánbömbölést becsomagolnak egy hangszigetelt dobozba, azt egy másik dobozba, és így tovább, míg végül a hang már nem is tudatosul, csak sejtjük, hogy hopp, történt valami.

Egyébként az XJ6 pörgetésének nagyjából semmilyen értelmezhető haszna nincs. A váltó kiosztása elég ügyes, van használható nyomaték már alulról is, úgyhogy gyors kapcsolgatásokkal elég hamar el tudunk jutni hatodikba, ahol már csak utazni kell. Az ötszázkilencvenkilenc köbcentiből nem egy korábban százhúsz lovas motor lebutításával csináltak hetvenhetet, hanem leültek, és a semmiből építettek egy hetvenhét lóerős blokkot. Így kicsit harmonikusabb lett az erőleadás. Négyezerig egyébként pont úgy megy, hogy igen haloványan, de azért reményt kelt, hogy majd a magasabb fordulatokon lehozza a csillagokat az égről, aztán felül meg csak néz a bús kutyaszemekkel, hogy ne akarj mindent, hiszen alul már megvolt a velőt rázó rock 'n' roll.

Vibráció, mechanikus zaj, csörömpölés persze semmi. A váltó is egy puha, könnyen járó valami, a kuplung sem ad hozzá a mély alkar-flexorok hosszú távú fejlődéséhez, egy árva körfogatmillimétert sem. A nagy sebességű utazótempót bírja, ilyennel jártuk meg nyáron Brünnt két személlyel, nem éppen lassan, de nem is kétszázzal, és ott fogyasztott nem egész hét litert. A szélvédelem nagyjából százhatvannál fogy el teljesen, de azért már előtte is le kell egy kicsit görnyedni a suhanó széltáblák elől – mindent nem tud, de azért meglehetősen sokat igen.

A sok spórolást egyébként mindenhol le tudtam nyelni, kivéve a fékeknél, pedig azt azért tudni kell, hogy fékezésben az utóbbi években nem vagyok szőrös szívű. Jó fékrendszert alkotni vagy nagyon nehéz, vagy iszonyatosan drága, nem tudom, de még a nagy gyárak is következetesen elkövetik a hibát, hogy egyszerűen gagyi fékeket szerelnek az amúgy kiváló motorjaikra. De az XJ6 féke még beningnus szívvel is határozatlan, kis hatásfokú berendezés.

Egy ideig azt hittem, hogy legalább az ABS-t sikerült precízre, észrevétlenül működőre hangolni, és mintegy hatszáz kilométert le kellett motorozzak, hogy realizálódjon: az általam hitt fékpedálút-végpont után még centiket lehet lefelé nyomni a kart. És itt már beindult a Suzuki Banditról ismert rángatózás, ritmusos kerékblokkolás, miegymás, amik egyáltalán nem keltenek jó érzéseket a motorosban, azaz: bekapcsolt az ABS.

De mindegy is, higgye el, felesleges szócséplés ez az egész. A helyzet pofonegyszerű. Kezdő motor kell, de semmi pénzért nem választana hatszáz köbcenti alatt? Önnek egy, a zsírosdeszkánál is egyszerűbb motorkerékpár kell, amire igazából nem is motorként, hanem közlekedési eszközként tekint? Esetleg Ön egy jó vágású, vagány hölgy, aki belépne a nagymotorosok világába, de eddig azt gondolta, nincs mivel? Akkor vegye meg 2 millió 500 ezerért, nincs mit ragozni. Ennek a motornak van két kereke, igen megbízható, és annyira könnyű vele közlekedni, mint egy jobb fajta biciklivel, csak itt nem kell babrálni a pedálokkal.

Azonban ha van az emberben egy nagyon mélyen elásott, tényleg, akár csak egy ici-pici szikrányi motoros hajlam, aminek szintén csak lottóötösnyi esélye van arra, hogy lángra kapjon, akkor sokkal jobb választás lehet a még ennél is sokkal szerethetőbb blokkal szerelt, nyomatékból elinduló Suzuki GSX1250FA, vagyis az új idomos Bandit. Ugyanilyen burkoltsággal, hét réteg púdernyivel feszesebb futóművel, hasonlóan elfuserált blokkolásgátlóval, eggyel visszafogottabb formavilággal, kétszázezer pluszért. Vagy az FZ8-ból a fejidomos. Vagy bármi, aminél nem kell aggódni, hogy a szeretethetetlenségétől pár hónap alatt megbolondul.