Ha meg akarod értetni a csajoddal, hogy a motorozás egyszemélyes műfaj...

Teszt: Harley-Davidson Fat Bob 104 – 2018.

2018.05.24. 06:49

Adatlap Harley-Davidson Fat Bob (1746 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1746 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 87 LE @ 5500 rpm
  • Nyomaték: 145 Nm @ 3500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1615 mm
  • Ülésmagasság: 710 mm
  • Tömeg: 306 kg
  • Tank: 14 l
  • 6 700 000 Ft

...de nem jut eszedbe a megfelelő kifejezés, az új Fat Bob a te motorod.

Reggel átvettem a kereskedésben. Attila, az importőr csak annyit mondott, mókás ám, ami a későbbiekben maximálisan igaznak bizonyult. Attila az utóbbi 15 évben minden Harley-t ezzel a két rövid szóval adott át, de tényleg. Általában igaz is volt. Akadtak persze Harley-k, amik nem úgy voltak mókásak. Mint a Cross Bones, ami szinte pontosan olyan volt motornak, mint legismertebb magyar tulajdonosa, Dr. :) Schmitt Pál elnöknek: alkalmatlan.

De vissza a címre: már ránézésre sem meghitt kétszemélyes. A nyereg kétségkívül rendelkezik hátsó nyúlvánnyal, amire végül is bárki ráteheti a seggét. Száz méternél hosszabb úton viszont már szinte mindegy, azon ülünk, vagy a sárhányón, esetleg köszörűkövön. A második meggyőző impulzus az volt, amikor betolattam egy kis ficakba, hogy kiforduljak az utcára, és azt hittem, hátrafelé nekimentem valaminek. Pedig a betonfalba ütközésre emlékeztető érzést az okozta, hogy behúztam a féket; semmi nem volt mögöttem. Két úszó tárcsa és négy dugattyú elöl: ez az, ami tempónál is szigorúan megfogja a motort, olyankor nagyon nem ülnék hátul.

A Harley generőz módon 526 kilót ad meg megengedett össztömegnek, amiből ha kivonjuk a 306 kilós (!!!) saját Fat Bob-tömeget, az jön ki, hogy a 120 kilós Bob mögé legálisan felpattanhat mázsás mátkája. Hirtelen nem is tudom, a három főszereplő közül melyikük helyében lennék a legkevésbé szívesen, de az biztos, hogy Mázsás Mandy nem fog felülni. Vagy ha igen, max. egyszer. Ha pedig a csaj makacskodna, ott a motor. A 107 köbhüvelykes (1745 cm3) blokk, akinek ősi Harley-szokás szerint neve van: Milwaukee-Eight 107. Az Eight arra utal, hogy nyolc szelep van összesen a két hengerhez, Milwaukee pedig algonkin nyelven jó földet jelent. Mili, mert én már csak így szólítom, elég vehemens, talán mert mint Begbie a Trainspottingban: kicsinek érzi magát (a nagyobbik Mili 114 kjúbik incs, 1,87 liter), amit rettenetes, agresszív türhőséggel igyekszik kompenzálni.

A Harleykban van valami igazi nyers menés, hogy akkor is úgy érezzük, anyám, de megindul, amikor valójában nem is indul meg, csak hangosabban rázza a rácsot. De ez tényleg megindul. A Harley mindig inkább a nyomatékát reklámozta, amitől úgy tűnik, mintha a kategóriájukban nagyon nyomatékosak lennének a motorjaik (nem). A reklámnyomaték tehát ezúttal 145 Nm. A világért sem nevezném ebben a kontextusban viszonyítási pontnak az alapmotoros, 1,2-es négyhengeres Suzuki Swiftet, de annak 120 Nm esik a majdnem háromszor ekkora tömegére, magasabb fordulatszám mellett. Ja, hát nyilván a Suzuki is többet hozna ki 1745 köbcentiből, de ott mások a preferenciák.

Tehát nyomaték van, a teljesítményt a Harley nem kommunikálja. Mondhatni titkolja, de mivel nálunk kötelező beleírni a forgalmiba, az állítás nem felelne meg a valóságnak. A forgalmiban 64 kW áll, ami majdnem 87 lóerő. A kipufogó a gyári legális – nem hangos, de azért van annyi hangja, hogy állandóan a gázmarkolat eszetlen ráncigálására késztessen. Nagyon nem ülnék úgy hátul, hogy egy csorgó nyálú balfasz állandóan a gázt rángatja. Márpedig ezen mindenki csorgó nyálú balfasszá változik, én legalábbis feltétlenül. Az új Miliben is van kiegyensúlyozó tengely, úgyhogy alapjáraton nem rángatózik, mintha félrenyelt volna, a szokásos menet-fordulatokon simán jár, és csak 3000-es fordulat felett kezdi elmosni a rázkódás a visszapillantó tükör képét. Utóbbi nem is nagy veszteség, mert Harley-tükörben ilyen sokat én még nem láttam – magamból.

A felsorolt a fejlemények tehát a legkevésbé sem leptek meg. A meglepetés az első szűk, tempós kanyar volt, ahol úgy fordult be a dagadék, ahogy egy ötvenes robogó se. Engem nem zavart, hogy az előző Fat Bob valamije könnyen leért kanyarban, mert dönteni se tudok akkorát, meg a motort se próbáltam, de most kipufogóoldalon 31, balra 32 fokban lett dönthető. A Szent II. Világháború Utáni Bobberek konstrukciós rákfenéje, hogy elöl is bumszli a gumi, márpedig Valentino Rossi sem véletlenül nem rakat a motorjára mentőöveket gumik helyett.

A Honda 2010-es Shadow Black Spiritje elméletben ugyanez volt, és ahhoz képest, hogy mindene műanyagból volt, az is 250 kiló lett a végén, nemcsak műanyag légszűrőházzal, ami feketére fényezett fehér kefiresdobozból készült, hanem puha, műanyag kamu-hengerfejjel is. Ehhez képest mondhatja bárki, hogy a több mint kétszer nagyobb Harley plusz fél mázsával nehéz?

Brad Richards, aki a Ford után három éve a Harley formatervezési igazgatója, azt mondta, ha jól tervezik meg az alap motorváltozatokat, a vevők azt is elfogadják, ha a gyár időnként olyan területekre téved, amire maguk sem számítottak. Hát ezt jól összerakták, ez alapján a Harley jövőre akár rózsaszín tüllszoknyákat is árulhat, azon se akad ki senki. Stilárisan, művészettörténetileg ez a háború utáni bobber stílus, angolul post WWII bobber, ami annyit tesz, idomok és ratyi csicsák nélküli Harley, bumszli első gumival.

Bár nem dugták el a kábeleket és csöveket, azért nem is látszik belőlük szinte semmi. Ott vannak, de csak közelről látni. Valahogy a fordított teleszkópok sem hangsúlyosak, sőt: én ki se szúrtam volna, de az vesse rám az első követ, aki magától keresgélte már Harleyn a fordított teleszkópot. Elöl-hátul 16 colos kerekek, elöl full szafaládé /80-as gumival, hátul 150 széles /70-essel. Létezik ABS nélküli alapmodell, de szerencsére nem nálunk, ahol már motoron is kötelező. Szeretem is, főleg a hátsó miatt, amivel nagyon jó befékezgetni a kanyarokba egy ekkora tehenet.

A Fat Bobot a bumszli első gumi adja el, de az összhatásban és a részletekben is van még sok finomság. A kifutó Fat Bobhoz képest sokat tömörítettek rajta optikailag. A faridomot majdnem tövig vágták, talán hogy elvegyék a kedvet a sárhányón utazástól, de az első sárhányót is alaposan megkurtították. A hátsó sárhányót tartó króm nyúlványt, ami szemre nyújtotta a motort, rövidebbre is vették, meg mattfeketésítéssel el is tüntették. A 2-1-2 kipufogórendszert rövidítették és a dobokat megöblösítették, ami mintha valami emissziós okokra lenne visszavezethető minden gyártónál, de a leömlőket, vagy legalábbis a végig érő hővédő lemezeket besárgították, hogy a tagolás még zömökebbnek mutassa Fat Bobot. Ha ez sem lenne elég, a lóversenypálya alakú légszűrőház (ham-can) kerek lett. Ráadásul a villaszög is meredekebb (28 fok). Az se mindegy, hogy a lábtartók hogyan helyezkednek el a markolathoz és az üléshez képest. Ebben a vonatkozásban olyan kijelentést tenni, hogy a 2018-as Fat Bob egyszemélyes motor, egészen más megvilágítást kap, ha visszaemlékszünk, mennyire kényelmetlen volt például a V-Rod, amin szinte mindenkinek megfájdul a dereka fél óra után.

A magyar Harley hagyományosan euróban adja meg az árakat, a forgalmazói honlapon pedig ez áll: 14 550 €-tól. Ez lapzártakor 4,7 millió forint, aminél kicsit többre számítottam. Az euró is csak nettó, valójában 6,7 millió a Fat Bob. A Triumph Speedmaster, amivel összehasonlító tesztbe is raktuk, számomra egy kellemes megjelenésű rakás szerencsétlenség. A Ducati Xdiavel pedig elsőre lélegzetelállító, hosszabb nézegetésre meg olyan, mintha egy régi Monster a gyúrókúra tetőpontján megevett volna egy csomó egérfogót és egy virágállványt. A Harley-Davidson újkori történelme során sok mindent kipróbált. Kész csoda, hogy még mindig konzervatív vállalatként, vagy inkább márkaként él a köztudatban. A 2018-as Fat Bob nagyon jó irány.