Dagadtabb, de ügyesebb

Kawasaki Z800 – 2013.

2013.12.07. 06:55
Plusz öt kiló és plusz hét lóerő a Z750-hez képest, ennyi akár nem is kell, hogy számítson bármit. Az új Z800 mást tud: megint ott van a szeren.

Semmire se jó vagy mindenre? A világ legvagányabb gépe vagy a legvisszataszítóbb? Mérföldes előrelépés vagy csak egy erős facelift? Az új Kawasaki Z800 a mérhetetlen ellentmondások motorja. Mindegyik kérdés mögé lehet tíz pro és tíz kontra választ állítani, és itt senkinek nem lesz igaza.

Egyvalami biztos: a Z800 érdekesebb, mint az elődje volt. Erre felfigyelnek motorosok, járókelők, irigyek egyaránt.

Vegyük az alapokat. Az acél csőváz maradt ugyanaz, mint a Z750-esé, csak a blokk mellett kétoldalt kapott masszív alu-merevítéseket, valamint elöl egy hidat, ami szintén növeli a szilárdságát. A motor sem új, bár 806 köbcentire és 113 lóerőre húzták fel. Drámai változás a futóműveknél sincs, továbbra is csak az előfeszítést lehet állítani (legalább elöl és hátul egyaránt), a fékek azonban újak, hullámos féktárcsák vannak fent, nagyobbak, mint az elődön, igaz, a féknyergek továbbra sem radiálisan (azaz sugárirányban) rögzítettek, pedig az lenne ma az ultimate divat.

Ennyi az egész? Ez van a Transformers-külső alatt? Ki se tudja nyújtani a robotkarját a tankból? Nem köp lángot? Még lőni se tud a Z800? Ha ilyesfélét nem is, de azért új motor ez, elég, ha ráülsz, mindjárt észreveszed.

Ha nem is sokkal erősebb, ráadásul nehezebb, mi több még kisebb tankkal is szerelik, mint az elődöt, azért történt néhány kézzel fogható előrelépés. A négyhengeres sokkal nyomatékosabb lett (83 Nm), ráadásul a hátsó lánckereket két foggal nagyobbra vették. Jól látják, az össz-áttétel így rövidebb, viszont az erősen átdolgozott motor annyival simábban jár a teljes fordulatszám-tartományban, hogy észre se venni, hogy jobban pörög. Kicsit magasabban van az ülés is (81 helyett 82 centin), ami a megváltozott formával együtt nagyon más hangulatúvá teszi a Z800-at, de erről majd később.

A korábbi Z750-ről nem árt tudni, hogy Európa egyik legkedveltebb csupasz gépe volt a maga nem egészen tíz év alatt eladott bő 160 ezer példányával. Ez a kedveltség azonban inkább az árának és a megjelenésének szólt, hiszen a Triumph Street Triple és a Ducati Monster 796 mind könnyebb, jobban vezethető, technikailag izgalmasabb jármű volt nála. Mondjuk ki – mire leköszönt, már az erősen punnyadt motorok közé tartozott, csak a lendület vitte az eladásokat.

Nos, a Z800-ra egy darabig most biztosan újra vetül majd a szpotfényből. Már csak a kinézete miatt is – az egész motor anyagát úgy a blokk köré masszírozták, ahogy nagymama dagasztja a tésztát. Eleje nincs is, a hátulja csak egy vicces nyúlvány, amire a hátsó ülést és a lámpát biggyesztették, középen viszont borzasztó tömör, a tankja hegyként emelkedik a vezető hasa előtt. Gyönyörűek rajta a részletek, látszik, hogy az utolsó csavarral is sokat foglalkoztak, mindent kézbe vettek, elgondolkoztak rajta, miért legyen érdekes nézegetni a Z800-at, még annak ellenére is, hogy annyi rajta a kezelőszerv, mint egy postásmotoron.

Egy szamurájfej a lámpa és az azt körbevevő, vicces méretű fejidom, a hangolt leömlők vízesésszerűen zúdulnak alá a hengerfejből, a rombusz keresztmetszetű kipufogó, a parányi, stilizált Z-kkel telenyomott üléshuzat... ez mind vonzza a tekintetet. Szép megoldás, hogy ami egy régi motoron krómozott, egy újon talán feketére festett lenne (leömlő, kormány, pl.), az itt bronzszínű, de a Z formában világító hátsó lámpa azért már talán tényleg túlzás – itt jut eszébe az embernek, hogy a kevesebb néha több.

Legyen formabontó, részleteiben izgalmas is az új Kawa, összhatásában azért elég riasztó lehet bárkinek, akinek a rendszerváltás idején már volt személyi száma. Borzasztó agresszív, harmóniát nélkülöző lény, el tudom képzelni, hogy Tokióban, a Roppongi szórakozónegyedben, a londoni Sohóban vagy Barcelona fákkal szegélyezett, rendezett sugárútjain zseniálisan mutat, de itt, Budapesten, olyan mint valami hordozható jármű, amit a pánikszerűen menekülő marslakók hagytak hátra a Földön. Nyilván ez a garanciája annak, hogy az elképzelt célcsoportnak – az olyan, fiatal, több motor birtoklásához még ruppótlan, vakmerő városi csávóknak igazán izgalmas legyen, amilyen én... nem vagyok.

Sajnos abból a korosztályból, akinek ez a rajzfilm-stílus bejön, Magyarországon ma nagyon kevés az olyan egyed, aki 2,9 millió forintot ki tud csapni az asztalra. Az a korszak pedig jó időre lejárt, amikor alig húszéves csávók be mertek kockáztatni ilyesfajta hiteleket, csak hogy legyen két jó nyaruk. A Z800 tehát nem a mi motorunk, kár ezért.

Mert tényleg élmény ez a gép. Elsőre kicsit ijesztő a 229 kilós súlya, amit tolva, araszolás közben érezni is. Nehéz dög, nála a Yamaha FZ8 is könnyebb, hát még a Triumph-, Ducati-konkurensei. Ám mihelyt túljutsz a sétálótempón, leesik róla vagy ötven kiló, onnantól egyszerűen nem hiszed el a specifikációban szereplő számot.

És a motorja, finom, krémes, mint a vaj, egészen lent elindul, a legkisebb erőlködés és vibráció nélkül végigfütyüli a skálát (oké, középtájon van egy kis rezgés, de szinte hiányozna, ha ennyi se lenne), a végén meg széttépi a fejed. Ez nagyjából 10 ezres fordulat táján lesz, ott szerintem úgyis elváltasz majd, mert a 12 ezres leszabályzásig, fent, már érezhetően kelletlenebb a motor.

Ezt a mutatványt a hatodikat leszámítva minimum öt fokozatban produkálni tudja, ráadásul a váltó igen finom ide is, oda is. A fék ugyanez, csak fordítva, először ujjbeggyel adagolod, amikor is szépen, épp csak lehelve kezd, aztán amikor tényleg túl nagy a tempó, kicsit jobban belemarkolsz és a szemgolyód a plekó belsejére tapad akkorát lassít.

Kanyarogni pedig végképp isteni vele. Ahogy a motoron ülsz, szinte semmit nem látsz belőle, csak az utat, annyira rövid a tank, annyira a tövébe dugták el a digitális műszert. A váz szupermasszív, a rugózás engedékeny, közepes úthibákig még szinte finomnak is mondható, bár a nálunk átlagosan szarnak mondott útfelületeken már igen kellemetlenül dobál.

Mindegy, lényeg, hogy a széles kormánnyal, jól szorítható tankkal, a kissé előredőlt üléspozícióból lehet dönteni szépen, minden inputra kiszámíthatóan reagál, megvan vele az a bizonyos eggyé válás, amit úgy szeret az ember motoron. Csak gyorsan váltott íveken venni észre, hogy azért nehéz dög ez – ilyenkor kell hozzá rendesen erő, hogy egyik ívről a másikra gyorsan áttegyed. És ha kanyar után hirtelen rácsavarod a gázt, van egy szemvillanásnyi kelletlenség is, ahogy nekiindulnak a newtonméterek – épp csak annyi, ami nélkül szebb lenne az élmény. Nehogy ezek után bárki azt gondolja, hogy a Z800 nehézkes – a helyzetek 99 százalékában kezes, könnyű örömmotor, olyan ügyesen rejti a kilóit, mint szinte semmi más.

Pakolni persze nemigen lehet rá és bele semmit, ez tény. Az ülése alá jó, ha be tudod tömni az EÜ-csomagot, a motor formája pedig annyira agresszív, hogy az ember szíve fájna, ha el kéne rontania valami lúdtalpas dobozzal, pláne tanktáskával. Nem is tudom, hogy utóbbi megmarad-e azon a púpon, ami a Z800 közepén türemkedik. Hogy az utas? Panaszkodni fog; az az ízléses, pénztárca méretű zöld műbőr, ami még a puncipárna fogalmát sem igen tudja kimeríteni, minden, csak nem ücsörgésre való.

Akkor kinek és mire való ez a motor? Mifelénk, ebben a valamiért a buta Amerikát koppintó országban csoppert vesz, aki villantani akar. Városba ezerszer jobb egy fele, kétharmad ennyiért megvehető nagyrobogó, azok között is van ám, amelyikkel két perc alatt meg lehet halni a Pusztaszeri út kanyarjaiban. Persze, a Z800 is elröpköd az autók között, de ha valaki nem tagja annak a galerinek, amelyik az az Andrássyn való egykerekezéssel és az azt követő villanyoszlopra csavarodással üti agyon az unalmas napjait, az egyszerűen szűknek talál majd bármilyen urbánus környezetet e motor nyergéből.

Nekem, budapestinek cseppet sem vonzó a szerény szélvédelemmel kombinált baromi jó kanyarképesség, mert – pláne a Z800 pokolian kényelmetlen ülésén, hohó, erről még nem is szóltam – hulla leszek, mire eljutok odáig és vissza, ahol rendes hegyek és fordulók vannak. Dobogókőt, a Transz-Pilisit, Esztergomot így az ezredik alkalom után már halálosan unom, azt ne is mondjátok... Persze vannak a motorosok között is autisták, de remélem, azért kevesen.

Ha mondjuk valaki Pécs, Miskolc, Eger, Salgótarján környékén lakik (vagy pláne az Alpokban), arról elhiszem, hogy rabjává válik ennek a szuper kis motornak, irigylem is őket mind. De bárkinek, aki egy túlnépesedett, rossz utakkal tarkított síkság közepén él, a Z800 csak egy célszerszám, amihez nem találni méltó munkadarabot.