A Cross Bones új tényező a Harleynál. 2008 januárjában mutatták be Amerikában, a szaksajtó, amennyire hozzám eljutott, egyöntetű lelkesedéssel fogadta. Az ünneplés pedig annak szólt, hogy a cég szép retrómotort rakott össze, klasszikus vonalak, hagyományos alkatrészek, a háború utáni bobber-korszak szellemében. A bobber kifejezést ma azokra a motorokra használjuk, amiket eredetileg a choppernek hívtak, mert lechoppoltak róluk minden sallangot. Csak aztán a chopperségből valahogy kifelé döntött első villa, meg vékonyabb első kerék lett, magas kormánnyal.

A Cross Bones persze inkább zseniális marketing, mint önálló motor, hiszen nagyjából ugyanez a Harley Softtail Springere is. Csak erre a viszonylag egyenes kormány helyett ráraktak egy mini-majomringatót, a rendes nyereg helyett egy oldschool rugósat, meg egy jelzésértékű első sárhányót. És ezek már a komolyabb változások voltak. A lényegtelenebb különbségek: a tükrök és a lámpa nem krómozottak, meg természetesen mások a színek. Pár dolog, ami a Softtail Springeren krómozott, a Cross Boneson nem, továbbá utóbbin van a tankon egy kézzel varrt bőrtanga. Messziről oké a stílus, a sajtófotókon gyönyörű, főleg nagytotálban. A bajok a közelképekkel kezdődnek.

Retró a félkör alakú lábtartó, de valahogy béna helyen van, különös tekintettel az oldaltámasz elhelyezésére. Egy Harleynál, illetve minden choppernél-cruisernél fontos a stílus. Egy sportmotorra mindenki úgy hajtogatja rá magát, ahogy akarja, egy Harleyra viszont nem szabadna bénán felülni. Ezt pedig ez az összeállítás nem biztosítja. Kellemetlen ergonómiai hiba, hogy a letámasztó is pont olyan helyen van, ahonnan se lerakni, se felhúzni nem tudjuk rendesen, hülyén nyújtózkodva kell kapirgálnunk, amitől megint oda lesz a stílus. Eleve bobberre nem illik egy ilyen jetitalp, bőven megtenné egy egyszerű lábtartó.

Elvégre a bobber minimal art. És nehéz is rá hányaveti eleganciával felpattanni, mert ezt a nyerget eleve nem olyan egyszerű eltalálni, és a kétágú váltókar is megszokást igényel. Az első harmincnyolc alkalommal például oda kellett néznem, hogy amikor felrakom a lában, véletlenül ne tapossak rögtön egy kettes fokozatot, de a későbbiekben is oda kellett rá figyelni.

Láttam én már ilyet más Harleyn és más cruiseren, volt, ahol élveztem is, hogy csizmasarokkal rugdosva kapcsolgatunk feljebb, de itt valahogy rosszul áll az egész kramanc. Vagy a lábtartó van túlságosan hátul, vagy ez a félhordó trepni zavar be a képbe, és emiatt kerül a sarkunk rossz helyre, de a kényelmi extra egyértelmű kényelmetlenséggé változik. Nem beszélve arról, hogy a bobber arról szól, nemcsak a felesleges, de a nélkülözhető dolgokat is lefosztjuk a motorról.

Erre meg még bukócsövet is raktak, ami látszólag jelentéktelen apróság, de szerintem épp a jó apróságokból, meg a rossz apróságok hiányából állna össze egy szép motor. Tehát hiába csak egy fekete vascső, nehéz miatta megítélni a formát. És persze a könnyen lepattintható háttámla (nekem nem jött össze a lepattintás), meg a sissy bar, a háttámla is feleslegesen zagyvál az összképen.

És hogy hogyan megy? Lapozzon, kiderül!