Megrontóm

2008.10.05. 00:00
Kicsinál a budapesti forgalom. Tudom, hogy az Úr akarata állítja próba elé vele türelmemet, ő számolja, hányszor vétkezem. Isten látja lelkemet: gyarló ember lettem, ez a motor a jámborságom megrontója.

Békés délutáni motorozásra vágytam, mesterien megválasztott ívekre. Ettől csupán egy dolog választott el: Budapest és összes lakója. A pénteki csúcsban mintha mindenki előttem kígyózott volna, vaskos és mohó bélférgeként ennek a városnak. Felebaráti szeretet? Egymás tisztelete az araszoló kocsik között? Uram, hunyd be a szemed, és nézz másra, a KTM Duke 690 kihozza belőlem a rosszat. Tenyerem a markolaton, és mint bálványhoz, úgy imádkozom a lámpának: kérek végre zöldet, hogy kilőhessek.

Egyszerűen szép a fekete-fehér öltözet. Nem csupán a motorosok lesnek, az autók akváriumüvege mögül is felpillantanak rám. A filigrán vonalak ellenére sugárzik az agresszió. Ehhez igazodik a testhelyzet is, az ágyék magasan felnyomva a tankra, endurós módon szétnyitott könyökkel várja az ember a katapultálást. Ahogy a lámpa vált, elkenődik a világ: istenkáromlás ez, nem közlekedés.

Az LC4-es blokk könyörög a fordulatért. Egyszerűen nincs békesség, csak csavarom az elektronikus gázmarkolatot. Reakciókésés nincs, a fordulatszámmérő példásan szökik felfelé. Hoppá, ott egy lyuk a sorban, gáz, fék, már benn is vagyok, hogy csintalanul furakodhassak előre. A motor hangja a szériakipufogó ellenére is bűnre csábító, az ereje meg szinte természetessé teszi azt. Az ördög mászik a sisakom alatt, és dünnyögi, hogy bármit megtehetek.

Egy kis rakpart, egy kis híd, nyomás kifelé. A hatsebességes váltó áttételezése tökéletes, egy pillanatra sem hagyja elveszni az erőt. Akárhogy is nézzük, a jelenlegi piac talán legjobb egyhengerese a KTM blokkja. Szétveti az erő, 65 lovával szinte bármilyen urbánus harcból nyertesen jöhetek ki. Csak gáz, egy húzás az APTC kuplungon, egy újabb fokozat és gáz. Nagy gáz.

A város határa pillanatok alatt ott van a szemem előtt. Egy pillanatra elgondolkodom, nem lehetek büszke erre a menetre, hallgattam az ördögre, ő fogta kezem, míg átjöttem Budapesten. Nehéz ám betartani a szabályokat. A Duke 690 megy, mintha a pokol tüze égne a dugattyú felett. Kell is ám láng, nem szabad 4000 alá engedni a fordulatot, a teljesítmény ára az, hogy alacsony fordulaton rángat a 654 köbcentis blokk.

A króm-molibdén váz egy szemernyi bizonytalanságot nem enged a legvadabb pillanatokban sem. A lengővilla folytatja a váz hangulatát, mintha kifordították volna saját magából, úgy dicsekszik merevítéseivel. Apró finomság, a vázzal WP rugóstag köti össze, ami nem csak minőségben, hanem színben is harmonizál a fekete-fehér Duke-kal. Előre is WP villát szereltek, a 48 mm-es fordított semmitől sem jön zavarba. Nem érdeklik sem a hosszanti, sem a kereszthullámok, magasról tojik az útegyenetlenségekre.

Mattighofenben isteni munkát végeztek a KTM 690 Duke-kal. Az első napon megteremtették a vázat, a másodikon a motort, a harmadikon váltót terveztek hozzá, a negyediken kerestek futóművet, az ötödiken féket, míg a hatodik napon kiötlötték a designt. A hetedik napon pedig a jó munka végeztével hátradőltek. Ekkor surranhatott oda az ördög, és lopva belebújt a motorba.

Csak így történhet, hogy ezt a mennyei kreációt sátáni vigyorral tudom csak vezetni. Bárhogy próbálom magam kordában tartani, emelkedik az eleje, bármilyen óvatosan fékezem, mindig a magasból integet a hátsó gumi. A 320-as radiális Brembo fék jól adagolható, fémfonatos csövei és betétválasztása pofátlanul rövid féktávokat enged a könnyűcske, feltankolva 160 kilós motornak.

A felettes énemet, mint ceruzarajzot radírozza ki a Duke. Nem hazudott a gyártó: a Ready to Race hangulat minden méteren garantált. Leginkább városban képes bűnre csábítani, de nem lehetünk nyugodtak az országúton sem. Igaz, ott mérséklődik a nyomás, nem szorítja az előrehaladás terhe a halántékot. Ellenben a rafinált gép ott sem enged menekülni: akárhogy adagolom a gázt, mindig elfeledkezem magamról, csőlátással előre nézve csak az ideális íveket keresem, és csodálkozom, miért olyan lassan kanyarodik mindenki.

Ez nem sportmotor, legalábbis nem a hagyományos fajtából. Nincsenek kettessel kezdődő számok a tachón, nincsen hasalás a tankon. A gördülés minden centimétere újabb viadal önmagammal és a másodpercekkel. A benzinkútnál sztoikusan bólintok, hogy igen, 6 liter százon, elment egy újabb tank. Alig győzöm kivárni, hogy telire csurranjon, aztán megint gáz, és az egymás alatt elhelyezett lámpákat már fordítom a kanyar vége felé.

Merre vezessen utam? Talán egy templomot kéne keresni, hogy meggyónjam hirtelen támadt apró közúti vétkeim hosszú sorát? Rázzuk csak ki az ördögöt a sisak alól, és rendben, keressünk egy templomot, a lényeg, hogy kanyarok vezessenek oda. Fenébe, már megint túl gyorsan megyek: nem sikerült lerázni, az ördög itt kapaszkodik a vállamba.

Műszaki adatok:

KTM 690 Duke 2008

Motor: Folyadékhűtéses, négyütemű, egyhengeres 654 cm³

Szelepvezérlés: OHC, 4 szelep

Teljesítmény (LE/min): 65/7500

Nyomaték (Nm/min): 67/5500 Üzemanyag-ellátás: Keihin elektronikus befecskendezés

Váz króm-molibdén, térhálós

Első felfüggesztés: WP 48 mm-es fordított teleszkópvilla, állítható

Hátsó felfüggesztés: WP Pro Lever, állítható

Első gumiabroncs: 120/70 R 17”

Hátsó gumiabroncs: 160/60 R 17”

Első fék: _Egytárcsás, 320 mm-es, radiálisan rögzített, kétdugattyús féknyereg

Hátsó fék: Egytárcsás, 240 mm-es, úszóágyazású, kétdugattyús féknyereg

Száraz tömeg (kg): 148,5