Én jó voltam!

2006.12.05. 23:38
Kedves Mikulás bácsi!

Nagyon várlak már! Egész évben jól viselkedtem. Mindig tisztán tartottam a motoromat, időben cseréltem olajat, nem hajtottam fel a rendszámtáblát, szót fogadtam a közlekedési rendőröknek, mindig vásároltam autópálya matricát és nem hajtottam át egyetlen piros lámpán sem. Igazán megérdemlem hát, hogy engem is meglátogass! Csak egyetlen dolgot szeretnék, de azt nagyon. Drága Mikulás bácsi! Hozz nekem egy MotoGP-motort. Ígérem, kitakarítom a garázst, sőt még a motoros csizmámat is kiteszem az ablakba, és még leskelődni sem fogok.

Szeretettel üdvözöl: Kati

Szegény Mikulás! Komoly meló lesz beszerezni egy MotoGP-motort, még ha nem is a jövő évi újdonságokból, hanem a kategóriát kihízott 1000-es gépek között keresgél is. A Honda RC211V-ért körülbelül 700 millió forintot kérhetnének. De nem kérnek, mert nem eladó. "Soha sem adunk el egyetlen versenymotort sem a nyilvánosság számára" - mondta a HRC igazgatója, Satoru Horiike, és attól tartok, ezen még a Mikulás sem tud változtatni. A Hondával ellentétben a Ducati már eladott néhány MotoGP-motort. Az angol milliárdosnak, Tony O' Neilnek például mindjárt két, 2003-as Desmosedicije van a számos gyári Superbike versenymotor mellett gyűjteményében. Ne kérdezzük O'Neilt, hogy mennyit fizetett - mindössze csak annyit fog mondani, hogy Desmosedicijeinek darabja néhány millió fontba került. Még könnyebben elérhető a Proton V5-öse, a Team Roberts egyik öreg vasa tavaly került kalapács alá, de nem kellett senkinek.

De a Mikulást sem kell félteni, elég ravasz ő, és valami megoldást csak talál, hogy teljesíteni tudja a legelképesztőbb kívánságokat is. Máris puttonyában a tűzpiros Ducati versenymotor, sőt ráadásnak hozzácsapott egy pilótát is, magát Loris Capirossi-t, a 2006-os MotoGP-világbajnokság harmadik helyezettjét, aki a szezon alatt háromszor is állhatott a dobogó legmagasabb fokán.

A Mikulásputtony köztudomásúlag feneketlen méretű, de ez a kompakt versenygép egyébként sem fog túl nagy helyet foglalni, mivel mérete éppen az ötöde az eredetinek. A legutolsó technikát persze nem adja ki a gyár, így a motor a Capirex 2005-ös - szintén futamgyőztes - MotoGP Ducatijának, a GP05-nek hű mása. Távirányítós kivitelben.

Kezdjük is mindjárt a távirányítóval. Egy könnyed mozdulattal átalakítható jobbkezesről balkezesre, ha véletlen egy suta kikönyörögné tőlünk féltett kincsünket, mindössze a kanyarodást irányító tekerőgombot kell áttolni jobb oldalról balra. Különleges kanyarodási technológiával rendelkezik. Nem a kormányt tekergetjük, hanem a távirányító gombjának előre, illetve hátra tekerésével a pilóta helyezi át a súlypontját egyik oldalról a másik oldalra, így kényszerítve ki a motortól a kanyarodó mozgást. Kifejezetten szórakoztató látvány, ahogy a kanyarokban a kis Capirossi úgy bedől mint a versenyeken, miközben Axo térdkoptatója karistolja az aszfaltot.

Gyorsításra-lassításra két ravasz szolgál, a hátsót húzva gázt adunk, míg az elsőt előre tolva lehet fékezni. A fék hatásos, de nem blokkol, persze csak a hátsó kerékre hat. Az akkumulátor tölthető, nem kell újra és újra méregdrága és környezetszennyező ceruzaelemeket vásárolnunk, ráadásul ezeket a kiegészítőket tartalmazza az alapcsomag.

A dobozban javarészt meztelenül érkezik a gép, de ezt még az edzéseken sem nézik jó szemmel a szponzorok. Komoly irodalmat mellékel a gyártó, hogy minden matrica pontosan a megfelelő helyre kerüljön. A munka komoly koncentrációt igényel, ezzel a január végéig tartó teszttilalom alatt jól elleszünk.

Eszméletlen gyors, és messziről nézve kifejezetten élethű - a motor hátuljából meredező antennát leszámítva. Kiegyensúlyozottsága kitűnő, ha van elegendő hosszú pályánk, meggyőződhetünk kivételes egyenesfutásáról. A műszerek természetesen csak matricák, így aztán végsebességmérésről szó sem lehet.

Az egyenesek végén mindenképpen gyakorolni kell a kanyarodást, ha nem akarsz túl sokat rohangálni Capirex után. A hatótávolság úgy 45 méter, de ha ilyen messzire engeded magadtól, akkor tényleg sok sétára kárhoztatod magad, főleg az elején, amikor még nagyon sokat esik-kel az olasz fenomén. A Ducati Desmosedicihez kitámasztó kereket is kapunk, de a profik anélkül használják. A friss matricázásért kár lenne, de megmenti a csúnya karcolásoktól az oldalidomokat védő bukókeretek.

A szűk kanyarokat nehezen abszolválja éppen a súlypont áthelyezéses kanyarodás miatt - meg a kitámasztókerék is akadályozta ebben, amit nem átallottam rajta hagyni az első időkben - így aztán a sikánokban nagy gondban lesz. A legkellemesebb a jó nagy ívű, gyors kanyarokban dönteni, de ez már az életben is így van.

Kis gyakorlással nem csak egyenesen vagy görbén, de akár körbe-körbe is menni fog. Ha meg találunk egy kicsit porosabb területet, akkor jöhet a győzelmet ünneplő max-kőr rajzolás.

Ahogy a GP-motorokhoz általában, a Nico Ducatijához sincs szükség semmiféle jogosítványra. Jó nagy helyre annál inkább. Szűk szobában, vagy erkélyben nem okoz igazi élvezetet, kár is erőltetni. De ki ne bírná ki addig, míg felszárad az aszfalt a bevásárlóközpontok parkolójában, és alábbhagy a karácsonyi bevásárló roham? Én kibírom, tényleg és ígérem, jó leszek.

Műszaki adatok:

Hajtás: 9,6 Voltos Nikko akkumlátorral (dobozban)
Távirányító elem: 9 V (dobozban)
Hatótávolság: kb. 45 m
Hosszúság: 440 mm
Szélesség: 150 mm
Magasság: 290 mm
Össztömeg pilótával: 1,5 kg
Ára: 23 900 Ft