Kiberkalóz

Egyszerű a műszerfal, a digitális kijelző a sebességet, a benzinszintet és az időt mutatja

Az első néhány utca ennek jegyében a csalódásé: a motor kifejezetten gyenge formát mutat. Aztán rátéved a szemem a fordulatszámmérőre, és látom, hogy automatikusan a 10 ezres fordulat felénél, 4-5 ezernél váltogatok felfelé. Aha, szóval itt még jelentős tartalék rejtezik: 8-9 ezerig kipörgetve mindjárt megjön a Versys dinamikája. Ez a motor – ellentétben mondjuk egy KTM Duke-kal – nemcsak a csőgázt és a motorféket ismeri. Lehet vele nyugisan poroszkálni, és lehet vinnyogtatni, kinek-kinek vérmérséklete és kedve szerint. A sima járású motor miatt viszont nem ártott volna egy sebességfokozat-kijelzőt is feltenni a műszerfalra, mert a vezető gyakran nem tudja, hányadik sebességben van.

Dobhas

És hát a hang. Harmadik-negyedik sebességben, 3-4 ezres fordulat környékén jelentkező fütyülő hang hallatán Kukorica János messzire a nádasba hajítaná a furulyáját, és a Versysszel menne Juliskához, hogy az a ruhamosás közben ne unatkozzon. Nem mintha a felsőbb tartományokban vagy a motorfékkel lassítva nem lenne jó - a megérdemeltnél valljuk be, nagyobb tekintélyt biztosító - hangja a földszintre helyezett dobnak, de ez a jellegzetes fütyülés nagyon befészkelte magát a fülembe.

Technokoponya vertikális szempárral

Menet közben jön elő a Versys másik meglepően jó tulajdonsága. Ahogy a vezető ül a kényelmes nyeregben, tekintget ki a szélvédő fölött az aránylag magas helyzetből, mintha bele lenne varrva az ülésbe. A tank rásimul a combra, önkéntelenül is a láb és a törzs veszi át az irányítás zömét a karok helyett. Egyenes haladás közben a Versys olyan stabil, mint egy gyerektricikli, az embernek az az érzése, hogy ha elaludna, a motor akkor is elvinné (az első kanyarig legalábbis). Persze hallottam én már kereskedőtől azt is, hogy a Versys mekkora kanyarvadász, de azért aki űzött már kanyarokat alacsonyabb gépekkel, az tudja, hogy a magas építés nem előny ilyenkor. A felépítéséhez képest a motorral élvezetesen lehet szlalomozni mondjuk a Dobogókőre vezető aszfalton, de azért vadászatnak nem nevezném.

A Versys szebbik oldala

A hosszabb túrázás a kényelmes üléspozíciótól függetlenül pihenőhelyek beiktatását kívánja, másfél-két óra a nyeregben már nyomja a golyókat. Főleg városban jön elő, de országúton is érzi a motoros, hogy nagyobb zavarások után dől a hőség a hengerekről a csizmára. A kényelmes utazósebesség a hatékony szélvédelem révén 130-140 km/h körül alakul, ennél több a KRESZ szerint nem is kell.

A kígyózó kipufogót is az ER6n-től örökölte a Versys

Zárt pályán persze meg lehet nézni, mit megy a Versys, nekem egészen 198 km/h-ig felkúszott az óra mutatója, ami nem rossz egy túraenduro esetében. Igaz, 160 felett be kell kuporodni a szélvédő mögé, ami egy ilyen felépítésű motornál már egy kicsit vicces (hoppá, a funmoto!). Sőt a felső három sebességben egyre fogy a Versys szuflája is, negyediktől kezdve nem is lehet tiltásig húzatni a motort. (Persze hozzá kell tenni, hogy lejjebb is felesleges, mert a legnagyobb teljesítményt már jóval a 10 500-as fordulatnál bekövetkező leszabályozás előtt leadja a blokk.)

A két 300 mm-es cakkos féktárcsa elég a megfelelő lassításhoz

Nem tudok rosszat mondani sem a fékekről, sem a rugózásról. Az oldalt helyezett központi rugós tag és az első villa jól nyeli az út egyenetlenségeit, nehezebb terepre azért lehetőleg ne tévedjen vele senki. A fogyasztás a 650 köbcentis túramotorokhoz és túraendurókhoz hasonlóan 4-5 liter körül alakult. Sajnos a Versys váltójával nem tudtam megbarátkozni, a tesztmotor váltókarját elég keményen kellett taposni lefelé, ennek köszönhetően eleinte nem volt egyszerű megtalálni az ürest, de később is óvatosan kellett bánni vele.

A névválasztás (Versys, azaz Versatile System, sokoldalú rendszer) jól átadja a motor lényegét. Kényelmes, jól kezelhető, megnyerő társ azoknak, akik már megtanultak motorozni az utakon, de a motorozás extrémitásaira már nem kíváncsiak. Azaz a többségnek.

Opcionálisan választható a túradoboz