Borotvapengéből motorváz

	BSA-Gold Star blokk a Rickman-Métisse vázban

Ezek a motorvázak igen könnyűek voltak, ezért a belőlük készült vázakat elsősorban sport-, és versenycélra használták. Hogy bukásnál a vékony és rideg - de nagyon szilárd -, ám igen drága vázcső ki ne törjön, még a lábtartókat se rá erősítették, hanem hol a motorblokkra, hol a kipufogócsőre. Ha már szóba került a borotválkozás, ahhoz ezek a vázak azért felhasználhatóak voltak, ha máshogy nem is, de tükör gyanánt mindenképp, ugyanis csillogóan fényes nikkelbevonat volt rajtuk.

Az ipari forradalom bölcsője hajdanán Anglia volt, és ebből a technikai műszaki előnyből sok kézzelfogható dolog napjainkig megmaradt. Jelen történetünk szálai a teljes joggal nosztalgiával emlegetett '60-as évekig nyúlnak vissza, és természetesen Angliába, amely a motorsport egyik fellegvára volt akkoriban.

A krosszozás királykategóriája az 500 cm3-es volt, amelyben a mai szemmel nézve meglehetősen nehéz négyütemű, jórészt angol "brummogókkal" indultak világszerte. A siker záloga nem csak a motorteljesítmény, hanem a minél kisebb súly . Miután az akkori motorok teljesítménye ugyanígy adott és kiegyenlített volt, mint a maiaké, operálni a súlycsökkentéssel lehetett. Ezt elsősorban a nehéz vázrészeknél tudták megvalósítani.

	Kéthengeres Triumph blokk a Rickman-Metisse vázban.

Az akkori megoldást a Rickman testvérek adták, akik maguk is sikeres krosszozók voltak (Don és Derek Rickman). Elhatározták, hogy a repüléstechnikában alkalmazott igen könnyű, vékonyfalú, de rendkívül nagyszilárdságú, erősen ötvözött hidegen húzott acélcsövekből motorvázat készítenek. Ez a méregdrága acélcső a Reinolds-531 névre hallgatott, és nem csak a repülőgépek, de egyes versenyautók vázcsöveiül is szolgált akkoriban. (A kisebb kategóriájú, még csővázas Formula versenyautóknál ma is ezt használják.)

A Rickman testvérek által alapított cég jó ideig gyártotta ezeket a könnyű, de erős motorvázakat, nem csak krossz, de gyorsasági versenymotorokhoz, sőt patinásabb utcai sportmotorokhoz is. Ők csak a vázat és a karosszériát készítették, és különféle, jobbnál jobb motorblokkokat építettek beléjük. Pl. terepre a kéthengeres Triumph blokkot, vagy az 500-as Matchlesst, amely valamivel olcsóbb volt. Gyorsasági versenymotorba pl. a Matchless bevált 7R típusú 500-as egyhengeres blokkját. De készítettek vázat a kor méltán híres 250-es spanyol Bultaco blokkja köré is, sőt még 50 cm3-es Sachs sportblokkhoz is, utóbbit elég nagy szériában, USA rendelésre.

Aermacchi fekvőhengeres blokk az alutankos Rickman vázban.

A speciális vázaknak közös jellemzőjük volt, hogy az esetek többségében csillogóra polírozták, és a legkisebb zugba is berakódó drága vegyi nikkellel vonták be. (A galvanikus nikkel a leárnyékolás miatt nem rakódik le mindenhová, ahol is csúnya rozsdásodás lép fel egy idő után.) Jellemzőjük volt még ezeknek a gyönyörű és pillekönnyű - ezáltal méregdrága - vázaknak, hogy csodálatos szépségű hegesztési varratok voltak rajtuk, amelyet kiemelt a nikkel bevonat. Miután az erősen ötvözött acélcsövet a kor általánosan alkalmazott (legalábbis errefelé) lassú lánghegesztési eljárásával nem lehetett hegeszteni, mivel az kiégeti az ötvözőanyagokat, ráadásul deformálja és szétégeti az ilyen finom csöveket, így azokat a szintén drága AWI hegesztési eljárással készítették. Ez akkoriban errefelé olyan ritka volt, mint a fehér holló.

	Gyorsasági vázszet műanyag karosszéria elemekkel

Egyébként hazai versenyzők is kaptak ezekből a csodálatosan szép krosszmotorokból, nevezetesen az egyhengeres 500-as Matchless blokkosból Rickman Métisse felirattal a tankján és az angol zászló motívumával a hátsó sárvédőjén. A fényes vázhoz nagyon ment a tűzpiros műanyag tank és a műanyag sárvédők, ami szintén újdonság volt akkoriban errefelé. De Kurucz György neves gyorsasági versenyzőnk is kapott egy Rickman-Metisse 7R-blokkos speciálgépet, amelyen már akkoriban tárcsafék volt elől (az egyik angol autó tárcsafékalkatrészeiből konstruálva). Mellesleg ezeknek a motoroknak a formatervezése is a kor csúcsát jelentette.

Egyik vidéki versenyszerelő mesélte, hogy ő személyesen vitte ki a MÉH-telepre az 500-as krossz Metisse-t(!) az MHSZ ZUK kisteherautójával, miután a spéci motort széthajtották és leselejtezték. A MÉH-telepre szállítás előtt "természetesen" nagykalapáccsal gondosan összetörték, nehogy valaki hazavigye, és az MHSZ-ből lopasson hozzá alkatrészeket, (a kor általános társadalmi moráljából kiindulva).

Ha jól emlékszem, egy ilyen krossz Rickman Metisse akkor 80000 Ft volt, amikor egy munkás havi bére 2500 Ft körül lehetett. Kb. 2 családiház ára ment akkor az ócsakvasba... És sajnos, nem csak ez a kettő! Azért van jó hírem is: Rickman Métisse vázszett ma is rendelhető, ha nem is Don és Derek Rickmantól, de mindenben az egykorival egyezően.

Nem tudom, ők élnek-e még, de a vállalkozást még régebben eladták, és autóépítésbe kezdtek.
Nevük mindenesetre a motorkerékpár építésben ugyanúgy mérföldkő, mint egykoron - a mára ismét feléledt - német Münch úré, aki az NSU TTS sportautó motorja köré építette a kor legnagyobb és legerősebb motorkerékpárját Mamut néven.

A Rickman testvérek és konstrukcióik visszafojtott hidegvérű angol gentlemanek voltak, melyekkel mellesleg normálisan közlekedni, vagy éppen versenyezni is lehetett, ráadásul úgy, hogy nem gubbasztott mögöttünk a halálfélelem a pótülésen.