Ég és föld

2005.09.05. 09:31

Ahogy tankoltam, a kutas srác elismerően nézegette a gépet. "Rühellem az olaszokat, de ez nagyon jól néz ki" - mondta. Én csak mosolyogtam a bukó alatt. Édes pofám, ha tudnád, milyen blokk van benne...

Pár hónappal ezelőtt láttam először a Budapest Motorkiállításon. Első pillantásra ígéretesnek tűnt, de akkor azzal szomorítottak el, hogy ne számítsak rá nyár végéig. Szezon végén kezdeni a forgalmazást, nem jó hír sem a motorosoknak, sem a gyárnak.

Reményteljesen néztem a teszt elé, és be kell vallanom, nagyot csalódtam. Nagyot bizony, ugyanis az új Pegasót egy lapon sem lehet említeni a régivel. Ha minden porcikájában nem is, de javában megújulva, megszépülve, megerősödve büszkén áll a kihívások elé.

Pegazus

A görög mítosz mesés állata, szárnyas ló, melyet Poseidon a gorgók egyikével, Meduzával az Okeanos forrásainál nemzett. Hesiodos szerint nyomban születése után az Olimpusra röppent, hol Zeus számára a villámokat és mennyköveket szállítja.

A monda Pegazust a múzsák lovának is tekinti. A híres szárnyas ló fakasztotta ki Hippokrenét, a múzsák forrását, azzal, hogy - Apollo és a múzsák lakóhelyén - a Helikon hegy oldalára koppintott a patájával. Bárki is ivott ebből a patakból, költővé vált.

Ezenkívül a Pegazus különösen fényes csillagokból álló, trapéz alakjáról könnyen felismerhető csillagkép, mely 3 másodrendű csillagon kívül 109 szabad szemmel látható csillagot tartalmaz.

Annak idején végig próbáltuk a futó 650-eseket, és sajnos a Pegaso került a sor végére. Nem volt rossz, de sok szempontból lemaradt a vetélytársak mögött, és még azzal sem vigasztalódhattunk, hogy szebb lenne, mint a többiek.

A Strada névvel kiegészült új Pegaso viszont határozottan szép darab. Az új arc sokkal jobban illik az Aprilia arculatába, miközben a fényszóró is hatásosabb lett. Az RSV1000R-től származtatható kerekek tökéletesek, bár a kollégák a kék színnel nem voltak megbarátkozva, nekem nem volt bajom vele. A motor feketében és pirosban kapható, de kék felni jár mindegyikhez.

Ha alaposan megvizsgáljuk, azért akad egy-két részlet, amivel lett volna még egy kis munka. Például az ülés alatti rész egy kicsit zagyva. A nagy felületet szögletes burkolóelemekkel szerették volna izgalmasabbá tenni, nem sok sikerrel. De ez legyen a legkevesebb.

A megjelenés mellett a blokk is jócskán tartogat meglepetéseket. A régi Rotax alapú motor a kukába került helyette a Yamaha kölcsönzi a meghajtás, így hát baj nem lehet. A XT 660 R-ben találkozhatunk hasonló motorral. A 659 cm 3-es, 50 lóerős, injektoros, vízhűtéses blokk elvileg csak három lóerővel több mint a régi, de sokkal erősebbnek tűnik. Nem túl szép hangon, de egyhengeres létére - köszönhetően némi ellensúlynak - viszonylag egyenletesen jár. Egyedül négyezer fordulat körül rángat egy kicsit. A váltó panaszmentes, nem tudja tagadni származását. Gyönyörűen vette a fokozatokat, a kuplung szinte csak induláskor kell.

Ahogy ráültem, egy pillanat alatt megbocsátottam minden durva részletet. Mintha hozzám méretezték volna, nagyon kényelmes. Az üléspárna puha, jó tartású. Az utas egy kicsit feljebb ül, így a vezető feneke hátulról is kap egy kis tartást. 180 cm feletti magasságommal nincs is abban semmi csoda, hogy kényelmesen ülök egy túraendurón, még ha a kisebbik fajtából való is. De a kisebb növésűeknek sem kell elkeseredniük. Ülésmagassága mindössze 780 mm, ami garantált telitalpas talajkapcsolatot engedélyez.

A kormányt viszont azonnal lecserélném, szerintem ez a motor megérdemelne egy szebb, erősebb alkalmatosságot. Ugyanígy járnék el a fékcsövekkel is, a hagyományos csöveket fémhálósra cserélném. A fékek nagyon érdekesek. A régi generáción megőrültem az adagolhatatlan fékektől. Sajnos a Strada esetében sem jobb a helyzet. A hátsó fék maradt a régi digitális, vagy fog, vagy nem. Próbálgattam, de szinte lehetetlen csúsztatás nélkül lassításra bírni. A hátsó tárcsa 240 mm átmérőjű, mint a régin, az első 320 mm-es, hússzal több.

Az első fék nagyon kemény, és nagyobb tárcsa ide vagy oda, nehezen adagolható. A munkahenger négydugattyús Brembo, ami sok motoron jobban szolgál, úgyhogy nem értem. A motor visszavitelekor végignéztem az összes Aprilia típus fékeit, és mindegyik hasonló volt. Ez eddig nekem nem tűnt fel, de most már oda fogok figyelni. Nem merném azt mondani, hogy rossz az első fék, de szokni kell, az biztos, és azért én el tudnék képzelni jobbat. Lehet, a fékcsővel főfékhengert is cserélnék.

Az acélcső vázhoz elöl a Marzocchi teleszkóp helyett tajvani illetőségű Kaifa kapcsolódik. Állítható csillapítású, hagyományos megoldás. A mérete nem változott, 45 milliméteres a belsőcső átmérője. Hátul Sachs központi rugó dolgozik állítható előfeszítéssel és csillapítással. Nekem a csillapítás és az úttartás is kellemes volt, nagyobb sebességnél is biztosan tartotta az irányt. Kati viszont pont az ellenkezőjéről győzködött, szerinte nyúlós, imbolygós a futómű lendületesebb igénybevétel során.

A teszt alatt próbáltam egyedül, két személlyel, szárazon és esőben. Még egy kis terepre is kimerészkedtem. A könnyű, fordulékony motor ott is nagyszerűen megállta a helyét. A Pegaso alapjában véve inkább városi motor, de egy kis földutazástól sem riad meg.

Az ülést felnyitva szokatlanul nagy rakhelyet találunk. Akár egy esőruha is kényelmesen elfér. A legnagyobb meglepetést viszont tankoláskor okozhatjuk, amikor a fénykürt alatti kis gombocskát megnyomva felpattan a tankot borító műanyag ajtó, és - ahogy az autók motorházát nyitjuk - egy kallantyút félretolva érjük el a betöltő nyílást. A nyílás mellett egy vízhatlan tároló rekeszt találunk, ami irigylésre méltó. Kell az ilyesmi, főleg ha szeretünk túrázni és szeretjük, ha kéznél van az útlevél, vagy némi pénz az útdíjra.

És ami nagyon tetszett, hogy végre valahára nem az egyen kapcsolókat kapjuk. A baloldalon az irányjelző kapcsoló fölött egy hasonló gombot találunk, erről vezérelhető a fedélzeti számítógép. Mindenféle hasznos információhoz juthatunk, de használata előtt érdemes tanulmányozni a kézikönyvet. Én háromszor nulláztam le véletlenül a napi kilométer számlálót (így mért fogyasztási adatokat nem tudok).

A legviccesebb opció talán az, hogy magunk tudjuk beállítani a fordulatszám-riasztást. Vagyis azt, hogy milyen fordulaton kezdjen villogni egy idegesítő fényecske, ami a felváltásra igyekszik felhívni a figyelmünket. A műszerfal egyébként szép, és igyekszik sok információval ellátni. Talán a folyadék kristályos kijelző rajzai, számai lehetnének divatosabbak.

Némi ráfordítással szépen felöltöztethetjük az új Pegasót. A nem túl szép csomagtartóra zárható műanyagdobozt szerelhetünk, két oldalra pedig kifejezetten erre a típusra készült táskákat ajánl a gyár. A tankot Mad-Max-esíthetjük műbőrborítással, amire a tanktáska pillanatok alatt felpattintható. Kapható extraként kis szélvédő is, ami nyújt egy kis plusz szélvédelmet, mindenesetre a gép jobban néz ki vele.

Megszerettük az új Pegasót, és nem mondom, hogy kategóriájában ez a király, de 1 849 900 Ft-os ára tudatában bátran ajánlom mindeninek. Ha ilyesmire vágynék - mondjuk, vágyom is - akkor jelenleg ezt választanám.

Műszaki adatok:

Aprilia Pegaso 650 Strada, 2006

Motor: egyhengeres, vízhűtéses, négyütemű, négyszelepes
Lökettérfogat: 659 cm 3
Furat x löket: 100 x 84 mm
Kompresszió viszony: 10,0:1
Max. teljesítmény: 50 LE 6250 1/min-nél
Max. nyomaték: 61,3 Nm 5250 1/min-nél
Keverékképzés: 44 mm-es elektronikus üzemanyag-befecskendező
Váltó: ötfokozatú
Kuplung: mechanikus, többtárcsás kuplung olajfürdőben
Futómű: 45 mm-es hagyományos Kaifa teleszkóp elöl, Sachs központi rugóstag állítható előfeszítéssel és csillapítással hátul
Első fék: 320 mm-es tárcsafék, négydugattyús Brembo féknyereg
Hátsó fékek: 240 mm-es tárcsafék, egydugattyús Brembo féknyereg
Gumik: elöl 110/70-ZR17, hátul 160/60-ZR17
Tengelytáv: 1479 mm
Ülésmagasság: 780 mm
Száraz tömeg: 168 kg
Üzemanyagtank térfogata: 16 liter
Ára: 1 849 900 Ft