Roppant ügyes

Yamaha Tricity

2014.11.05. 06:35

A robogó nálam a praktikus város jármű szintjén van, de három kereket elsőre akkor is erős túlzásnak éreztem. Mi ez, jármű bénáknak? Adhat valamit egy plusz kerék? Újabb trendi hülyeség, vagy a jövő járműve?

Azt mondják, a háromlábú szék a legstabilabb, mert nem csak nehéz felborítani, de nem is billeg. Bár itt nem is szimmetrikusan vannak a lábak, mint a fejőszéken, vagy mondjuk a Tripodoknál,  a Világok harcában. A sci-fi asszociációt nem hagyhatom ki most sem, mert döbbenetes, hogy sorozatban gyártják a legegyszerűbb járműfajta olyan értelmezését, ami formatervével pár éve még simán elment volna egy filmben.

Felesleges itt a dizájnt feszegetni, a képek önmagukért beszélnek, de a tényekhez tartozik, hogy bár nem a Yamaha találta fel a két első kereket - tehát létezik már hasonló típus, amely a legnépszerűbb audio kódolásról kapta a nevét -, azért gyakran súlyos a döbbenet, ami a járókelőkön látszik. Pozitív a meglepődés, de szinte mindenki feszegeti azt a kérdést, ami neked és nekem is eszembe jut: mi a francnak három kerék? Elvileg nyilván azért, amiért a háromlábú szék is nehezebben borul fel.

Persze ez nem ilyen egyszerű. A Tricity nem háromkerekű, vagy segéd-kitámasztókerekes gyermekkerékpár, nem is trike, hanem városi jármű. A célcsoportja azonban nem kifejezetten csak a motorosok és robogósok. Olyan járművet szerettek volna alkotni a B125 jegyében, amelyet autósok, illetve a nem robogósok/motorosok is szívesen, paramentesen használnak. A cél a fokozott stabilitás volt, hogy biztonságosnak érezzék a kanyarodást azok is, akiknek nincs affinitása a kétkerekű járművek vezetéséhez. Ehhez egyszerűen megnövelték az első kerék futófelületét úgy, hogy megduplázták.

De ettől még nem tricikli, csak Tricity: a viselkedése elvileg olyan, mint egy sima robogóé, de nagyon stabil. Hogy ez a gyakorlatban is összejött-e, erre még visszatérek. Ha nem nézzük az elejét, minden tekintetben egy normális robogó. Az üléshelyzet nem díványos, mert a láb előre nyújtása nem jött volna össze az elöl helyet foglaló futóműtől. Így a lábak meredeken behajtva, egyenes ülőhelyzet, szigorúan, semmi tehénkedés. Ami helyet az első futómű itt elvesz, meghagyja a külső dimenziókban: lehet, hogy ha centivel méregetnénk, szélesebb lenne kicsit, mint egy normális robogó, de ebből semmit sem érzünk. Határozott cél volt a tervezésnél, hogy a dupla első keréknek semmiféle méretbeli hátránya ne legyen a közlekedésben. Tökélesen el is lehet slisszolni vele a kocsisorok között.

Az üléshelyzet egyébként elsőre furcsa, de simán jó városban. Egyenesen ül az ember, magasan, jól lát, szűk helyeken jól tud fordulni, ahogy egyenes felsőtesttel tolja az elejét ide-oda, ez a motor mókásan döntögethető.

Jól látható a műszerfal, ami nyilván már digitális. Ez az, ahol szerintem az egértévének helye van, nem éppen az XV 950R-en. Annyira, hogy konkrétan meg kell jegyeznem: a Tricity műszeregysége szerintem tökéletes. Dizájnban, de főleg funkcionalitásban is tetszett. pedig kettőt találhatsz, mennyire szoktam izgulni a robogó műszeregységekre. Minden rajta van, ami kellhet, jól láthatóan, könnyen leolvashatóan: fogyasztás, hőmérő, időmérő, kilométerszámláló, középen nagyban a sebesség.

125-ös négyütemű blokkja van, ami nem aknázza ki a 15 lóerős határt a maga 11 lóerejével. Vízhűtéses, de csak két szelepes. Többen mondták, hogy lehetne erősebb is. Lehetne, de minek? Valóban érezni egy kicsit, mintha a plusz kerék gördülési ellenállása visszafogná valamennyire, de nem a száguldozás a cél: ez egy városi jármű, simán tartja a hetvenet, megy ennél gyorsabban is, városba nem kell neki száz feletti végsebesség. A 10,4 Nm nyomatékát 5500-nál adja le, ami viszont jobb karakterisztika az átlagnál.

Három tárcsafék, elöl két 220 mm-es, azaz kerekenként egy tárcsás, hátul egy 230 mm-es és hogy tuti legyen, itt figyel az UBS kombinált fékrendszer is, amit egyébként nem tudtam, de az első fékezésnél észrevettem. Ez egy egyszerű, mechanikus jellegű kombifék, ami tökéletesen passzol ide, abszolút hülyebiztossá téve a fékezést, így még a rutinos robogósokat sem tudná megkavarni az, ha a hátsó kerék blokkolásával valami szokatlan művelne a Tricity.

Térjünk végre a lényegre, ami ugye az első futómű. Roppant ügyes - mondaná Darth Vader, mint Luke Skywalkernek, amikor kiugrott a fagyasztóból. Nincs itt semmi futurisztikus öntvény, vagy mart fémtömb futóműelem-dömping: a Yamaha nagyrészt meglévő alkatrészekből rakta össze az egészet. Elsőre azt hittem, csak két teleszkópszárral, de rájöttem, hogy nem összesen, hanem kerekenként van kettő, ahogy normálisan is.

Csakhogy nem a kerék két oldalán oly módon, hogy a kerék a teleszkópszárak között helyezkedik el, hanem a kerekek belső oldalán van mindkettő, egymással összecsavarozva. Kicsit sufnituningnak tűnik elsőre, de a gyárban épp elég időt töltöttek a fejlesztéssel ahhoz, hogy meglegyen a bizalmunk.

Természetesen van még egy-két lengőkar meg biszbasz, hogy teljes legyen a kép, de egyrészt nem találtam erről rajzot, lefotózni pedig nem nagyon lehet teljesen érthetőre, másrészt sokkal érdekesebb, mit művel.

Azt műveli, hogy beszarás jó.

Az első dupla keréknek nemhogy semmiféle hátránya nincs, hanem észre sem lehet venni. Felülsz, mész, és elfelejted, hogy két kerék van elöl. Amit az ember észlel, az annyi, hogy elképesztően stabil. A hátsó fék bárminemű babrálása nélkül vígan dobálható az eleje ide-oda. Kiválóan fordul, nagyon könnyű, és biztonságos beesni vele szűk kanyarokba, vagy akár autók közé.

Rossz minőségű, vagy nedves úton, macskakövön, villamossínen, téli latyakban a Tricity előnye behozhatatlan egy hagyományos robogóval szemben. Nem állítom, hogy hóban ezzel is simán lehet közlekedni, de ha belegondolok egy jó kis Haller utcai macskakő-villamossín-kereszteződés-bal kanyar-eső-idióta autósok-kombinációba, ami hagyományos robogóval nagyjából életveszély, sokkal kevésbé érzem problémának a helyzetet. Főleg, hogy a hátulja sem tud megcsúszni az UBS fék miatt, az elejét meg hiába vágná keresztbe, nem tudja, hiszen ott két kerék van. Amivel minden, a robogókra potenciálisan veszélyes elsőkerék-megcsúszásos perecelés elkerülhető. Ez a Tricity lényege: megszünteti a robogózás bizonyos hátrányait, de megtartja az előnyeit.

Habár száraz idő volt, a biztonságérzet engem teljesen relaxálttá tett, egyfajta cirkálós érzésem lett anélkül, hogy vánszorognék. Csak röhögtem az állandóan egymással versengő robogósokon, a magát szuperbájk harcosnak képzelő Z Kawáson, aki hiába erőlködött az ordító csonk-kipufogójával, a Tricity annyira ügyes, hogy mindig utolértem, anélkül hogy egyáltalán utol akartam volna érni.

Ijesztő, ha azt mondom: ezzel a robogóval elkezdtem élvezni a városi közlekedést, pedig számomra ebben a kijelentésben normális esetben két nagyon gyenge pont is van. Azt kell mondjam, ez motorfejűként is jó. Autóból robogóra ülőknek meg nagyon jó, akkor is, ha elsőre fáznak a gondolattól. A nem hungarorealista árán kívül mindene megvan a sikernek. Elképesztően ideális futárcégeknek, vagy bárkinek, aki kétkerekű flottát üzemeltet a gyors városi közlekedésért.

Az az érzésem, hogy ez a szuperstabil robogó koncepció siker lesz. A Yamaha még tovább fogja ezt gondolni és olyan három- esetleg négykerekű tárgyak jönnek létre, amiről valaha nem is álmodtunk. Szerintem ez a jövő városi járműve. Persze még tévedhetek, tíz éve sem gondoltam volna, hogy emberek kis műanyaglapokat vesznek egy vagyonért, és egész nap simogatják.