2002.07.31. 10:04
Idegen civilizációk földi munkálkodásaira számos bizonyíték született. Hogy ebből mennyi igaz, már kérdéses. Az viszont tagadhatatlan, hogy a huszadik század összes gabonaköre könnyű talány a Helix óriásrobogóhoz képest.
 
   
   

Már a Helix név is árulkodó. Minden bizonnyal a mi naprendszerünkre utalhat. Megingathatatlan elméletem szerint, eredetileg könnyű intergalaktikus közlekedési eszköz volt, amit a földre érkező szorgos idegenek csapata a helyi viszonyokra formált. Kellő tapasztalat hiányában, - és gondolom szükségmegoldásként -, 12 colos zsúrkocsi kerekeket applikáltak a járműre. Aztán beépültek a minden újra nyitott japán tervezőcsoportba, és 1986-ban megkezdődhetett a Helix sorozatgyártása.

 
   
 

Elméletemet a józan ész igazolja, mert gondoljunk bele, csupán egy UFO lehet, aki megalkot egy hihetetlen űrsikló kinézetű turacsopperrobogomotort.

Amikor megláttam barátomnál, tudtam végzetes a szerelem. Ezért gyorsan szögezzük is le az elején, ezt a motort nem lehet racionálisan szemlélni. Nézzünk rá úgy, ahogy ő néz ránk: őrület.

 
   
   

Pár kilométer megtétele után, kezdtem megszokni a pici kerekeket, és a nagy motorokat megszégyenítő tengelytávot. A labilis futóművel egyre bátrabban döntöttem a kanyarokban. A Helix tankja a lábtér magasságában van, láthatólag igyekeztek a minél alacsonyabb súlypont elérésére.

A kényelmes chopperes érzés zseniális. A puha ülésben a lábam szinte teljesen kinyújtva, kezem vállmagasságban: Peter Fonda sem csinálja jobban. Nem lenne rossz, ha a kormány dőlésszögén állítani lehetne, de ez sajnos csak sarokcsiszolóval és hegesztő-felszereléssel megoldható.

 
   
 

Az időjárás ismét kegyes volt, ugyanis szélsőséges viszonyokat biztosított a Helix teszteléséhez. Az esőt - a jókora szélvédőnek és a körkörös védelemnek hála -, szinte szárazon sikerült megúsznom.

Sajnos a tesztelt jármű nem volt egy hamvas darab, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a futómű bizonytalansága műszaki problémákra vezethető vissza. Biztos vagyok benne, hogy egy kis karbantartás sokat segítene. Persze az is lehet hogy minden megszokás kérdése, mert a Helix-ről visszaülve a saját klasszikus felépítésű motoromra annak viselkedése is meglepetésként ért.

 
   
   

A zseniális utópisztikus formát a nyolcvanas évek újítása, a digitális visszajelző műszerek viszik tovább. Ezek a műszerek a folyadékkristályos kijelzőket megelőzve, szegmenses LED (Light Emitting Diode - Fénykibocsátó Dióda) elven működtek. Természetesen, ahogy ez lenni szokott az ilyen öregebb berendezésekkel, itt-ott hiányzik egy szegmens a kijelzőből. Így például a kijelző hibája miatt a benzinszintjelző a fél tank után legközelebb már csak a tartalékot mutatja. Sajnos ezek az elektromos hibák ritkán orvosolhatók.

 
   
 

Nem csak kényelmi berendezés, hanem ekkora testnél már hasznos dolog a kézifék. A balra található kis fogantyú a hátsó féket benyomott állapotban rögzíti. Alatta található a biztosítéktáblát is magába foglaló zárható kesztyűtartó a fénykardnak.

 
   
   

Sajnos tesztmotorunk a távoli múltban galaktikus becsapódás áldozata lehetett, ekkor az eleje megsemmisült. Ötletes hazai szakik, dacolva az eredeti formatervezéssel új arcot barkácsoltak. Egy picit más az első idom formája, más lámpát kapott, és az irányjelző is beljebb került. Ez nem lenne akkora baj, csak valószínű, hogy a tervezés minden energiájukat felemészthette, mert a kivitelezéstől Pirx kapitány is a sarokba hajítaná hőálló ezüsttel fújt gumicsizmáját.

 
   
  A kisméretű droidok elhelyezése megoldott

Tulajdonképpen magát a járművet a hátrafele nyíló óriási doboz elé építették. A zárható, eredetileg finoman bélelt vízhatlan belső mindent elnyel. A doboz tetején a hátsó utast háttámla kényezteti, így a droid sem fordul ki a székből, amikor elérjük a százhúszas végsebességet. Ekkor már minden lelki erőnkre szükség van, főleg ha egy kamion is halad a közelünkben. Ezért veszélytelenebb és szórakoztatóbb a száz alatt közlekedés.

 
   
   

A meghajtásról - földi viszonyok között - négyütemű 244 köbcentis vízhűtéses motor gondoskodik. Az első idom alatt figyel a kis vízhűtő, amit szükség esetén villanyventilátor hűt. Az erőátvitelért a Honda V-Matic automata rendszere bonyolítja. Csak csavarjuk a markolatot és kapaszkodunk. Még a gyorsulás is kielégítő. Természetesen a Helix önindítós, berúgókarnak nyomát se látni.

A maga idejében a Helix volt a legnagyobb robogó. Ma már léteznek korszerűbb, jobb, nagyobb hengerűrtartalmú testvérek. De szebbek nem, az tuti.

Műszaki adatok:

Gyártó: Honda
Típus: CN250 Helix
Motor: vízhűtéses, négyütemű, egy hengeres
Hengerűrtartalom: 244 ccm
Max teljesítmény: 16 LE /7,000rpm
Erőátvitel: Automata V-Matic sebességváltó
Keréktávolság: 1620 mm
ülés magasság: 665 mm
Üzemanyag tartály: 12,1 l
Száraz súly: 159 kg
Ára használtan: 300-500.000 Ft