Teszt: Piaggio Beverly 400ie - 2006

Váratlan fordulat

2007. március 1., csütörtök 00:18
Jól feladta nekem a leckét ez a négyszázas Beverly. Az ötszázas előd tespedt futóműve és robogóhoz képest ormótlan formája után - meg kell vallani - nem vártam tőle sokat. Látszik, hogy nem hiszek a sajtóanyagoknak, pedig ezúttal igazán hihettem volna.

A Piaggio 2001-ben mutatta be a Beverly sorozat első darabjait. A motor igen hamar népszerű lett, a világon több mint 180 ezer rója az utakat. Teljes a szamárlétra, 125, 200, 250, 400 és 500 köbcentiméteres változatok alkotják a kínálatot.

Furcsán jött ki a lépés a Piaggio gyárnak tavaly. Két húzó modelljét, a Beverly S 250ie-t és a Beverly 400ie-t nem a hivatalos őszi bemutatón, nem is Milánóban, de nem is Bolognában mutatta be. Megvárta szépen a tavaszt két újdonságával, hogy a robogók után ácsingózók orra alá dughassa őket azon frissen melegében, ahogy a tervezőasztalról legurultak.

A 400-as Beverlyt nem könnyű bekategórizálni még a robogók között sem, de épp ez benne a jó. Egyik pillanatban a városi kisrobogók könnyedségével bújik át a legelképesztőbb kicsi lyukon, máskor meg az autópálya bevezető szakaszának teljes jogú tagja, ahol csak a nagyon elszemtelenedett gyorshajó autósok érik utol. Jól meg is nézik maguknak, mi ez a picuri lélekvesztő, ami ilyen tempóban hasít?

Bár örök konfliktusban élek a robogókkal, már ami használhatóságukat, teljesítményüket és élvezeti értéküket illeti, de be kell látnom, hogy a Beverlyvel megtalálta a Piaggio az arany középutat. Hogy hányan járnak be Budapest környező településeiről minden nap járművel, nem tudom. De az Egér úti lehajtótól álló sor alapján becsülve nem lehetünk kevesen. A Beverlyvel nem kínos szüttyögés az autópálya, induljon az ember akár Bicskéről, vagy Tatáról, miközben ha beérünk a városba, nem akadályoz a nagy test a furakodásban, vagy éppen a parkolásban, mint teszem azt a 400-as Suzuki Burgman, vagy épp a 400-as SilverWing esetében tapasztalható.

A forma elárulja, hogy új fejlesztésről van szó, lendületes vonalait a nagyon ügyesen alkalmazott fekete és króm betétek teszik még mozgalmasabbá. Az első elemen és az ülésidomon található betét egy szerencsétlen boruláskor is védi a motor fényezését a sérüléstől. Nem hat zavaróan idétlenül a füst színű szélvédő sem, amire tényleg szükség is van, ha ha kimerészkedünk a városon kívülre.

A keskeny formához képest az ülés öblösen kényelmes, természetesen két személy számára is bőséges hellyel szolgál, de az utasnak a közös trepnin kialakított picinyke lábtartófelület egy idő után kényelmetlenné válik. Az ülésmagasságot nem nevezhetjük alacsonynak, de a könnyű kis test megtartása nem okoz gondot lábujjhegyen pipiskedve sem.

A világítótesteket is ügyesen - és valószínűleg elég olcsón oldotta meg a Piaggio, az ülés alá épített ovális hátsó lámpába egyben az indexeket is integrálták. Elöl a V alakú lámpatestben mint nyakláncra felfűzött gyöngyök következnek az izzók: irányjelző-helyzetjelző-fényszóró-fényszóró-helyzetjelző-irányjelző sorrendben.

A műszerfal egyszerű, az LCD-be csak az időmérő óra jut, viszont van mutatós üzemanyag-szintmérő, ami - ha nagyobb távolságokra is használjuk - igen hasznos dolog. A napi számláló hiánya viszont okozott apró bosszúságot, mikor fogyasztási adatot szerettem volna mérni. Lehet nélküle élni, de jobb lenne, ha volna. Ha valamit minden áron kritizálnom kell a külsőben, az a krómozott cruiseres tükrök - jobban illene a motorhoz fekete és műanyag - pedig csak a minőségérzetet akarta tovább javítani a Piaggio.

A Beverly 400-as, az 500-assal ellentétben valóban 400-as, na jó, 1 cm 3-rel kevesebb, így mindössze 60 cm3 a különbség közte és a nagytesó között. A négyütemű, vízhűtéses, egyhengeres MASTER (Multi-vavle Advanced Super Torque Engine Range) motornak sok alkatrésze megegyezik a Beverly 500 blokkjával. A kor igényeinek megfelelően négyszelepes, SOHC vezérlésű, az üzemanyag-ellátásról befecskendező gondoskodik. Ennek, és a kipufogórendszerben található lambda-szondás katalizátornak köszönhetően a nagykerekű robogó könnyedén teljesíti az Euro3-as normákat is.

A 34 LE-s maximális teljesítmény bőven elegendő, az 5500-as percenkénti fordulaton jelentkező 37 Nm-es nyomatékcsúcs pedig gond nélküli, dinamikus kigyorsításokat teszt lehetővé, még nagy motoros társaink előtt sem kell szégyenkeznünk lámpától elrajtolva. Végsebességben is felveszi a versenyt az ötszázassal. Jó szélviszonyok között ki lehet akasztani a kilométerórát, a gyár 155 km/h-s végsebességet ad meg, ami garantáltan teljesíthető. Míg a gyár 5,5 literes átlagfogyasztással riogat, nekünk beérte 5 literrel úgy, hogy egy pillanatig sem kíméltük, finom használattal jócskán alul lehet írni ezt az értéket.

Amiben viszont egyáltalán nem hasonlít az 500-as Beverly-hez, az a futómű stabilitása. A 400-as robogó egy személlyel gyönyörűen fekszi az utat, egy pillanatig sem kelt félelmet még végsebességpróbánál sem, miközben a szűk kanyarvétellel sincs probléma. Hogy ez a nagy szilárdságú acélból készült dupla bölcsőváznak, vagy a vaskos, 41 mm-es belsőcső átmérőjű első teleszkópvillák új geometriájának köszönhető, nem tudom, de ez a finom módosítás nagyon ráfért.

A hátsó rugóstagok előfeszítése ugyan négy fokozatban állítható, de a kétszemélyes használatot így is alaposan megérzik. A remek útfekvés nehezebb utassal már nem áll fenn, nagyon elkönnyül a Beverly 400 eleje, amitől súlyos verejtékcseppek jelenhetnek meg a pilóta homlokán.

A Beverly 400 a nagykerekű robogók közé tartozik, ami hazánkban - legalábbis szerintem - ésszerű választás. A légiesen könnyed, tízküllős kerekek elöl 110/70-16-os, hátul 150/70-14-es méretű abroncsokat kaptak. Az 500-ashoz képest csak egyetlen 260 mm-es acéltárcsa lassít elől, hátul a szokásos 240 mm-es tárcsa található, kétdugattyús féknyergek segítségével.

Az alapfelszereltség piaggiósan bőséges, így immobilizer, üléstakaró, sisakvédő zsák, szatyorakasztó, szivargyújtó, központi állvány, csomagtartó, dupla sisaktartó alkotja a listát. Ez utóbbi csomagtartó alól kihúzható acélrúd meglehetősen biztonságosnak tűnik. Akinek viszont ez nem lenne elég, még egy zsák pénzt elkölthet extra kiegészítőkre, vásárolhat magasabb szélvédőt, oldaltáskákat, hátsódobozt, a motorhoz illő sisakot a Beverly 400ie-hez.

Piaggio Beverly 400ie - 2006

A 400-as Beverlyben a Piaggio összegyúrta a 250 és az 500 köbcentiméteres kategória legjobb tulajdonságait. A mindennapi munkába járást nagyon megkönnyíti. Egy héten keresztül 40 km-t tettem meg vele naponta a szerkesztőségig otthonról majd ismét ennyit haza, felét városban, felét országúton, és minden percét élveztem. Nyolcvan forint híján 1,4 millióba kerül, ami nem rossz ár, ugyan az Aprilia már ugyanannyiért odaadja az Atlantic 500 Sprintet. De az olcsóbb versenytársak sorát ezzel le is zárhatjuk, és ha azt vesszük, hogy az 500-as testvérhez képes 200 000-rel olcsóbb, akkor nagyon megéri az árát.

Műszaki adatok:

Motor: vízhűtés, négyütemű, négyszelepes SOHC Piaggio MASTER
Lökettérfogat: 399 cm 3
Furat x löket: 85,8 x 69 mm
Kompresszió-viszony: 10,5:1
Max. teljesítmény: 34 LE 7500 1/min-nél
Max. nyomaték: 37,6 Nm 5500 1/min-nél
Váltó: CVT automata
Váz: duplabölcső acélcső
Első futómű: 41 mm-es hidraulikus teleszkópvilla, 104 mm-es rugóúttal
Hátsó futómű: két oldalsó rugóstag, 4 fokozatban állítható rugó-előfeszítéssel, 78 mm-es rugóúttal
Első fék: 260 mm-es tárcsa, kétdugattyús féknyereggel
Hátsó fék: 240 mm-es tárcsa, kétdugattyús féknyereggel
Első kerék: alumíniumöntvény, 16" x 3.00
Hátsó kerék: alumíniumöntvény, 14" x 4.50
Gumik: elöl 110/70-16", hátul 150/70-14"
Hosszúság: 2215 mm
Szélesség: 770 mm
Tengelytáv: 1550 mm
Ülésmagasság: 775 mm
Száraz tömeg: 185 kg
Üzemanyagtank térfogata: 13,2 liter
Max. sebesség: 155 km/h
Ára: 1 399 920 Ft

Motorválasztó

mi ez?

Ha már tudja, hogy 125-öst szeretne, de még nincs meg a kiszemelt kedvenc, használja motorválasztónkat. Ár, felépítés vagy praktikus szempontok alapján böngészhet a motorkák között, de az egyes márkák kínálatát is egyetlen kattintással lekérdezheti. Anélkül, hogy nyüstölnie kéne az egér gombját, fotókat is nézegethet a kínálatról, ha a lista bal szélén látható ikonon felejti a nyilacskát. Ha megtetszik egy motor, rákattintva részletes adatlapot húzhat ki kartotékunkból.
Nem csak az ár és a felépítés lehet fontos a választásnál, legalább ennyire számít, hogy milyen messzire lehet eljutni egy tank benzinnel, mennyire van jó erőben a motor, illetve mekkora súllyal kell birkózni vezetése közben. A hatótáv esetében három literes fogyasztást vettünk alapul, ebből számítva a megtehető kilométereket, a gyors és könnyű gombokkal pedig teljesítmény, illetve súly alapján rangsorolhatja a motorokat, robogókat.
Ha bizonytalan, milyen 125-ösre van szüksége, ne tétovázzon, olvassa el Motordoktorunk alapművét, amelyben mindent megtudhat a választási szempontokról.

Praktikus gépet szeretne, de kicsivel nagyobbat, mint egy 125-ös? Használja az A2 jogosítványhoz hangolt motorválasztónkat! Az új, Magyarországon is érvényes európai jogosítványkategória maximum 35 kW-os, vagyis 47 lóerős motorokat enged meg – ebben a nagy halmazban szinte minden megtalálható: robogó, meztelen gép, enduro, custom vagy túramotor. Ár, felépítés vagy használati szempontok alapján böngészhet, de az egyes márkák kínálatát is egy mozdulattal lehívhatja. Képeket nézhet, szerelembe eshet a szemére hagyatkozva: elég, ha a lista bal szélén látható ikonon tartja az egér által vezérelt nyilacskát. Ha megtetszik egy motor, rákattintva részletes adatlapot nyithat meg az adatbázisunkból. Nem csak az ár és a felépítés lehet fontos a választásnál, ugyanennyit számít az üzemanyagtartály mérete – ebben a kategóriában átlagban 3-4,5 literes fogyasztással számolhatunk. Tanulmányozza át a teljesítményadatokat, a lóerőt és az elérhető nyomatékot. Nőknek az ülésmagasság is számít, az örömet keresőknek meg az alacsony tömeg. Ne legyen bizonytalan, a motorválasztó segítségével válassza ki melyik motor a legalkalmasabb önnek.