Robogóval a Balatonhoz, ilyenkor?

Teszt: Yamaha Xenter 150 - 2013.

2013.02.22. 15:27 Módosítva: 2013-02-22 15:39:27
A Yamaha Xenter 150 robogó végigfutárkodta a hetet, zuhogó esőben hetvennyolc címes körfuvarral gyötörtük. Éjjel-nappal ette, rágta a só, minden este esőben, havazásban éjszakázott a szabad ég alatt, nem kis termetű, felzsákolt utassal terheltük túl egy tisztességes bevásárlás után, magyarán megkapott mindent, ami csak árthatott neki. Irány a Balaton.

Nem mentünk vele kirándulni, és nem derült ki, a városban oly' megkapó menetteljesítmények valójában a képességei végét jelentik-e. Prospektusok írhatnak ezt-azt, papíron 15 ló, de az igazság odakint van, jó 24 fokkal hidegebben.

Csakis ennek ismeretében tűnt logikusnak, hogy múlt vasárnap reggel 10-kor, amikor már kellően erősen havazott mindenfelé, legfőképp a Yamaha ideiglenes római-parti főhadiszállásán, magamra ráncigáltam egy magyar katonai termoruhát, egy farmert, két trikót, egy pólót, egy meleg inget, és a teljes motoros futárfelszerelést. A gumicsizmába két zoknit, valamint a fenti termoruha fölé az esőruhámnak azt a részét, ami egyáltalán még rám jött ezután.

Ennyi felkészülés kell, ha az ember mínusz négy fokban leruccan Budapestről a Balatonra, hogy megnézze a kedvelt rádiós üdülőjét télen. Majdnem olyan a beöltözés, mint egy holdra szállásnál, csak kisebb a költségvetése. A felsorolt rétegrengeteg felett az esőruha azért lényeges, mert ha nem fúj át rajtad a szél, akár még jól is érezheted magad. Tehát tévhit, hogy csak mert február van, és nincs pénzünk egy autónyi benzinre, le kell mondanunk a motoros túrázásról.

Városi futárkodáshoz ez a ruhamennyiség egyébként már sok is, két cím után hőgutával kerülnék kórházba, de amikor ömlő hóesésben kóválygok a fehér semmiben órákon át, mozdulatlan testtel, nem árt a felkészülés. Indulás előtt bevágtam még egy fél csokit meg negyed liter forró teát, mert az sem mindegy, mi van benned, ha nem akarod kivárni a júniust.
A Xenter húsz centis hó alatt várt a kertben. Megállapíthattam, hogy a gyújtáskapcsoló ideális helyen van. A nem folyik bele a hólé, így a jégoldót meg a WD40-et visszarakhattam a zsákomba. A legendás pöcc-röff indulás mit sem változott a zord időjárástól, még talán kétszer sem hallottam a hideg motort körbefordulni, máris duruzsolt.

Mivel a Nimród utca nem a városi felsózás első ütemében van, kipróbáltam a robogóra extraként szerelt téli gumit, illetve az integrált fék hatásosságát, várva, hogy akkorát esem a letaposott keréknyomokon, mint az ólajtó. Nem jött össze, a gumik meglepően jól fogtak a hóban, a fék nem veszélyesebb a hagyományosnál, sokkal nagyobb fékerő kell az első kerék blokkolásához. Innen kezdve gyakorlatilag a Balatonig nem történt semmi különös. Szabályos 90-es tempóban a 7-es főúton meg Polgárdin át jutottam el az akarattyai MOL-kútig. Ez pontosan 100,2 kilométer a Sasadi útnál történt városszéli tankolástól.

A fogyasztás kellemes, 75-90 -es téli tempóban 2,98 l/100 km,ez érdekes módon egyezik a futárkodásos városi elmebaj átlagával, sőt, annál kicsivel talán magasabb. Kevesebbre számítottam, de 0, -1 fokban, enyhe szembeszélben ne legyünk maximalisták, egy nyári, lazább öltözetben tett kiránduláson ez az érték várhatóan 2,5-2,6 liter lehet. Ezt követően megnéztem kedvenc kilátópontomat Szabadi-Sóstó előtt, de akár Albion is lehetett volna a túlparton. Vagy száz méter acélszürke Balaton fodrozódhatott a szemem elött bele a semmibe. Hála Istennek, jó húsz centivel magasabban, mint ahol szeptemberben hagytuk.

A folytatásban volt még széplaki szocreál RTV-üdülő jégbe szakadó és búvárkodó hattyúkkal, egyre vadabb havazással, nyáridéző hóba heveredéssel a kedvelt fánk alatt, ahol nyáron rádiós barátaim babgulyása rotyog a júniusi alkony aranyhídjával a háttérben. Majd jött a teszt záróakkordja: a nagy sebességű, abszolút full gáz autópályás kísérlet: mit tud az Xenter, s főleg mennyiért.

Tankolás, most is, mint mindig, ugyanarra benzinszintre, tele plusz három további rányomás. Majd 15.25-kor felhajtottam az M7-esre Balatonendrédnél, és nyélre tekertem a markolatot. A következő ötven percben ezen csak leheletnyit változtatva, jó kilencven százalékban a végső határig, illetve a teljes terhelés közelében tartva a motort. Enyhe hátszélben és némi lejtőn a nevezetes zamárdi kanyarban 122 km/h-s tempóban vágtatott a Yamaha, a Lepsény felé enyhén emelkedő pályaszakaszon sem esett a sebesség száztizenöt alá.

Annak ellenére, hogy a komolyabb emelkedőket, például a pákozdit érezni lehetett. A százötvenes nyirettyű stabil 108-115-ös utazótempóra volt képes, a szitálás, imbolygás legkisebb jele nélkül. A következő tankolás helyszíne Sóskút volt, kilencvennyégy kilométerre az indulási helytől. Ezt a pontot 16 óra 15 perckor értem el, tehát pontosan 50 perc alatt. A sebességmérő hitelesnek tűnik, s noha nincs olyan teljesítménytartalék, mely nagy kezdeményezésekre jogosítana autópályán, nem nagyképűség az Xenter 150-essel beljebb húzódni egy sávot a felhajtósávok környékén.

A robogó fogyasztása végig teljes gázzal az autópályán, velem, a százhuszonöt kilós, nem épp jó cw-értékű rakománnyal 0 és -2 C között 3,99 liter (Sóskút, M7, Agip). Ez egyben azt is jelentheti, hogy az érték várhatóan nem lehet már sokkal magasabb. Ez a Yamaha Xenter 150 gyaníthatóan legnagyobb fogyasztása, tehát a jelenlegi benzinárak mellett legrosszabb esetben kb. 18 Ft/km költséggel kell számolnunk, persze amortizáció nélkül.

Az érdi emelkedő sem konyította a 105 km/h alá a mutatót, utána pedig már beérkeztem a százra korlátozott övezetbe, melyet - talán furcsa egy ilyen kis gép esetén - nekem is figyelembe kellett vennem. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy egyszer sem éreztem a fenékzsibbadást, ami eddig szinte valamennyi robogós kalandomat jellemezte, kifejezetten kényelmesnek bizonyult az ülés még órákon át is. Ha az elsőrangú futóművet, a remek hidegindítást, a jó világítást és a lökettérfogathoz képest pazar menetteljesítményt nézem, bármilyen bizarr is, a Xenter 150 beválik, mint dinamikus futárgép, mint autópótló túrajárgány, és mint fő közlekedési eszköz kispénzűeknek.

És ekkor még nem kaptunk biztosítási csekket és súlyadó-számlát sem. Nekem pedig immár van egy filléres, téli balatoni nyaram, mely, ha csak egy napra is, de visszahozta a boldog időt, amikor még megfizethető volt a benzin és mertünk menni. Nincs mese, ha a benzin ára nem megy lejjebb - a járművet kell hozzáigazítani.