Izommotor szelidítve

2006.05.08. 11:04

A Yamaha V-Max örök sláger marad. Hírhedt zabolátlanságáról és a V4-es erőforráshoz képest gyenge fékjeiről, futóművéről, ennek ellenére hatalmas rajongótábort tudhat még mindig magának.

Miután hazánkban is megjelentek a japán belpiacos gépek, egyre több furcsa szerzet jelent meg az utakon, amikkel azelőtt nem találkozhatott a motorrajongó. A használtmotor importtal érkezett Honda X4-esek tagadhatatlanul hozzák a V-Max formavilágát és stílusát, bár inkább a Kawasaki ZL-1000 Eliminator vonalát követve. Volt, akinek ez a felfogás jobban tetszett, így lett X4-es tulaj.

V-Max Suzuki módra

A stílus képviselőivel más márkák kínálatában is találkozhatunk, a Suzuki a V-Max-szal egyidőben hozta ki szintén V4-es, 1200-as blokkal szerelt, kardánhajtású, 120 lóerős bivalyát, a Madurát, de mindössze két év után a sikertelen modell gyártását abbahagyták. Ki érti ezt? (Lola T.)

Ülése, tankja, a tankon elhelyezett műszerek, zömök kialakítása, alacsony építése mind kategóriájának jellemző stílusjegyei. Műszaki tartalma azonban teljesen más. Soros, négyhengeres, 1300 cm 3-es motor, lánchajtás, erős és pontos futómű és jól használható, erős fékek jellemzik. Igazi izomgép mind látványra, mind érzésre, de jóval kezesebb, kiszámíthatóbb, mint V4-es kollégája.

Hatalmas nyomatékával határozottan és egyenletesen húz már alulról, csak győzzünk kapaszkodni. Az áttételeknek köszönhetően második, harmadik fokozatban is könnyedén gyorsít, akár álló helyzetből is. A szűk kormány a HD Night Traint idézi, nem csak optikai hasonlóságot fedeztem fel, hanem kezelhetőségben is szinte ugyanolyan.

Lassú haladáskor az X4-es szereti éreztetni súlyát vezetőjével, szinte figyelmezteti, hogy ne feledkezzen meg róla, hogy mekkora motoron ül. Ilyenkor a kormányt vasmarokkal kell fogni, de ahogy gyorsul a tempó, úgy válik egyre kezesebbé. Még egy kis gáz, és bárkiből kihozza a huligánt. Megszűnik a forgalom, megszűnnek a szabályok, és veszélyes tempóban hasítjuk vele a levegőt, amit legszívesebben sohasem hagynánk abba.

Ügyelni kell, nehogy törvényen kívülivé váljunk nyergében, mert alattomosan csábít a tiltott dolgok élvezetére. Pillanatok alatt eléri a 180 km/h-s tempót, csak győzzön kapaszkodni a bátor pilóta, aztán meg megállni valahogy. A dupla első tárcsafék könnyedén megállásra készteti az X4-et, anélkül, hogy különösebben küzdeni kellene vele.

Gyorsításkor álhatatosan tesztelgeti a 190-es hátsó gumi tapadási határát, így nedves, vagy poros úton nem árt figyelni arra, hogy az X4 hátulja meg ne előzze az elejét. Kanyarban sporttúrás tulajdonságokkal bír, egyre nagyobb sebességre csábít, ahogy magabiztosan ráfekszik az ívre, és a tempó növelésébe cinkosan besegítenek a jól tapadó, széles gumik is.

Amíg csak keresztbordákon vagy kisebb hibákkal teletűzdelt úton haladunk, nincs baj. Az igazi kihívást a hosszanti bordák és a nyomvályúk jelentik. Ilyenkor ismét szükség van a vasmarokra, mivel a rövid kormány miatt nagyon nehéz kordában tartani a jószágot. A rövid rugóutak miatt pattog a pilóta a nyeregben, az utasról nem is beszélve. Némi variálási lehetőséget biztosít ugyan a hátsó rugóstagok előfeszítésének állíthatósága, de ez csak részben segít.