Voltál már nővel? 

2009.03.22. 00:00
A péniszhosszabításra vágyik a férfi. „Az én autóm nagyobb, az én motorom gyorsabb”, mondja az apuka. „Az én búgócsigám jobban pörög, és az én apukámnak nagyobb autója van”, mondja az óvodás. De mit tegyen az a kamasz, akinek rendben van a bré, a csajok is játszottak már vele, de azért csak kéne egy robogó suliba járni? Vegyen Keewayt, ha a rang megvan, egy matt fekete robogó már csak jól jöhet. 

Persze vannak olyanok, akik javítanak kémiából, és az apuka vesz nekik valami elit gépet, de lássuk be: egy tisztességes értékrenddel nevelt, önértékelésből jelesre vizsgázó siheder egy jól összerakott kínai robogónak is örülni tud: az F-act 50 pont ilyen. Nincsen semmi potya cicoma, ha a nonfiguratív tetkót mintázó matricát letépjük, máris kész az igazi Mad Max robogó. Nincs króm, nincsenek felesleges színek; a piros féknyereg viszont feldobja a látványt.

Gyári állapotú ötvenestől ne várjunk csodát, annyi fojtást pakolnak beléjük, amennyit csak lehet. A tesztmotor már találkozott az importőr technikusával: kifejezetten agilissá vált a kínai rocker. Az első ezer kilométer után minden F-act megkapja ezt a tuningot – ez a szolgáltatás benne van a gép árában.

Úgy imádkoztam felfelé a digitális fordulatszámmérő csíkjait, mintha a becsületem függne tőle: 7500, 7700, 8000, de nem akart feljebb forogni. Egy hosszú szentendrei lejtő segített, megindultak a rovátkák. 8400, 8600 majd 8800-as fordulatra állt be a léghűtéses – ez 71 km/h sebességet jelent. Talán egy kis hátszél is segítette a lejtő felett fújva a Keewayt, de ez akkor sem rossz teljesítmény a kis kerekű robogótól.

Éppen fényképezni készültem, amikor megcsörrent zsebemben a telefon. A műszerfalon azonnal erősen villogni kezdett egy LED – soká tartott, míg összeraktam: ebbe bizony hívásjelzőt szereltek. Mi ez, ha nem a világ legvagányabb parasztvakítása? Tökéletes a húszforintos alkatrész, igaz, elsőre a világ legfeleslegesebb kiegészítőjének tűnik, mégis sokan örülnének egy ilyennek a milliós motorokon is. Nincs ám vége a kamasz májerságnak: amíg mások az önindítót csiholják, a Keeway-es rocker csak zsebbe nyúl: már a kapu előtti smárolás közben beindíthatja a gépet a kulcsra szerelt távirányítóval.

Az ülés kényelmes, csak a műanyag huzat kellemetlen, csúszik rajta a nadrág. Akinek van vér a pucájában, nyugodtan húzza be birkabőrrel, ha már minden matrica lejött a robogóról, illeni fog a stílushoz.

A színválasztás helyességén túl a forma is rendben van. Nem akartak mindenáron modern idomokat csavarozni rá, ez már jó lett volna öt évvel ezelőtt is, és jó lesz öt év múlva is – annak ellenére, hogy Kínában gyártják, esélyes a túlélésre. A tesztmotort visszaadva bekíváncsiskodtam az importőr műhelyébe, ahol éppen egy harmincezer kilométert gurult futárrobogót szedtek szét. A variátoron alig volt kopás, az idomok sem hullottak szét – az előítéletekkel ellentétben már Japánon kívül is tudnak az ázsiaiak motort gyártani: egyedül az apróságokkal van baj.

Negatívum a nehezen hozzáférhető gyújtáskulcs – a funkciógombok miatt elég nagyméretű, kesztyűben kifejezetten körülményes az elcsavarása. Más szögbe állítva nem lenne gond, de így minden indulásnál és megállásnál kötelező az ujjtorna. Talán a kamaszoknak könnyebb a fürge ujjak miatt, de én jobban örültem volna egy ergonomikusabb megoldásnak.

Arra biztosan nem gondoltak, hogy valaki úgy használná a berúgót, hogy nem középsztenderen áll az F-act. Ha csak úgy, gumin tartva megtapossuk az indítópedált, azonnal összeakad az állvány vasával.

A lámpakapcsoló helyére inkább vészleállítót tennék – a fénykibocsátás a törvényi előírások miatt úgyis kötelező, nyugodtan le lehetett volna hagyni a gombját. Az irányjelző viszont megérdemli a dicsérő szót: erős fényű, jó látható. Bekapcsolásakor valódi relé kattog. Bátor hangja a zárt sisakon is áthallatszik, biztos, hogy nem marad bekapcsolva az index.

Az ülés mögött apró csomagtartó van, tövében található az üzemanyagtartály torka. A fogyasztás nagyjából két liter, szóval nem kell kanisztert pókolni a platnira, jobb helye van ott a tornazsáknak. Akinek ez kevés lenne, felcsavarhatja az alapáras dobozt, abban ráadásul egy nagyobb, zárt arcrészű bukósisak is befér: az ülés alá hiába gyömöszölnénk be bármi nagyobbat.

Hogyan viselkedik az úton? Laza, mint a gatyagumi, vagy pattog, mint oly sok olcsó robogó? A Keeway futóművét egészen eltalálták, kilencven kilóm sem hozta zavarba. A nagyobb gödröket természetesen jobb elkerülni, mert felüt, de a normál városi utakon jól vizsgázott az első teleszkóppár és a szóló hátsó rugó. Az első tárcsafék és a hátsó dobfék senkiből sem csinál stuntridert, a biztonságos lassításhoz jobb, ha mindkettőt egyszerre használjuk, akkor nem lehet gond. Az importőr információja alapján a hamarosan érkező utód hátra is új fejlesztésű tárcsaféket kap.

Az ötletes, lyuggatott lábtartót elrontja a négy-négy kiálló csavarfej. Mintha maga a fém sem passzolna teljesen a kimélyített foltba – ennek ellenére a vizes cipő sem csúszik meg rajta. Hiába akar belekötni bármelyik gigerli kamasz: a kevésbé mutatós plasztikot és a 90%-ban végiggondolt konstrukciót leszámítva a Keeway teljesen használható – igaz, csak olyan gyerek vetessen ilyet, akinek már van csaja.

Hogy megér-e 249 ezer forintot? Már rég nem vagyok kamasz, de nem tűnik rossz üzletnek – minősége kimagaslik a sok, valóban hulladék kínai motor közül, és nem marad el annyira az olasz és japán robogóktól, hogy indokolt legyen a 150-200-300 ezres árkülönbség.

Műszaki adatok

Motor: egyhengeres, kétütemű, léghűtéses, 49,2 cm3

Furat x löket: 40.0×39,2 mm

Teljesítmény: 2,2 kW/7000 fordulat/perc

Nyomaték: 3,4 Nm/5700 fordulat/perc

Üzemanyagellátás: karburátor

Rugózás elöl: teleszkóp

Készenléti tömeg: 93 kg

Hosszúság: 1830 mm

Szélesség: 690 mm

Magasság: 975 mm

Tengelytáv: 1145 mm

Gumiméret elöl: 120/70-12

Gumiméret hátul: 130/70-12

Ár: 249 ezer forint