Élénken él bennem az érzés: annak idején nehezen vitt rá a lélek, hogy visszaadjam a 950-es Adventure tesztmotort. Imádtam, csodáltam, kívántam. Az aktuális nagy KTM szupermotó változatáról ellenben szinte kizárólag kellemetlen emlékeim maradtak. Mert ez nem motor, hanem célgép, motorversenyzőknek, ami én nem vagyok.
Mint azok a hülye formájú szerszámok a márkaszerviz falára erősített lyuggatott lemezen. Ez dugattyúcsapszeg-kinyomó valami '94-es modellhez, amazzal a tengelyt lehet könnyedén kihúzni egy 2000-es bármi kerekéből, az az ágas-bogas izé ott meg a '02-es akármi vezérműláncának leszereléséhez nélkülözhetetlen. Otthonra mégis inkább franciakulcs, kombinált fogó kéne. A 950 SMR meg egy remek szupermotó, de hétköznapi motorozásra nem való.
3,145 millióért adják, ebből 155 ezer forint az R betű. Az R, azaz Racing a sima 2007-es modellnél annyiban több, hogy erősebb első rugókat kap, más a futómű beállítása, villáit feketére, a gyönyörű térhálós vázat narancsszínre fújják, keskenyebb a tank, sportosabb az ülés. A színezésen kívül minden a sportot, a hatékonyabb szupermotózást szolgálja; pontosabb a futómű, könnyebb előre-hátra csúszkálni az ülésen, határon motorozgatva kezesebb gép, mint a nem R.
A szupermotó vajon mi?
A sportág a motokrossz és a pályaversenyzés házasításából származik - ugyanakkor bizonyos mértékig emlékeztet a salakmotorozásra is. A tipikus szupermotó-pálya 70 százalékban aszfalt, 30 százalékban földút, esetleg apróbb ugratókkal súlyosbítva. (Ez csak ökölszabály, létezik teljesen aszfaltozott szupermotó-pálya is.) A szakág a '70-es években alakult ki, és hamar népszerű lett, hiszen egy-egy szupermotó-futam sokkal életszerűbb, sokkal inkább "ezt én is meg bírnám csinálni"-hangulatot nyújt, mint akár egy nagy sebességű gyorsasági verseny, akár egy többméteres ugrások sorozatából álló krossz-futam.
A versenyeken eleinte kétütemű endurókat és krosszgépeket használtak. Mára leginkább egyhengeres, négyütemű motorokkal futnak a versenyzők, a bütykös gumik helyére a jobb aszfaltos gyorsulást, jobb kanyarbírást elősegítendő kézzel vágott slickek kerültek. Egy profi szupermotó fékje erősebb, csillapítása keményebb, mint egy enduróé vagy krosszmotoré. Az első gyári szupermotó az 1991-es Gilera Nordwest volt.
A gyári szupermotók hétköznapi forgalomban leginkább városban állják meg helyüket, a magas ülésből a felegyenesedett motoros jól átlátja a forgalmat (és őt is könnyen észreveszik az autósok), az aszfaltgumik jól tapadnak, a keskeny géppel könnyű a szlalomozás, a masszív futómű pedig segít az úthibák, járdaszegélyek leküzdésében.
A 950 SMR-féle kéthengeres, egyliteres, vagy még nagyobb szörnye a KTM mellett van a Ducatinak, BMW-nek , és lesz az wikipedia
Hatalmas jószág, magasságát csak kihangsúlyozza a függőlegesen tájolt fényszóró, a kiemelt tükrök. 87 centi magasan áll az ülés, baromi széles a kormány. Mintha Dumbón kéne lovagolni. Aztán átlendítettem a lábam a nyereg felett, és hamar kiderült, hogy nem is olyan nehéz dolog elefánthajcsárnak lenni, feltéve, hogy az elefántban egy gazella lelke lakozik.
Beindítom (karburátoros, kézi szívatóval; a KTM bizonyos dolgokban nem hajlandó meghajolni az idők szelének) és elmosolyodok. A két, egyenként majd' félliteres hengerből mindössze finom kis duruzsolás érkezik, hiába, nagy úr a zajvédelmi szabvány. Később, felmelegedve, fordulaton sem hangos a motor. Nekem ez így szimpatikus, lévén lelkem hasonlatos Micimackóéhoz, aki csupán halkan, mintegy magában kiabált segítségért zuhanás közben, nehogy megzavarjon valakit. Aki szeret harsányan rádörrenteni a forgalomra, az meg majd herél, vagy vesz Akrapovicot.
