Vérbő terepes

2008.08.06. 17:40

Szomorúan láttam be, hogy a Simson Endurón tapasztaltak semmilyen kapcsolatban sincsenek az igazi, vérbő terepezéssel. Küszködve próbáltam feljutni a meredek, sziklás dombon – nem a motor hibája volt, hogy elsőre nem sikerült.

A KTM 690 Endurót kettős felhasználásra tervezték. Helyt kell állnia országúton, és arról lekanyarodva terepen is. Ez a feladat okvetlen kompromisszumokat szül, a két célnak nem lehet egyformán megfelelni.

A motorral az első tapasztalataimat egy világvége hangulatú bányában szereztem. Kordonok közé szorítottak bennünket, rácsokon belül várakoztunk a narancssárga gépek mellett. Egy bekerített falka – újságíró kollégáimmal csak a szabadulást vártuk.

Az erzbergi bánya soha el nem ülő porfelhőjében könnyedén húztam a gázt: megy ez, jó vagyok. Pár száz méter erejéig még el is hittem, hogy a kamaszkorban megszerzett alap jelent bármit is – aztán bekanyarodtunk az erdőbe, megálltunk a harminc centis sziklákkal nehezített emelkedő előtt.

Egy kis lendület, aztán felváltok kettőbe, menni fog ez – gondoltam magamban, és esküszöm el is hittem addig, amíg az előttem kapaszkodó büdösbogárként kapálózni nem kezdett. Ennyi kellett, egy másodperccel később már pontosan ugyanúgy döglődtem a 690 mellett a sáros talajon. A korábbi túrázók által kivájt félméteres nyomvályúban föld alig volt, mindenhol fényesre kopott sziklák és gyökerek fenyegettek.

Amíg az instrukciókat meg nem kaptam, a feljutás váratott magára. Nyálas, pöcsköszörű utcai motoros vagyok; ezt láttam a bennszülött túravezető szemében. Nem is volt mit tagadni, széttártam karom, és udvariasan köptem egy adag sarat. Az egyest ballal berakni, majd lelépni a pedálról, majd combból rátámasztani bármilyen tereptárgyra. A negyvenöt fokos emelkedőn kevés a láb: jobbal stabilan rá kellett állni a hátsó fékre is.

Ha már a motor nem akar visszacsúszni, jöhet az 5000-es fordulaton kitartott gáz. Nagy levegő, majd azt tettem, amit az utcán sosem: gyors mozdulatokkal dobáltam ki és rántottam be a kuplungot. A motor hopp, mint egy zerge ugrált fel az addig járhatatlannak tűnő csapáson. A kis kézi erőt igénylő csúszókuplung tudja a regulát: bírja a kemény feltételeket.

A DID felnire húzott 21-es gumi ijesztő méretű akadályokon is átfordul. Lendület kell csak, a bizonytalankodás életveszélyes lehet. Túl nagy a szikla vagy magas a domb? Gáz, gáz és gáz, morgó kipufogóval túrja fel magát a KTM 690 a siratófalon. Gázelvételre azonnal működésbe lép a fizika és véget ér a hegymenet, de amíg a 64 ló bírja, nem kell félni.

Az emelkedőkön gyakran ugrat el a gép a talajtól, a 250 mm-es rugóút sok mindent elnyel, nincs koppanás a repülés végén. A göröngyös talajon akár száguldozni is lehet, folyamatos rugózás közben is megadja a magabiztosságot a 48 mm-es WP villa.

A hátsó lengővilla alumíniumból készült. Felfogatási pontja mélyebben van, így nagyobb, 12 literes poliamid üzemanyagtartályt szerelhettek a sárvédő alá.

Az első kereket egy 300-as féktárcsára szerelt kétdugattyús fék lassítja. Nincs panasz, a KTM híres a jó fékeiről, ennél sincs másképp. Adagolható, de gyakran elég a motorfékkel kombinálva épp csak hozzáérni.

Szűkebb fordulókban hosszúnak érezni a KTM-et, tétovaságát gázfröccsel lehet gyógyítani. A kipörgő kerék rásegít az ívre, könnyebben kanyarodik a motor, mint ha fékezve óvatoskodnánk. A kigyorsításhoz szükséges fordulat is felépül így – a motor kellően jóindulatú, és 139 kilójával elég könnyű is, hogy ilyenekkel kísérletezzünk.