Teszt: BMW F 800 R – 2015.

A motorozás többnyire az érzelemről szól, nem az értelemről. Persze, létezik a megélhetési motoros kategória, de egy három misi környékén mért nyolcszázasról ők már hallótávolságon kívül vannak. Erős karakter kell ide, nem kigrammolt fogyasztásadatok. Ragadjon magával az istenverte motor, biztosítsa ki az adrenalingránátot, bontsa le a hegyoldalt vagy húzza végig a jégkockát az izzadt gerincemen, de történjen valami, utáljam vagy imádjam, ezt várom egy élvezeti cikktől.

Ezért is van ugyanannyi köbcentivel, lóerővel millióféle motor, egyhengerestől sorhatosig, túraendurótól cruiserig. Egy távoli galaxisból érkező idegennek mind ugyanaz volna, két kerék, egy ülés, de a földi motoros hertzre pontosan ismeri a frekvenciát, amellyel zsibbasztani kívánja az alkarját, keresztnevén szólítja a nyomatékpúpot hatezer-nyolcszázhúsznál, és hiányérzete van, ha nincs meg az a sóhajtásnyi felegyenesedési hajlam, amikor bele kell simítani kanyarközépen.

A motorozás a tökéletlenségről szól, attól válik igazán szerethetővé. Mindenkinek megvan a finnyás ízlése, ezért nehéz tiszta szívvel leszarozni egy motort, hiszen amitől én rühellem, pont azért bálványozhatja valaki más. De a középszer az tényleg gyilkos, motorok közt halálra ítélt a Toyota Corolla, az úgynevezett jól eltalált kompromisszum egyenlő a foskupaccal. A bátrabban árazott, életstílus-mázzal bevont termékek közt mindenképp.

Ezért bizonytalanodtam el egy pillanatra, amikor először felültem az F 800 R-re. Kicsit jellegtelennek tűnt. Na nem a kinézete, az most nagyon rendben van. A régi aszimmetrikus fényszórót az új BMW-arcra cserélték, amit ugyan a KTM-től kértek kölcsön, de ők meg Grievous tábornoktól, úgyhogy nincs itt gond. Ennek az előrefelé türemkedő, keményen technós gépnek jól áll a rovararc a matt feketébe mártott blokkhoz. A fehér-matt metálkék fényezéssel pláne van stílusa az F-nek, az utasülésre pattintott sapka pedig tökéletes kiegészítő. Nem, pofára nagyon ütős, csak előtte pont egy R 1200 R-en, a bokszeres nagytesón ültem, és ahhoz képest elsőre langyosnak éreztem.

Aztán azért szép lassan összeszoktunk, sikerült legyőznie bennem a sorkettesek iránt érzett bizalmatlanságot, pedig általában úgy nézek ezekre, mint bróker a malteros vödörre. A hangját nem sikerült megszeretnem, ha csak simán kóricálunk, lelketlenül berreg, ha kinyitjuk a csapot, elkezd ratatázva csattogni, mint egy csapágyas kispolszki. Viszont ha becsukom a fülem, csodálatos a motor karaktere: lent tol, középen húz, fent meg szépen bedurvul, ahogy kell. Ha lusták vagyunk, alapjárat közelében is szívesen elgurgulázik, de fent van benne elég kraft, hogy jót motorozhassunk vele.

Az meg egy kész csoda, hogy mennyire nem remeg. Ne feledjük, ez egy sorkettes, amelyben a két dugattyú együtt szaladgál fel-le, és akármerre járunk a fordulatszámmérővel, alig van itt-ott egy kis vibráció, de semmiképpen nem nevezhető bántónak. Elképesztő, hogy egy viszonylag termetes, 800 köbcentis kéthengeres hogyan járhat ennyire simán.

A Rotax-féle motorban szokatlan megoldást választottak a mozgó tömegek kiegyenlítésére: egy harmadik csapot alakítottak ki középen a főtengelyen, amely a dugattyúkkal ellenütemben lóbál fel-le egy jókora husángot. Így tudták megcsinálni, hogy egy leginkább vibrátornak alkalmas hengerelrendezésből kulturált motort neveljenek.

Egyébként nem árt, ha régi motorosként előrehaladott halláskárosodásban szenvedünk, mert minden finom kidolgozottsága ellenére időnként nyers zajok jönnek a mechanika felől. Az idei modellen új, fejre állított első teleszkópok például berugózásnál kattognak – minden faszán működik, csak van egy ilyen mechanikus zörej. A váltó is sistereg kicsit, ha üresben ráeresztjük a kuplungot, és terhelésváltásnál is csattog, pedig japánosan érzékien, rövid úton, lágy kattanással lehet kapcsolgatni, precíz, pontos szerkezet. Szóval jobb, ha süketek vagyunk, vagy egyszerűen nem foglalkozunk a zajokkal, akkor csodálatos gép az F 800 R. Tényleg.

Ahogy egyre többet kér tőle az ember, úgy kap egyre nagyobb jutalmat. Tiltásig forgatni a motort? Örömmel, könnyedén, lelkesítő, ahogy elkezd harapni nyélgázon. Kemény fékezés? Az új, radiális első féknyergek a teflon fékcsövekkel olyan érzést adnak, mintha mutatóujjunkkal ejtőernyőt nyitnánk. A legszebb mégis a természetesség, amivel döntögetni lehet. Annyira stabilan, magabiztosan lehet ráfektetni az ívekre, hogy egy magamfajta visszafogott motoros is könnyen huligánná válik rajta.

Ennek persze ára van: a futóművet a legnagyobb jóindulattal sem lehet kényelmesnek nevezni, és a három fokozatban állítható lengéscsillapítók sem tesznek csodát vele. Míg az R 1200 R-en azt éreztem, három élesen elváló stílusra lehet hangolni a kis gombbal, itt alig érezni a különbséget. Az eleje kimondottan kemény, számolni lehet vele a kavicsokat, hátul viszont nagyon tág határok között lehet tekergetni a rugóalapot egy rezsógombbal az ülés alatt.

Másrészt az izgága orrot kormánylengéscsillapító kell, hogy kordában tartsa, amin először elcsodálkoztam, hiszen ebben a kategóriában nem megszokott. Aztán amikor egyesben, kettesben nyelezi az ember, és finoman elkezd járni a kormány a kezében, belátja, hogy nem dísznek van az ott. Így viszont rendes csomagot ad alánk a BMW, ami az éppen csak hárommillió alatti alapárat elnézve el is várható.

Nem alacsony ez a szám ahhoz képest, hogy egy bokszerpótlékot adnak érte. Persze, rá lehet fogni, hogy kezdőknek való, meg ilyen marhaságokat, de igazából az a helyzet, hogy aki ezen jól érzi magát, az az új R 1200 R-en a mennyekbe nyargal. Annak jóval húzósabb ára lehet az egyetlen indok, hogy ne azt válassza valaki, esetleg az, hogy nem tetszik neki, ahogy kinéz.

Félreértés ne essék, nagyon rendben van az F 800 R, csodásan kezes, épp elég gyors, és a hangján kívül nem sok mindenbe lehet belekötni. De a bokszeres nagytesó mindezt tudja, meg mindenből egy kicsit többet, és ott megvan a sokat emlegetett prémium érzés.

Az F 800 R-t olyan motorokkal sem degradáló párba állítani, mint a Yamaha MT-07, amely szemtelenül olcsón, 2,2 millióért kelleti magát, ABS-szel, és sok szempontból érdekesebb gép, mint a BMW. De felemlegethetném akár a Triumph Street Triple-t is, amely egy hengerrel vastagabban még mindig olcsóbb a maga 2,8 milliójával. Szóval csak a BMW-skálán olcsó az F, ahol az R 1200 R közel 4,2, az übervagány R niteT pedig délceg 4,8 millió. Ha már BMW, én inkább ezeket választanám.