Szívás műholdas segítséggel

Teszt: Garmin Zumo 550 navigáció

2007.03.22. 07:55
Bárhol, bármikor képes vagyok eltévedni. Gyalog nem olyan vészes, megkérdezek egy járókelőt, vagy megállok és kitalálom. Autóval félreállok, és megnézem a térképet. A motor az igazi szopó. Félreállni, sztender le, rostély fel, kesztyű le, térkép elő, napszemüveg le, a kesztyű és szemüveg a tanktáskába, térkép kihajtogat.

Ritkán fordul elő, hogy konkrétan egy termékre vágynék. Túlvagyok már sok kiábrándító tapasztalaton mindenféle Sony, Adidas, Nokia és egyéb termékekkel, a sznobságot próbálom ésszerű mederbe terelni és ott is tartani, de navigációból hónapok óta vártam a Garmin Zumóra. Általában navigációra mindenképpen vágytam, de nem akartam elsietni. Egy ideig irreálisan drágák vagy szoftveresen idióták voltak, főleg a palmokon futtatott programok. Az Aeromap annak idején valósággal kikészített, mintha valami DOS-os programon kellett volna barkácsolnom, ha el akartam jutni valahová. Még azt is meg kellett neki mondanom, hol vagyok éppen, annyira sötét volt. A Destinator már jobban tetszett, de abban is épp elég kavarodást okozott, ha az ember nem a képernyőt bámulta, hanem időnként a hangutasítást követte.

Vettem is volna egy jó palmot, amikor már százezer forint körüli tétel lett egy jól működő rendszer. Ekkor hallottam, hogy a Garminnál elkészült egy új motoros navigáció, “motorosok tervezték motorosoknak” szlogennel. Minimum 250 ezer lesz. Az jó, gondoltam; a palmtopos navigáció térnyerése jelentős árazási szerénységre intette a Garmint. Kiderült, hogy ami addig 250 ezer volt, már inkább 140, de rendes fényerejű, nagy gombos, jól kezelhető érintőképernyős autós Garmint kapni már 100 ezerért. A Zumo végül februárban érkezett, 299 990 forintért, teljes Nyugat-Európával és nagy adag Kelettel, benne egy tisztességes Magyarország.

A készlethez nemcsak motoros, de autós tartó is van, gondoltam, a kezelést autóban próbálgatom, motoron majdnem ugyanaz, leszámítva, hogy az a vízhatlanságot is próbára teszi. Két órát navigáltam boldogan, aztán lefagyott. A kijelző alapján mintha azt hitte volna, PC-re kötöttem, de ilyen alkalmatosság nem volt a közelben. Hívtam a forgalmazót, hogyan kell újraindítani. Semmi gond, le kell kapni az akksit. Van a csomagban egy imbuszkulcs, azzal. Imbuszkulcs tényleg van, de valószínűleg Zumo náluk még nem fagyott le, mert akkor kiderült volna, hogy ez az akksi nem imbusz, hanem torx kulccsal vehető le, mégpedig 8-assal.

Az autós csattintó tartó minőségi, bár szeszélyes szerkezetnek tűnik. Amikor először vettem ki belőle a Zumót, olyan erővel lökte ki, hogy három milliméteren múlt a metszőfogam épsége. Néhány hétig a gyorszár oldására normálisan billent ki a készülék, azóta viszont legtöbbször körömmel alá kell segíteni, hogy kijöjjön.

Idegesítő tulajdonsága, hogy ha bekapcsoláskor nem kap rögtön műholdat, akkor igen nehezen találja őket. Márpedig ha valakinek van háromszázezre navigációja, meg mondjuk motorja is van, nagy valószínűséggel garázsban tartja. Ha ráadjuk a gyújtást, a Zumo magától indul, de a kezdeti műholdnélküliség mindig megzavarja. Autóban megoldható, hogy indítás előtt kivesszük, a szabad ég alatt berakjuk, de ebben az árkategóriában elég megalázó művelet, motoron pedig végképp nem könnyű végrehajtani.

Több közlekedési üzemmód között választhatunk. Közlekedhetünk például taxi vagy mentőautó módjára, de a mentőzés se ér fel a gyaloglással. Nagy hiba, hogy csak úgy, nem járműként nem visz el a célhoz, mert én elvárnám egy háromszázezer forintos készüléktől, hogy a motorostúra végeztével az óvárosi sétáról is hazavigyen. Rómában próbáltam gyalogos tájékozódásra használni, patentul el is navigált a Via Dei Pontefici megfelelő butikjához, de valami penetránsan hosszú kerülőúton: csak motorral is (nem enduro) törvényesen használható utakon tud tájékozódni.

A taxis (buszsávhasználattal) és mentős üzemmód puszta porhintés, egyik se jó semmire. Az idióta manőver-ajánlatok közül az volt a kedvencem, amikor mentő módban az M3-as kivezető szakaszán akart balra kanyarítani. Előre vártam, mi lesz az a lehetőség még a Szerencs utca előtt, aztán megkaptam az utasítást: fordulj balra. Nézegettem: középen szalagkorlát, akkor meg hogy a bánatba képzeli, ami buldózer nélkül reménytelen. Végül már a tükörbe nézve jöttem rá, hogy egy gyalogos felüljárón szeretett volna átvinni a túloldalra. Bravó.