A motor jó, de hol a móka?

Az új motor és az alumínium váz ellenére a menetkész CBF600 217 kilójával még mindig nehéznek számít. A plusz tömeget elsősorban az Euro3-as cél érdekében létesített katalizátor teszi ki, ami hát szükséges rossz (vagy jó), viszont ami mindenképp jó, hogy a CBF nem némult el teljesen - kellemes rekedtséggel dörmög. A központi támasz manapság lehagyják a motorokról, vegye meg mindenki extraként. A CBF-hez ez is jár, amitől ugye ismét csak nyom valamit a mázsálásnál.

Az ABS-szel is megtámogatott első és hátsó fékek össze vannak kapcsolva, pontosabban ha a hátsó féket használjuk, akkor a jobb oldali első féknyereg középső dugattyúja is dologba lát. Ez a kezdőknek praktikus igazán, akik még túlságosan emlékeznek a hátsó fék propagandájára. Előbb-utóbb úgyis mindenki zömében az elsőt használja, vagy együtt a kettőt. Én legalábbis csak olyan speciális esetekben nem fékezem az első fékkel, ha nem fogom a kormányt.

A tesztút alatt a futómű teljes inkognitóban maradt. Hogy ez annak köszönhető, hogy elég jó minőségű volt az út, vagy hogy a futómű szigelt-e el az esetleges huplik, repedések alattomos támadásaitól - már nem tudom. A sportos kanyargásnak sem a futómű szabott határt, mindvégig stabil maradt, és ez már a 46 mm-rel megnyújtott hátsó lengővilla érdeme. Az új modellen immár nemcsak a hátsó, hanem az első futómű rugóelőfeszítése is állítható. Alapbeállításokkal indultunk, majd útközben volt rá lehetőség, hogy lelkes technikusok személyre szabják a motort. Nemcsak a futóművet, de kezelésbe vették a plexit és az ülésmagasságot is. Nekem a gyári alapbeállítás felelt meg igazán, kis termetem révén. A pilóták zöme keményítésért állt sorba.

Nagyon egyszerű a CBF600-zal közlekedni. Minden a végletekig praktikus és kézre áll, vagy ha nem, akkor kézre állóvá lehet tenni. Az ülés eddig sem volt kényelmetlen darab, de az új tankformához hozzáidomították az elejét, így elöl még keskenyebb lett, lábletételnél alig kell terpeszteni. Az ülésmagasság három fokozatban állítható 770, 785 és 800 mm-es lépcsőkben rögzíthető az ülés, így a magasabb motorosoknak nem kell kényelmetlen térdösszehajtogatással megszenvedniük azért, hogy az alacsonyabbak biztonságosan elérjék a talajt.

Az üléspozíció egészen természetes, nincs súly a csuklón, magunk alatt a lábunk, így aztán nem késztet semmi a sportos közlekedésre. Hacsak épp' nem a fotós, akit azért ültettek az árok szélére, hogy képileg megörökítse, mennyire élvezte a tesztmotoros a tesztmotorozást. A kamera előtt az ember gyorsan elfelejti az önmegtartóztatást. A látványos képekért hajlandó némi lábtartóesztergálásra. A környezet remekül megfelelt erre. 1000 méterre nyúló hegyek csodás kanyarkombinációkkal Barcelonától kb. 100 km-re délre. Száraz út, és nagyszerűen tapadó Michelin Pilot Road gumik, jó minőségű aszfalt.

Csakhamar meg is érkezett a várva várt hang. A meglepetés a beiktatott kis pihenő során ért, amikor az eredményt akartam szemrevételezni a lábtartóra szerelt kis koptatóbütykön. Na, azon nem látszódott semmi, ellenben a fékkar behajlott, valamint a kipufogó alján is megjelent néhány apróbb karcoska. Vakarták is fejüket a konstruktőrök, lehet, hogy kicsivel hosszabb bütyköt kellett volna rakni arra a lábtartóra? De kár ezen nyammogni, a CBF nem sportcélokra készült.

A CBF600 hiba nélkül teljesíti azt, amire tervezték. Maximálisan felhasználóbarát, illedelmesen végrehajtja, amit gazdája kér tőle, és teljesítménye is épp elegendő. Szép is a maga konzervatív módján. Csak hát semmi lúdbőröztető nincs benne. A CBF-nek nem küldetése, hogy nyergében akár teljesen céltalanul élvezd a motorozást. Viszont mindig megbízhatóan és kényelmesen elvisz oda, ahová akarod. Ezért is lehet szeretni. Én mindenesetre vennék mellé még egy motort.