Feleségem nem hajlandó motorozni velem mióta a kényelmes sporttúra gépemet pattogó sportsámlira cseréltem. Kértem neki egy kétkerekű fotelt tesztelésre. Szerette. Nekem is nagyon hiányzik.
A cicaszemű kaffer-bivaly Vara nemcsak szép és kényelmes, de az afrikai tulokfélékhez hasonlóan erős, gazdaságos, valamint nagy és nehéz. 180 cm alatti motorosok óvatosan próbálkozzanak a felszállással, hacsak nem megy nekik könnyedén a jodan mawashigeri.
A fejre történő köríves rúgás begyakorlott mozdulata különösen hasznos kis termetű tesztelőknek, mert a Varadero egy óriás! Azon kevés motorok egyike, amiről nem ér le a lábam. Óvoda óta nem pipiskedtem ennyit. A nyereg endurós magaslatokban van (838 mm), és széles is, mint egy TV fotel. Az első napokban felszálláskor már a lábaim átrakása is kihívás volt bőrnadrágban, hogy a piros lámpáknál való egyensúlyozást ne is említsem. A tesztmotor utas ülése ki volt szakadva – állítólag egy szöges csizma következményeként. Az én teóriám szerint a kolléga egyszerűen csak spárgában ragadt felüléskor, és a haverok addig húzogatták a lábát, míg megadta magát az ülés huzat.
Ha sikerül felmásznunk a gépre, még nehéz másodpercek várnak ránk a tili-tolinál. Igyekezzünk, úgy parkolni, hogy elindulásnál ne kelljen toszogatnunk a vasat az ülésből, mert a teletankolva több mint 270 kiló meglepetéseket okozhat. Vannak nála persze jóval nehezebb és hosszabb óriás cirkálók, de magasabb kevés létezik. Méretileg mindenidők legsikeresebb BMW-jéhez az R1200GS-hez hasonlít leginkább.
Amint elindultunk, megszűnik a súlyos érzés, és igen virgoncan viselkedik a nagy bivaly. Az acélcső váz geometriája kitűnő, lassú fordulókban könnyen terelgethetjük a méretes vasat. A keskeny és magas (110/80 R19) első kereket a széles és magas kormánnyal nagy szögben fordíthatjuk, és a hepehupás utak, fekvőrendőrök, járdaszigetek meg sem kottyannak neki.
Modelltörténet
1998-ban mutatták be a milánói motorshow-n, és 1999-től volt kapható a boltokban. A méltán sikeres Africa Twin endurót volt hivatott leváltani a Firestorm áthangolt kéthengeres V motorjával. 2001-ben megkapta a Honda HISS lopásgátlóját. 2003-ban jelentősen átdolgozták, többek között PGM-FI benzin befecskendezőt és új ruhát kapott. 2004-től már ABS-szel is megvásárolható. 2007-re újra felfrissült a gigászi enduró, a menü: Honda HECS3 katalizátor rendszer, módosított motorvezérlő- és benzinbefecskendező-elektronika az EURO 3 teljesítéséhez, új idomzat, új ülés és zárható fiók elöl.
Ami hátrány induláskor, az előny menet közben. A magas ülés trónjából remekül átláthatjuk a forgalmat, királyok vagyunk. Jóindulatú viselkedése miatt könnyen forgolódik az autók között a városban. A V2-es blokk viszonylag keskeny, csak a széles kormány akadályozhat minket a kocsisorok közötti araszoláskor, meg a gyávaságunk, miközben azon morfondírozunk, hogy lábujjhegyen egyensúlyozva jobbra vagy balra dőlünk majd az autókra. A méretéhez gyorsan hozzá lehet idomulni. Hamar, megszokjuk, hogy hogyan és mikor támasszuk a lábunkra megálláskor, hogyan parkoljuk le, hogyan tologassuk stb. A felszállást is könnyen abszolváltam pár nap után, igaz, ha felsődobozt vagy csomagot kötözünk rá, akkor továbbra is lazítanunk kell az angol spárgázáshoz.
A Varadero lakott területen kívül is kiváló. Túraendurónak árulják, de méretei és komfortja miatt inkább túramotor, igaz könnyebb tereppel is elboldogul. Keleti kényelemmel kényeztet utassal és csomagokkal felpakolva, akár tartós 160 km/h-s sebességnél is. Lábaink és karjaink megfelelő magasságban és távolságban elöl-hátul egyaránt, miközben egyenes háttal kényeztetjük formás vagy löttyedt ülepünket.
Az időjárás védelme is remek. A gyári szélvédő elsőre alacsonynak tűnik, de rövid szereléssel 5 cm-t emelhető (megemeltem, a képeken így szerepel). A fenti pozícióban már jobb a szélvédelem, de a sisakom tetejét még így is masszírozta a turbulancia, ráadásul elég zajosan. Kapható a motorhoz magasabb utángyártott plexi is, de ezzel már olyan magas lesz, mint az Eiffel torony. A magasság növelésével természetesen a fogyasztásunk is nőni fog, így érdemes többet kipróbálni vásárlás előtt. A felemelt gyári szélvédő a zajtól eltekintve nekem teljesen jó volt, olyan mértékben terelte a levegőt körülöttem, hogy szinte meg sem áztam miközben felegyenesedve trónoltam hazafelé a zivataros Brnóból a fedél után kutató sportmotorosok között.
A Varát szerettem a kényelme és a nagy tankja (25 liter) miatt is, de leginkább a kiváló futóműve volt a gyengém. A viszonylag keskeny, de nagyon jól tapadó gumijain (elöl: 110/80, hátul: 150/70 Dunlop Trailmax D607F) elképesztően dönthető az óriás. A futóműve természetesen puha, de a hátsó rugós tag rugó-előfeszítése és húzó-csillapítása is állítható. Két teljes fordulatot tekertem be az előfeszítés állítóján (négy csík látszódott a tengelyen), és így már alig hintázott a kanyarokban. Ennél jobban nem érdemes betekerni, mert nagyon megemelkedik a hátulja, és elvész a kezessége.
Blokkja nyomatékos, vehemensen gyorsítja a motort nagy tömege ellenére. V2-hez hűen egész alacsony fordulatszámtól már tetemes Nm áll a rendelkezésünkre, és érdekes módon alig rezeg. A befecskendezővel itatott hengereket alul praktikus, műanyag védőidom óvja, de a két oldalt elhelyezett, így elég sérülékeny hűtőket védő bukócsöveket külön kell megvásárolnunk.
Egész szép hangja van a kipufogójának, igaz, kicsit halk, de ez természetes egy túramotornál. Pörgetve előtör a markáns V2-es morgás, de a legszebb dübörgő hangot gáz elvételkor adja. Az utaslábtartó kiképzése dicséretesen megmenti a csizmatalpat a forró kéménytől. A csövek szépen burkoltak, ami pereceléskor az esztétikum mellett a pénztárcánkat is óvja.
