Postás MZ aranyáron

Harley-Davidson Street 750 - 2019.

2019.09.05. 07:07

Adatlap Harley-Davidson Street 750 (749 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 749 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 59 LE @ 4000 rpm
  • Nyomaték: 48 Nm @ 8000 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1520 mm
  • Tömeg: 233 kg
  • Tank: 13 l
  • 2 750 000 Ft

Horgászni tán megfelel. Se.

Elhatároztam, hogy alulról keresem meg a pontot, ahol a Harley-Davidson életérzés kezdődik. Ugorjuk át a Touringokat, Softaileket és Sportstereket, nézzük a Harley-Davidson legújabb kori belépőmodelljét. Illetve a belépőmodell belépőmodelljét, hiszen a 750 Street Rodot már teszteltük, és az nem volt vészes. A sima Street 750 viszont már szemre is keményebb. A Harley gyártott már furcsa óriásrobogót (Topper, 1960-65, 165 cc), mindenféle Komar Moped-szerűségeket (Hummer, 1947, 125 cc), látványosan ronda motort (Rocker), de ezzel a Street 750-nel mintha újabb piros vonalat lépett volna át.

Nekem nem fáj, ha egy gyár pénzt keres. Áldásom a Porsche Cayenne-re, hadd fogyjon, a BMW Active Tourer... izé, az meg a BMW Active Tourer. Esküszöm, drukkoltam neki, a többi az ő bajuk. Semmi baj azzal, ha egy márka eltér az alaprecepttől, hogy keressen egy kis pénzt, amiből még jobb alaprecepteket főzhet. De úgy képzelem, a Harleynak ugyanolyan rosszul áll a népmotor, mint a Citroennek a luxus. Ilyen szempontból sokkal kevésbé idegen a Harleytól az elektromos Live Wire, ami állítólag idén ősszel nálunk is kapható lesz, hiszen a Live Wire különleges, drága, és ismert technológiára épül megalomán kivitelben. Vagyis klasszikus Harley-Davidson.

Pont a Harleytól vártam volna legkevésbé, hogy harcba száll a hárommillió alatt nincs új motor dogmával, aztán tessék. Mert egyébként Harley tényleg nincs - legfeljebb Iron 883 akciósan, valami beragadt készletből 3,15 millióért. Egy 1200-as Roadster pedig még akciósan is inkább négymillió. Ehhez képest lesz a Street 750 újonnan, akciómentesen 2,75. Nehéz őszintén kommunikálni egy ilyen terméket; tán egyenesen lehetetlen. Ha más gyártó ad ki olcsó modellt, ami nem nagyon jó, mondhatja, hogy tessék, itt egy olcsó modell, csak nektek. Vagy kiemelhetik, mennyi mindenben jobb, mint a többi olcsó modell. Na, ez a Harleynál több okból is ki van zárva. Eleve a Harley és az olcsó szavak még úgy sem kerülhetnek egy mondatba, hogy valami eufemisztikus píszí-PR kezeléssel átírják az olcsót árelőnyre.

Ez a motor a Harley-palettán belül legkevésbé a motorozásról szól, sokkal többet mesél a marketinges kínlódásáról. Hogy fogalmat alkothassunk a Prométheusz és az összes vasszűzben vallatott szerencsétlen szenvedéseiről, olvassunk bele a Street 750 sajtóanyagába.

“Ez a motor a városi betonkanyonok ösvényeit koptatja. A folyadékhűtésű Revolution X* motorblokktól és az önbizalmat keltő ABS fékektől az eleven vázig és a behangolt felfüggesztésig, a Harley-Davidson Street* 750-et és 500-at kimondottan a városi utak legyűrésére építettük. Vadonatúj benzintartály-emblémával és kétszínű festési opcióval egészítheted ki a 750-es ezüstszínű motorblokkjának hűtőbordáit és a kerék csíkjait. Amint zöldre vált, kezdődik a móka.”

Móka! :DDD

A móka valójában úgy kezdődik, hogy bár az új Harleyk már kulcs nélküliek, és csak egy transzpondert kell magunkkal vinnünk, itt ugyan van transzponder, de kulcsoznunk is muszáj. Szóval elfordítjuk a kulcsot, megnyomjuk a gombot, és itt jönne az életre kel a motor-modorosság. De hát élet ez?! A Revolution X név arra utal - mi másra? -, hogy a legendás V-Rod motorjának leszármazottja, elvégre Revolution volt a V-Rod blokkjának polgári neve, az X meg klasszikus mutáns keresztnév. A mutánsok általában keményebbek. Nem hivatalosan igyekeznek kommunikálni, hogy a V-Rod-származéka, de ez csak olyasféle szánalmas kapálózás, mint amikor a középkorban egy feltörekvő rablólovag genealógust fogadott, hogy vezesse már vissza a családfáját lehetőség szerint Jézusig.

749 köbcenti ez a V-Rod-Dzsízösz, amivel önmagában nincs gond: a baj az 59 newtonméteres nyomaték. Tudom, hogy villannyal összehasonlítani belső égést inkorrekt, de akkor is szarul néz ki, amikor egy Harleyt simán lenyom egy e-bike. Márpedig ennél szinte csak nyomatékosabb villanybiciklik vannak. Villámgyorsan váltogatod végig a 6 fokozatot, de sehol sem érzed meg azt a húzást, ami miatt annak idején elkezdtél motorozni. Sosem próbáltam 125-ös postás Yamahát, de azt képzelem ilyen karakternek.

A villámgyors váltogatáshoz tartozik, hogy a Harleynál ősi topik, mekkorát csattanjon a szerkezet az első és a második fokozatban. Néha kisebbet, néha nagyobbat, de az biztos, hogy szól. Az is biztos, hogy érdemes lett volna szegény Street 750-be is megcsinálni  valami kicsit hangosabb kattanást, mert akkor az lehetne az egyetlen igazi Harley-tulajdonsága, így meg az sincs. Mert hogy viszont a 2-est egyszerűen nem veszi be.

Pedig a jó váltó sajnos Harley-tulajdonság - oké, hogy nem a cipőorral fokozatba rakható sportmotoros értelemben; egy bakancsos gyártó precíz, erőteljes szerkezetei. A Street 750-é olyan, hogy elindulsz, aztán húznád a kettest, hörrr, üres, na, biztos flegmán húztam, most figyelek, húzod, hörr, még mindig üres, kezd a helyzet ciki lenni, már alig gurulsz, de egyesbe mégse rakhatod vissza, most már vicsorogva húzod felfelé, mint Schwarzenegger a combtricepsz gépet, és akkor harmadszorra végre vagy beveszi, vagy nem.

53 ló@8000, ez tényleg már a postás-MZ kategória. A Suzuki Gladius szintén vizes V2-ese 10 éve 650 köbcentivel volt 75 ló, de nem is a számai miatt volt jó, hanem mert egy erős motornak éreztem. Amivel jó volt menni, még akkor is, ha tudtam, hogy néz ki, és miből van a nagy része. A Street 750 viszont gyenge, a blokk nem rázkódik, nem harákol, semmi harleysat nem csinál. Bármi lehetne. De tényleg nagyon széles értelemben vett bármi, leszámítva értelemszerűen a Harleyt, mert az nem. A fogazottszíj-hajtás ugyanakkor Harley-dolog, csak hát érzésre azt nem érezni, látványelemként is csak akkor van meg, ha odanyomjuk a fejünket a nyereghez, és bekukucskálunk. Akkor meg muszáj lesz ránéznünk az iszonyatosan igénytelen lengővillára.

A tükrök ugyanazok a rövid, laposan futó szárú szerkezet, ami a nagy Harleykon is van, de míg azokon a látvány felét takarja ki az alkarunk, a Street 750-en az egészet. Egyszerűen nem tudtam úgy beállítani, hogy ne magamat lássam benne. A légszűrő nem zavar, de az FXDR-en sem zavart, lehet, hogy szelektív dongalábú, vagy valami ilyesmi vagyok.

13,1 literes a tank, ami ekkora motoron hatalmasnak néz ki, és ha tényleg városi közlekedésre ajánlják - tényleg, mi másra?! - elég lenne egy sokkal kisebb is. A Sportstereken se véletlenül néz ki olyan jól a mogyoró tank. Na itt most egy olyan motorról beszélünk, amit 99 százalékban a Harley-Davidson feliratért vettél meg, hiszen mi másért. Viszont olyan hülye helyen van a lábtartó, hogy a térded pont kitakarja az embléma nagy részét. Akkor pedig számold ki, mennyi az anyagi veszteség. Milliós, haver! És akkor még nézd meg, hogy ülök rajta: mint egy krumpliszsák. Egy különlegesen szomorú krumpliszsák. Tegnap mondjuk láttam a városban egyet, valami jó kipufogóval, egész szép hangja volt, de a tulaj ugyanolyan hülyén nézett ki rajta, mint én.

A Street Rod, ha nem is Harley, nem rossz motor, már ránézésre sem. Ránézel, és már a külső tartályos rugóstagtól jobban érzed magad, nem beszélve a fordított teleszkópról, a dupla első tárcsafékről és a kormányvég-tükrökről. Ha Harley-érzést keresel, ne menj Sportster alá, amennyiben új motorokról beszélünk. A Sportster már Harley, mi az, hogy! Kisebb termettel túrázni is teljesen jó, csajoknak tökéletes. Ha nagyon kell a Harley-embléma, meg az életérzés, meg még esetleg a big twin is, hát nézz körül, miket adnak a használtpiacon 2,75 millióért. 10 ezer kilométer alatti Sportstereket, például. Ha meg valójában szép V2-es csühögéssel döngetnél a naplemente, talppal előre, klasszikus cruiseren, hát próbálj egyszer ki egy Honda Shadow-t, bármilyet.

Amúgy nagy baj nincs: ez a motor egyszerűen nem nekünk való. Hanem annak az országnak, ahol gyártják, és azt úgy hívják, India. Ahol a Royal Enfield már anyahajó, nem is motor, és a Bullet és az Electra is 500 köbcentis. De a leghíresebb indiai motorgyár legnagyobb blokkja, az Interceptor is csak 700-as volt. Na, ott legalább értelmezni tudják a 750 köbcentit, el tudják képzelni, ez is egy óriás a 115 és 125 köbcentis robogók között. Mellesleg a Royal Enfield Bullet újonnan nálunk is kétmillió felett van, és az egy 500-as, 28 lóerős... izé... motorkerékpár. Kína meg... a kínaiak egyszerűen nem motoroznak, úgyhogy ők is beljebb vannak a 750 köbcentivel, vagy egy horrorisztikus 883-mal. Egyszóval ez a Street 750 csak egy kulturálisan idegen test, de egyszer mindenképpen érdemes szörnyülködni rajta egy sort.