Vagány, de nem nagyképű

Yamaha XV 950R

2014.09.07. 06:39
Nem gúnyolódnék ezzel a címmel csak azért, mert az egész világ Yamaha Sportsterként emlegeti a Yamaha új típusát, de a Yamaha egy percig sem tagadja, hogy az volt a cél: megépíteni a saját sportsterüket. Csak jobbat.

Nem kis elvárás ez, hiszen a Sportster pontosan az a jól sikerült - sőt legendás - célgép, ami sokkal kevésbé szól a vakításról, mint a funkcionális motorozásról. Ennek megfelelően a Sportsterek egyáltalán nem a csopper/krúzer vonalat követik, és a Yamaha XV 950R sem. A marketingszöveg szerint bobber, amiről hosszas fejtegetésekbe lehetne kezdeni, mert épp a bobberek lényege, a lecsapott hátsó rész nem stimmel, mégha az alapforma próbálja is hozni a sziluettet és a kötelező minimalizmust.

Legkevésbé sem tűnik vágott motornak (rossz példaként mindig egyes Triumphok otthoni tákolmánynak kinéző orra jut eszembe), kétségkívül igen magas szintű gyári tervezés. Még akkor is, ha többen sikítófrászt kaptak a tank előtti csupasz vázon a kábeleket összefogó gyorskötözőtől, aminek még a kimaradó végét sem vágták le, csak bekunkorították a szelepfedélhez.

Ez talán ismét egy Sportster utalás: a szpori több típusán jellemző, pl. a 72-esen, hogy a kicsi tank és az ülés között marad egy darab váz csupaszon, ami aztán megosztja a közönséget, vagy tetszik, vagy nem, és általában a többségnek nem.

Kétség nem férhet hozzá, hogy felesleges a külsőt elemeznem, de nem csak az ízlések és pofonok tényező miatt, hanem mert ez egy rendkívül vagány motor, főleg ez, az XV 950R verzió, amelyből az R (hasonlóan a régi XJR-ek SP változataihoz) jobb hátsó rugóstagokat és speciális fényezést jelent. Az R verziót legkönnyebben arról lehet megismerni, hogy fekete a tükre.

Kivétel nélkül mindenkinek tetszik. Különösen jól áll neki a military-metálzöld szín. Nem az arányok jók annyira, monumentálisnak sem mondanám, inkább veteránosan klasszikus formájúnak. És a régies formák mai verziója mindenki rokonszervét elnyeri.

Az apró dizájnelemek is nagyon kiadják. Mindig pont ott van valami biszbasz, ahol lennie kell, hogy etesse a szemet.

A V2 blokk sziluettje igen frankó a patikamérlegen adagolt polírozással. A fekete bordásszíj védő tokozás telitalálat, kicsit iparinak, ezáltal nagyon robusztusnak, strapabírónak mutatja a gépet. A felnik szépek és szép nagyok átmérőjűek, hozzá viszont keskenyek, tehát egyáltalán nem követik a divatot: hátul 150/80x16. Ez ismét szpori-kikacsintás, de egyúttal mindenképpen eszembe jut a japán motorkerékpárok hőskora, a nyolcvanas évek eleje, amikor hasonló arányokkal készítették az öntött felniket.

A féktárcsák trendi rágottszélűek, ami ennek a motornak jól áll, igaz, nem tudom elhessegetni az aftermarket hangulatot, talán pár év múlva ez eszembe sem jut majd, mert mindenen ilyen lesz.

Zajkeltési tekintetben a kipufogó a vékony határvonalon egyensúlyoz, legalábbis dizájnban. A Yamaha feltett szándéka, hogy az XV950R is egyike legyen azoknak a motoroknak, amelyekre az utólagos motorcsicsázó ipar épülhet. Direktbe biztatják a vásárlókat arra, hogy építsék át. Így többek között a kipufogó is éppen annyira szép, hogy vásárlási vágyat keltsen, de annyira azért nem, hogy ne legyen kedved lecserélni.

Szerintem amúgy telitalálat: forgócsöves fegyvert imitáló külseje tökéletesen passzol ehhez a motorhoz, de nincs túlcsicsázva és meglehetősen halk. Nagy előny viszont, hogy a Bolt a halk kipufogójával is produkál egy álló helyzetben a júzer által is hallható mély dohogást, ami abszolúte vállalhatóvá teszi azoknak is, akik nem szeretnek kipufogót cserélgetni.

Ha van részlet, ami nem tetszik, az igazából kettő: a műszeregység és a hátsó lámpa. Az utóbbit mintha a Homasitából vették volna: nagyon műanyag, nagyon trendi, épp ezért gagyi. Bár megjegyzem, szinte mindenki elfogadja ezt a vonalat: jól látszik ez az autóknál elterjedt ledes menetfény ízlésficamon.

A másik súlyosabb, mert azt nem lehet csak úgy kicserélni: a műszeregység, ami egy iphone pogácsává gyúrt változata. Nagyon trendi és high tech, szinte simogatnád az ujjaddal, hogy felcsatlakozz a fészbukra, csakhogy valójában pár visszajelző fény és egy mezei kvarcóra van benne. Ezt el lehet adni modernnek - ezt teszi ma több iparág - pedig valójában ez a prosztó olcsó megoldás. A gázmarkolat melletti kapcsolópanelen kell birizgálni, de a legrosszabb, hogy a rendszer buta, semmit sem tud, üzemanyagszint kijezést, ilyesmit felejtsd el. Ide egy klasszikus, szép műszeregység kellett volna, csak valaki a gazdasági osztályon lehúzta.

Mindenről beszéltem már, csak arról nem, hogy mit tud a XV 950R. Ez ezért lényeges, mert elég sokat. Az XVS 950-ből jött, viszonylag új fejlesztésű blokk nagyon rugalmas, univerzális játékszer. Nagyon lényeges, hogy léghűtéses: sok félnek ettől, szerintem meg így stílustiszta a dolog, és nem rontja el a képet semmiféle randa hűtő. Kiváló a nyomatéka (3000-nél már csúcson van), ad egy kis rezgést, emellett nagyon fürge is. (Valószínűleg erre utal az amerikai piacon használt Bolt név is, ami villámot jelent.) Nagyon dinamikus motor tud lenni amellett, hogy krúzolni is lehet vele.

Az ember a magas felépítés és a magas kerekek miatt azt gondolná, nem kanyarodik olyan jól, de a japán mérnökök nem hülyék: kiváló kanyarvadász, legalábbis minden millimétere úgy lett kiszámolva, hogy élvezetes motorozást nyújtson. A funbike név már foglalt, de a maga kategóriájában ez az.

A méretek és a fürgeség miatt a kocsisorok között is lazán elboldogul, és a futómű teljesen partner abban, hogy egyszerre legyen kiváló és gyors városi motor, de alkalmas legyen akár túrára is. Minden egyben a pénzedért: ez nagyon jó ajánlat.

A fékekről beszélni manapság csak akkor érdemes, ha rosszak, úgyhogy lapozzunk.

Az üléshelyzet kissé fura, pontosabban ez is Sportsteres. Nem kényelmetlen, csak abba kell beletörődni ezeknél a motoroknál,hogy alacsonyan ülsz, de nem nyúlik előre a lábad, viszont hogy a térd ne legyen terhelve, a lábfejed azért elöl van, úgyhogy a sámlin guggoló pozícióra hajaz.

A lábtartókkal van egy kis gond: mivel nem teljesen alattad, nem messze előtted, hanem éppen csak egy felsőcombnyit vannak előtted, igen könnyű belerúgni bokával lábbalhajtós manőverezéskor, mondjuk, amikor kitolatsz vagy parkolsz. Ezerszer megütöttem a bokámat, de előbb-utóbb biztos megszokható. A sztender helye is elég szerencsétlen, gondolom jobban nem lehetett megoldani.

Lényeges, hogy a mechanikus működés elég precíz, de azért nem vajpuha váltót raktak alá, hanem csináltak fémes váltási érzetet. Én meg nem vennék egy ilyen motort, ha klikkeléssel lehetne kapcsolgatni - úgy néz ki, mások sem.

Nem titkolt cél, hogy sikermodell legyen. Mindene meg is van hozzá: minőség, dizájn, kezelhetőség, menetteljesítmények, bazár-szerű tartozék kínálat. A 950-es blokk nem tudom, hogy ma már csak középkategória, vagy inkább a józan ész válasza a megalomániára, de tökéletesen elég.

Ha az élet igazságos lenne, az XV 950R ma az lenne, ami egykor az 535-ös Virago volt, persze leszámítva, hogy a Virago egy másik bolygó szülötte, konkrétan a nálunk primitívebb fos bolygóé, tehát űrutazásnyival komolyabb dologról beszélünk az XV 950R esetében. Az alap verzió 2.8 milliós ára (regadó nélkül) talán kicsit feljebb van a fájdalomhatárnál, (az R drágább) de ha azt nézzük, hogy nagyon sok motort kapunk a pénzünkért, akkor nem is rossz.

Hogy tényleg jobb lett-e, mint a Sporster? Kicsit más, a régebbi szporiknál jóval könnyedebb, de kevésbé nyers, ami nálam nem jó pont, viszont nem is rám van tervezve, hanem a fogyasztói igényekre. A valóságot csak egy összehasonlító teszt tudná kideríteni, mert attól nem lettem okosabb, hogy a múltkor ezzel mentem Harley tesztre.

De az biztos: a szint tartása a Yamahának sosem volt probléma, az XV 950R pedig egyszerűen még jobb, mint amire számítottam.