Minden idők legolcsóbb BMW-je

Teszt: BMW G 310 R – 2017.

2017.09.28. 06:40

Adatlap BMW G 310 R (313 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 313 cm3
  • Hengerszám: 1 hengeres,
  • Teljesítmény: 34 LE @ 9500 rpm
  • Nyomaték: 28 Nm @ 7500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1371 mm
  • Ülésmagasság: 785 mm
  • Tömeg: 158 kg
  • Tank: 11 l
  • 1 600 000 Ft
Ez már a világ végét jelzi: ebben a közel sem prémium kategóriában egy BMW a legolcsóbb választás. Mi jöhet még, Aston Martin kisautó? Ja, várjunk...

Az ötszáz köbcenti alatti, de kettőötvenesnél nagyobb, igényesen megépített motorokról nagyon nehéz úgy mesélni, hogy ne azonnal a KTM 390 Duke-kal kezdjem. Az mutatta meg, van élet a gagyin túl. A trükk a kihelyezett gyártás és a távoli piacok – ezekhez pedig kell egy megfelelő partner. Az ilyenek felkutatásában a BMW-nek hatalmas rutinja van: dolgoztak már együtt az Apriliával és a Rotaxszal, gyártattak blokkot Kínában, aztán megtalálták a Kymcót, akik azóta is beszállítói a G 650 GS-nek és a C 650 robogóknak. Annál viszont okosabbak, hogy túl sok tudást szervezzenek ki egy céghez – a G 310-hez India harmadik legnagyobb gyártóját, a TVS-t találták meg.

Az összhatás alapvetően rendben van, a motor sziluettje kellemes a szemnek, jó a tank ívének a lefutása, szép a sportosan megemelt far, és az általános kidolgozottsággal és összeszerelési minőséggel sincs baj, csak hát közel érve jönnek a fájdalmas rettenetek – az állítható fékkar például már a 125-ösöknél is alap, erre mégsem jutott, vagy a tankbetét az ocsmány kamu-karbon mintával és a kis szélterelő a műszerek fölött a teljesen oda nem illő matricával. Ezekre mi lehet a mentség?

A lámpa formája kimondottan harmadik világbeli, mintha a helyi beszállító tervezte volna, nem a müncheni központ – bezzeg a TVS Draken, ami a G 310 R egyik előszele volt, még izgalmasan nézett ki szemből! Vagy ott volt a BMW ConceptRoadster – elég lett volna onnan átvenni az ötletet, ez tényleg csak az aszimmetrikus gülüszemekhez képest elfogadható alternatíva. Az még a kisebb baj, hogy valakinek esetleg nem tetszik, sokkal mélyebb probléma, hogy ezt a formát senki nem köti össze a BMW-vel.

Oldalról és hátulról a G 310 R kimondottan kellemes, a lapos zárófény, a csúcsos irányjelzők, a hűtőt takaró burkolat, az utaskapaszkodó és az alatta lévő csomagrögzítő kampók mind jelzik, ezekkel foglalkozott valaki. Személyes kedvencem a felni, érdemes fejben ráphotoshopolni például a K 1300 R-re, meglepő, de ott is kiadná.

Az acélcsövekből összerakott váz teljesen vállalható – ha esetleg lennének ocsmány hegesztések, azokat ügyesen eltakarták, ahogyan a blokk alatti zavarost is egy alsó ekeidom rejti. Ami a szem elé kerül, az rendben van, a segédváz is csavarozott, ami apró figyelmesség, különösen annak fényében, hogy ezt egy amolyan stuntos motornak állítják be. Ha nem lenne meg az összefüggés: egy hanyattesés után így nem szükséges egy komplett vázcserével indítani.

A BMW leginkább a blokkra büszke: a 313 köbcentis egyhengerest megdöntötték hátra, a hengerfejet pedig fordítva tették fel, vagyis a szívócső előre néz, a kipufogószelepek pedig hátra. Ez nem csak a tömegközéppontnak tesz jót, hanem a kompakt blokk miatt a hosszú lengővilla és a rövid tengelytáv sem zárják ki egymást. Az eredmény a nevetségesen könnyű vezethetőség, a vegetatív idegrendszer rezdülései elegendőek az irányváltáshoz. Természetellenesen semlegesen működik, a vezetéstechnikai tréningek a G 310 R nyergéből nézve kidobott pénznek tűnnek. Magától csinál mindent. Viszont ez a bámulatos kezesség nem mindig jár együtt a jó érzéssel.

A legsúlyosabb gátja a boldogságomnak a blokk. Az erejével nincs baj, legalábbis 34 lóerőnek (@9500) és 28 Nm-nek (@7500) elégnek kell lennie városi-elővárosi szinten a 160 kiló alatti saját tömeghez, de egyszerűen hiányzik belőle a vitamin. Nincs meg benne a tűz, amitől résnyire szűkült szemmel vállalnám el a necces helyzeteket. A megtépázott harci kedvet tovább lohasztja a kellemetlen hang és a rossz vibrációk – az öreg Suzuki DR350-em ehhez képest Ducatiba oltott űrrakéta.

A rövid löketű blokk közepes fordulaton annyira teszetosza, hogy folyamatosan forgatni és váltogatni kell, ami akár lehetne élményfaktor is, de nem itt: ha volt már a talpam alatt pocsék váltó, akkor ez az. Kellemetlenül, akadósan jár, az üres folyamatosan a bújócska világbajnokságra készül – komolyan, volt, hogy komplett lámpaváltás alatt nem sikerült megtalálni. Ülni sem különösebben jó rajta – van olyan lábartó-ülés-kormány háromszög, hogy már álló helyzetben is felmegy tőle a pulzus, mert tudjuk, ez az a pozíció, amiben kúrni szokás, mégpedig forgalom többi résztvevőjét. Hát, ez nem olyan, a sajtóanyag pihentetőnek hívja, ami a lagymatag szótári alakja.

A futóművet meglepően ügyesen megoldották, a közvetlenül a lengővillához kapcsolódó rugóstag és a Kayabától származó első villa inkább lágy, mint feszes, de jól kommunikálnak – tisztán érezni, meddig lehet tolni, hol kezdődnek a határok. A fordított telók első sorban színházi kellékek, mármint abból a szempontból, hogy ezt a szintet nagyon régóta tudják a hagyományos felépítésűek is, csak azok soha nem fognak ennyire jól mutatni. Ugyanez vonatkozik a radiálisan rögzített Bybre – a Brembo indiai leányvállalata – fékre, amely ránézésre ugyanaz, mint amit a KTM is szerel a kis Duke-okra. Érzésre viszont kevésbé harapós, de meg nem mondom, hogy a kisebb tárcsa, vagy az eltérő főhenger miatt.

A G 310 R egy dologban bajnok, olyanban, amire a BMW történelmében még nem volt példa: a legolcsóbb a kategóriában. Kereken 1,6 millió, ami már-már 125-ös ár – a Yamaha az MT 125-öt 1 528 000-ért méri, csak miheztartás végett. A KTM 390 Duke 1 630 000, a Kawasaki Z300 1 649 000, míg az MT-03 már 1,7 millió. Viszont nagyon akarni kell azt a BMW emlémát, hogy az ember ne dobjon rá harminc vagy ötven rugót egy jobb motorért.