Hát ez bizony szétesett. Vagy inkább széthullott. Vagy csak kiszakadt. Igaz, nem nagyon, de hát mégis azért már. Egy bukó belseje ne hulljon ki semennyire. Az olyan legyen, mintha gránitból faragták volna ki.
Ez volt az első bukóm, három évig bírta. Amikor Assurtól megvettem a kis Yamaha Why-t, körbenéztem, milyen bukókat lehet venni. Aztán kiderült, hogy végtelen márkájút és minőségűt, végtelen árkategóriában. Nade mi alapján döntsek? Minden megkérdezett motoros mást mondott, de egyben egyetértettek: bukósisakból olcsót venni nem szabad. A legkedveltebb igazság is ez volt: mindenki annyiért vegyen bukót, amennyit a feje ér.
Ám a kis Yamaha 80 ezerbe került. Vegyek annyiért bukót, mint a motor? Direkt azért vettem kis robogót, hogy olcsóbb legyen a közlekedés. Egyébként is, emberek olyan bukókkal is járnak, hogy annál már egy vödör is jobban védene. És akkor bementem a Lidl-be, és megláttam két konzerv között. Húsz környékén volt, felnyitható állrésszel, integrált napszemüveggel, kivehető, mosható béléssel, gyorszárral, és masszív kinézettel. Nagy örömömben fel is próbáltam, szorította oldalt az arcomat, de a totalcarosok azt mondták, az úgy a jó, ha szorít. Kérdeztem az eladót, ez most így akkor jó-e, de azt mondta, fogalma sincs, életében nem motorozott.
Gondolkodtam kicsit, hogy megvegyem-e, de aztán azt gondoltam, hogy egyrészt meg kellett felelnie mindenféle szabványnak, hogy ide kerülhessen, vagyis valamennyire véd. Másrészt úgy nézek ki benne, mint Dredd bíró. (Bár Vígh Róbert barátom szerint inkább mint egy postás) Szóval megvettem, az ugyanolyan márkájú kesztyűvel és vesevédővel együtt.
A vesevédőt azóta sem használom, valahogy mindig elfeledkezem róla.
A kesztyűről már akkor sem gondoltam, hogy jó, amikor először beledugtam a kezem, és azóta ez az érzés csak erősödött. Olyan, mintha a vegyészek megvizsgálták volna, melyik anyag az ember számára a legkellemetlenebb, és ebből készítettek volna egy kesztyűt. Fázni nem fázik benne a kezem. Ellenben nem is szellőzik, semennyit. Minden motorozás után rosszul voltam a saját kézszagomtól. Ezt később orvosoltam egy hálós kesztyűvel, így már csak elenyésző alkalommal kellett használnom ezt a húgyszagú nájlonzacskót. Ja, és ráadásul egy év használat után az ujjaimra ragadt a műanyag kesztyű műanyag belseje, és minden levételkor ki is fordult, visszarakni viszont szinte lehetetlen volt.
De mondom, ettől nem is vártam többet. Ámde a sisaktól.
Volt a dobozában valami gallér, meg háló, meg másik arcvédő, de ezekről sosem tudtam meg, hogy mire jók. Az évek és kilométerek teltek, és a bukónak két hibáját fedeztem fel. Az egyik, hogy ha a napszemüveget lehajtottam, akkor minden máshová került, mint ahogy előtte volt. Így bár láttam, de sosem tudtam, hogy most akkor közelebb vagy távolabb van az előttem lévő autó, mint ahogy látom. Így a napszemüveget akkor egyszer használtam, azóta sosem többet. Pedig az utóbbi időben igyekezett felhívni magára a figyelmet. Valami elfáradt a szerkezetében, és minden nagyobb bukkanónál lecsúszva próbált belekerülni a látómezőmbe.
A másik hibája, hogy ha a levegőztető rostélyt a több levegő irányába állítottam, akkor valóban több levegőt engedett be. Pontosan a szemembe. Ömlött a könnyem, nem láttam semmit, és megállapítottam, hogy elég nekem a kevesebb levegő is. Meg egyébként is, felhúzhatom a plexit, ha nagyon légszomjam van.
De ezek olyan úri kiváltságok, a lényeg úgysem ez. A lidlis bukóra pedig egyéb rosszat nem tudok mondani. A bogarakat ugyanúgy megfogta, a fejemet pedig hál' istennek nem kellett védeni. Persze, lehet ilyen kérdéseket feltenni, hogy nem volt-e hangos, meg hogy nem volt-e nehéz. De hát honnan tudjam? Ez az első sisakom, és nem hajtott a kíváncsiság, hogy elkérjem mástól az övét, hogy kipróbáljam, az vajon komfortosabb-e.
Papp Tibi hasonló bukót vett korábban, szintén a Lidliben. Egyszer megtalálta, hogy négycsillagos a töréstesztje. Vagy legalábbis hasonlít arra a bukóra, aminek négycsillagos a töréstesztje. Szintén ő mondta, hogy tényleg hangos, és tényleg nem olyan kényelmes. De hát ez megvolt, és nem volt semmi baja, minek cseréljem. Jó, a festék lekopott itt-ott, de a plexi nem lett átláthatatlanul karcos.
Aztán egyszer kivettem a belsejét, hogy kimossam. Na, akkor az arcrész párnájának kipattintása közben az a szivacsos izé, aminek a bukóban kellett volna maradnia, kijött a párnával. Mivel ez a rész épp a szíjban van, ezért a szíjon lógott, de végül is nem esett, és azóta sem esik ki belőle.
Assur (ő a Totalcar hírszerkesztője) szerint ragasszam vissza, és jó lesz az még. De szerintem már nem. Ez a bukó szeret engem, és figyelmeztet: hahó, öcsi, vége a önfeledt robogózgatásnak, azóta már lett jogsid nagymotorra, és nagymotorod is. Kéne egy rendes sisak. Szóval hallgatok rá, veszek egy másikat. Ezzel meg nem tudom, mit kezdjek. Ki kell dobni a kukába? Ja, és egyébként milyen sisak kell egy nagymotorhoz?