Csőrmester jelentkezik

2006.01.06. 14:42
A tél beköszöntével a TotalBike-on is egyre nagyobb szerepet kapnak a robogók, hiszen a nagy teljesítményű gépek gumitapadása ebben az időben igencsak vagylagos, nem is beszélve arról, hogy a robogók sokkal nagyobb védelmet biztosítanak az időjárás kellemetlenségeivel szemben. De mielőtt elszomorodnátok, hogy az izgalmas, 100 lóerő feletti gépek helyett egy mindössze 13,7 lóerős robogóra kényszerültünk, meg kell mondanom, hogy bár nem gondoltam volna, de a Honda Dylan igazán szórakoztató kis gép.

A csőrmester nem néz ki rosszul, sőt. Lándzsahegy formájú, színtelen burás első irányjelzői, és a vonalak, melyek összekötik őket a rombuszforma első lámpával már messziről felismerhetővé teszik. A hátsó világítótestek egysége is példás, a hátsó idomba süllyesztett féklámpával egybe építették a szintén színtelen burás indexeket. A négy választható szín (ezüstmetál, matt sötétszürke metál, xenon kék és Calcutta vörös) közül tesztmotorunk a második, antracitba hajló, matt színű volt, ezzel szerkesztőségünk egyöntetű tetszését nyerte el. A kissé erőszakos látványhoz tartoznak a vaskos, mélyen barázdált gumik. Elöl 110-es, hátul 130-as gumi feszül a 13 colos felnikre.

Amit elsőként el kell mondani a motorról, hogy nagyon csendes. A kompakt és megbízható egyhengeres, vízhűtéses, négyütemű motor még nem kapta meg a Pantheon befecskendezőjét, továbbra is karburátor látja el üzemanyaggal. Nálunk hosszasabb állás után kezdte meg tesztútját, így a Hondában átadás előtt kicsit gondozásba vették az akkumulátort. Többször is kérdezték, hogy rendben van-e az indulás, stb. de nekünk soha semmilyen problémánk nem volt a beröffentéssel, bár volt, hogy 0 fok alatt volt a reggeli indítási hőmérséklet. Ha valamire kijelenthetjük, hogy pöccre indul, akkor a Dylan az.

Gyorsulása többünket is meglepett, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megkedveltük. Az alsó-, középtartomány remek gyorsulásáról még utassal sem kell lemondanunk, még ha ezek a robogók nem is kifejezetten személyszállításra készültek. De ha úgy hozza a sors, van rá lehetőségünk, és ez jó.

Egy személlyel probléma nélkül gyorsul 80-ig, utána már kicsit nyüstölni kell, de nekünk a közel 120-as tempót is sikerült megcsípnünk vele. Egy tankkal 200 km-es távot tehetünk meg. Átlagosan - 50%-ban teligázas használat mellett - 3,3-3,5 literes fogyasztást tapasztaltunk, de a megfontolt felhasználó leviheti akár 3 liter alá is. A lámpáktól való gyorsulása lenyűgöző, a nedves időben az óvatoskodó nagymotorosokat simán lehagyhatjuk, főleg ha beleérünk a forgalom sűrűjébe.

Menjünk bármennyivel, a Dylan nagyon stabil. És ez a stabilitás olyan biztonságérzetet ad, hogy a kanyarokba a rossz idő ellenére is túlzott bátorsággal és tempóval esünk be. Majd a deszkasúrolós döntés után úgy jövünk ki belőle, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Hogy minek köszönhetjük a remek úttartást és az élvezetes döntögetéseket? Elöl vaskos, 33 mm-es teleszkópvillákat kapott a Dylan, hátulra két rugóstag került.

Elöl egy 220 mm-es hidraulikus tárcsafék és kétdugattyús Nissin féknyereg állítja meg a Dylant, hátul maradt a hagyományos dobfék. Erre kicsit szkeptikusan tekintettem, manapság már nem fehér holló az elöl-hátul tárcsafékes robogó - nézzük csak meg a Gilera, Aprila, Piaggio kínálatát - de rá kellett jönnöm, hogy előítéletem megalapozatlannak bizonyult. Minden csak beállítás kérdése. És ez jól volt beállítva, adagolható volt, fogott, viszont a hátsó kereket csak nagyon durva húzással lehetett csúszásra bírni.

A Dylan a mai robogók minden extráját megkapta. Van kihajtható szatyortartó fül a lábunk előtt, kulccsal zárható, mértes kesztyűtartó az apróságoknak a kormány alatt, és tároló a gyújtáskapcsolóról nyitható ülés alatt. Ennek mérete ugyan alatta marad annak, amit várnánk, de a kompakt méretek után vágyakozókat valahol meg kellett vámolni. Itt az ülés alatt van az üzemanyagtank is. Nem kevesebb, mint 9 liter benzin fér ide. Ha ebből már csak 2 liter áll rendelkezésünkre, akkor jön a riasztás, hogy már a tartalékot fogyasztjuk. És mivel ritkán kell a kutakhoz bekanyarodni, könnyen meg is feledkezhetnénk erről, ha az üzemanyag-szintjelző nem mutatná folyamatosan a rendelkezésünkre álló benzin aktuális mennyiségét.

A műszerfal is fullos. A fehér számlapos oválisok közül a középsőről olvasható le a tempó, az angolszász piac kedvéért leolvashatjuk mérföldben is a sebességet. Jobboldalon van a már említett üzemanyag-szintjelző, baloldalra kis LCD-t építettek be, mely a megtett kilométert, a napi megtett távot és a pontos időt jeleníti meg.

A tükrök kissé közel ülnek egymáshoz, így a vállasabb motoros hosszabb szárú tükröket fog választani hozzá, hogy nem csak saját felsőtestébe gyönyörködjön, ha a mögöttes forgalomra kíváncsi.

Ha az ülés alatti korlátozott helyre - a hátizsákom pont befért - nem tudnánk beletuszkolni minden holminkat, akkor még ott a hátsó csomagtartó is, amire mindenféléket rá lehet kötözni, de a fuvarozó vállalatok alkalmazottjai dobozt is szerelhetnek rá. A nagy kényelmet kicsit visszaveti, hogy csak központi sztender van, így aki lazán letámasztaná oldalra, az csalódni fog. Van rögzítőfék - a bal fékkarnál -, ezzel a hátsó kereket tudjuk lejtős terepen leparkolva befékezni.

Szélvédő plexit gyárilag nem szereltek a Dylanra. Ugyan az első idom és a műszerfalat védő kis fejidom kiképzése, a csapott, hegyes orr valamelyest eltereli a légáramlatokat, de ha rosszabbra fordul az idő - rázendít a kellemetlen őszi eső -, akkor jól esne egy kicsit komolyabb védelem.

670 000 Ft-os árával a Honda legolcsóbb 125 köbcentis robogója. A konkurensek ismeretében sem rossz az ára, a Piaggio Liberty 125 akciósan 740 000 Ft, Vespát 800 000 alatt nem kapunk, az Aprilia Sportcity már 899 900 Ft, az olcsóbb Mojito is 799 900 Ft. Egyedül a koreai-kínai gyártók képesek alá kínálni. Ára mellett gazdaságos az üzemeltetése, igen keveset fogyaszt, és a négyütemű porlasztós motor karbantartása sem veri komoly költségekbe gazdáját.

A Dylan 125-ben azok sem fognak csalódni, akik világ életükben nagymotort vezettek. Gondolom nem csak nekem merült fel az a gondolat, hogy jó, hogy az embernek van egy ezres gépe, ami kényelmes, gyors, nyomatékos, megbízható, és amibe szerelmes (ezek közül tetszés szerint választhat az olvasó), de azért kicsit sajnálja olyan apró-cseprő utak miatt szaporítani benne a kilométert, mint a munkába járás. Vagyis kéne egy lóti-futi, ami fürge, igénytelen, mégis megbízható, egyszerűen kezelhető, mégis képes tempós haladásra, vannak rendes fékei, és nem egy lélekvesztő, amit a nagymotorosok gyakran a robogók nyakába aggatnak. A Honda büszke lehet erre a modellre.

Műszaki adatok:

Dylan 125

  • 665
    Kéne:
  • 65
    Nem kéne:
Motor: folyadékhűtéses, négyütemű, SOHC vezérlésű, egyhengeres
Lökettérfogat: 125 cm 3
Furat x löket: 54,2 x 57,8 mm
Kompresszióviszony: 11 : 1
Max. teljesítmény: 10,1 kW (13,7 LE) 9 000 1/min-nél
Max. nyomaték: 11,3 Nm 7250 1/min-nél
Keverékképzés: 26 mm-es VK-típusú karburátor
Indítás: elektromos önindító
Váltó: V-Matic automata váltó
Véghajtás: szíjhajtás
Futómű elöl: 33 mm-es teleszkópvillák, 88 mm rugóúttal
Futómű hátul: kettő rugóstag, 75 mm rugóúttal
Kerekek: alumíniumöntvény, elöl 13 x MT2,75, hátul: 13 x MT3,50
Gumiméret: elöl 110/90-13 56L, hátul: 130/70-13 57L
Fékek: elöl: 220 mm-es hidraulikus tárcsafék kétdugattyús féknyereggel, hátul: 130 mm-es fékdob
Méretek (HxSzxM): 1940 x 700 x 1170 mm
Tengelytáv: 1330 mm
Ülésmagasság: 795 mm
Szabadmagasság: 130 mm
Üzemanyagtank térfogata: 9 liter (2 liter tartalékkal)
Száraz tömeg: 120 kg