Két litert fogyaszt és praktikus

Használt: Yamaha Newsmate 80

2012.10.27. 06:57
Van egy kedves hölgyismerősöm. Régebben távolról csodáltam: tündérien és imádnivalóan tekert Liberta márkájú női biciklijén. Nyár volt, kevéske ruhában gurult háztól-házig: ő volt a levélhordásra befogott diákmunkás. Minden reggel férfiak várták, hogy gyönyörködjenek félénk mosolyában, majd utánaforduljanak döbbenetesen kerek hátsójának.

Többször eszembe jutott, mennyire édes lenne valami kismotoron. Amikor megismerkedtem vele, átértékeltem ötletemet. Elmesélte: volt, hogy a bicikliből is kiesett neki a kerék. Elbeszélései alapján hamar világossá vált, hogy semmilyen motorizált jármű nem passzol karmájához. Vidám kis rémtörténeteit viszont olyan természetes bájjal adta elő, hogy bármelyik egészséges férfiember azonnal védelmezve összecsókolta volna, de hát tudjuk, van, hogy az is halálos.

Azóta is elmerengek néha a cuki postásmotorok fölött. A Piaggio Liberty teherváltozatai aranyosak, de a szlovén Tomos szolgálati gépei jobban tetszenek. Abszolút kedvencem a Honda CT110 Postie, amely feltehetőleg a világ legjobb motorkerékpárja. A Yamaha Newsmate sokáig ismeretlen volt számomra, de miután kipróbáltam, ezt is felvettem a végtelen papírtekercsre írt bakancslistámra.

A japán újságkihordók el voltak kényeztetve. Nem csupán egy utcai motort durrantottak meg csomagtartóval, hanem alapjaiban alakították át a nyolcvan köbcentis gépet. Hogy az egyik kéz szabad legyen, szinte minden fontos dolgot a jobb oldali markolathoz tettek át, így a gyújtáskulcs is átkerült, akárcsak az indexkapcsoló.

Döbbenetesen kotvány megoldásnak tűnik, pedig gyári: a kosár rakodási szintje fölé emelt fényszóró és irányjelzők kábelezése kusza képet ad a sós tengeri levegőn megrozsdásodott krómozott kormánynak. Látszólag olyan ügyetlenke a Yamaha, pedig felülve már az első métereken nyilvánvalóvá válik, hogy sem az úttartással, sem a kényelemmel nincs baj.

A kormány jó helyen találkozik kézfejünkkel, nem kell robogós módra lógatni a könyököt. A nyereg pedig pont annyira széles, hogy az irodaszékben edzett férfifenék is helyet találjon rajta – az újságkihordó lánykák egyenesen fejedelmi kényelemben részesülnének.

Azon túl, hogy a lábtartó helye szerencsés, a lábszárat és a térdízületet rugalmas fehér műanyagidom védi. Az anyaga és a felépítése ugyanaz, amit a Honda Cub óta úgy megszerettünk – a Yamahának nem csak ez a közös vonása van a konkurens gyártóval. A kis egyhengeres, léghűtéses blokk ugyanazt az elvet követi, mint ami a Hondát naggyá tette. Két szelep, három fokozat, négy ütem – más nem is kell egy újságkihordónak.

A korábban említett speciális kialakítás a röpsúlyos kuplunggal támogatott váltóra is igaz: a rövid és pörgős két fokozat után durva arcon rúgásként érkezik a harmadik. A tervezők tisztában voltak vele, hogy a kertvárosok és a lakótelepi lépcsőházak között jellemzően nyúlfarknyi utat tesz meg a motoros, így az egyes, kettes fokozat nagyon rövid, míg az utolsó döbbenetesen hosszú. Ha mondjuk balgán 45-nél hármasba kapcsolunk, olyan, mintha kidobtuk volna a fékezőernyőt és a mögé kötött vasmacskát.

Nem véletlen ez a kialakítás – a munkaterületet megközelítendő és onnan távozandó nem kell annyira a lendület, az utazótempót elérve már nincs szükség sportoskodásra. Ennek köszönhetően a Newsmate hetvennel botorkálva simán hozza a kétliteres fogyasztást, de mélynövésűnek korántsem mondható gazdájával sem lépi túl a három litert, pedig ő saját bevallása szerint is nyélgázon, végsebességig pörgetve használja. A Yamaha csúcstempója kicsivel 90 km/h fölött van.

A 2002-es gép természetesen Japánból érkezett a Red Baronnal, látni is a sós levegő okozta pacákat és mattulást – ugyan szemre nem ez a világ legszebbje, de működés közben ezek nem zavaró dolgok. Az úttartás korrekt, bár az elterjedtebb mezei Mate-hez képest van különbség – a 14-es első kerékkel fordulékonyabb az alapverziónál.

A rugózás is rendben, a magyar utak szintjét bőven tudja, persze a lövészárkokat ezzel is kerüljük: a hosszanti bordák képesek megráncigálni a kormányt. Van rugóút, a hátsó lengővilla sem üt be idő előtt – itt jegyezném meg, hogy az 50-es Mate-tel ellentétben a kereket nem kardán, hanem gyönyörűen tokozott lánc hajtja. Elöl-hátul örök életű dobféket találunk – a gép tömegéhez és sebességéhez képest megfelelő az erejük.

A tulajdonos elmondása szerint a Yamaha megbízható, csupán a rendszeres olajcserére kell figyelni. Mivel nagyon kevés kenőanyag van a forgattyúsházban, ezért az előírt csereintervallum 3000 kilométer, olajszűrő nincs. A légszűrő feltehetőleg tovább bírja: a fehér műanyaglemezt lecsavarva óriási filtert találunk, egy sportmotornak is elég lenne.

Rendkívül szimpatikus apróság, hogy az oldalsztender forgópontját egy fél gumilabda borítja – nem kell félni, hogy idő előtt kikopik, elgyöngül, és a papírral megpakolt gép beborul az út menti rizsföldbe.

Ismerve a hazai postások gépparkját és az aktuális tender körüli szomorúherczehurczát , vannak olyan szolgálati szakaszok, ahol a magyar kézbesítők is használhatnák a Yamaha Newsmate motorokat. Gyárilag is pakolható, az első és a hátsó kerék fölött is bőségesen van hely, de ha a kerék fölé baloldalt, fiókosan beépített szerszámrekeszt letakarjuk, oldaltáskákat is könnyedén cipelhet.

Persze arra, hogy egy Európában ismeretlen gép flottába kerülhessen, nem egy, hanem igazi csodasorozat kéne. Ennek ellenére fantáziánkban el tudjuk képzelni zöldre festve. De mondok sokkal jobbat – ne borostás postásokra gondoljunk: képzeljük csak rá a bátortalan mosolyú, kerek fenekű levélkihordó lányt. Ugye, hogy sokkal jobb a kép?