Ázsiai jolly joker

A tuk-tukok felszereltsége is differenciált: lemérhető, hogy legmuzikálisabbak a pakisztáni sofőrök. Náluk ugyanis legszakadtabb tuk-tuk is komolynak tűnő kínai tuk-tuk hi-fivel van felszerelve. Nemritkán négy hangszóróból dübörög a zene, volt szerencsém egy ilyenben a Modern Talking együttes Brother Lui-ját hallgatni indiai remixben. A pakisztániaknak a szépérzékük is erős, a legtöbb, alaphangon freskókkal már telefestett motoriksát színes üvegcserép-intarzia berakások díszítik, villogó karácsonyfaégőkkel.

A variációs lehetőségek nem ismernek határt, a tuk-tuk-konstruktőrök megpróbálnak minden igényt kielégíteni. Az ülések elrendezése lehet menetiránynak oldalt, háttámla középen, mint a BMP-ben, a szállítható személyek számát tekintve pedig láttam 20 személyes, 3 kerekű tuk-tukot is. A meghajtás módja első vagy hátsó kerék, az üzemanyag gáz-benzin, illetve vegyes üzem, minden megtalálható.

Néhány szót a tuk-tuk-sofőrök is megérdemelnek. A legelvetemültebbek tapasztalataim szerint az indiaiak. Az új-delhi iráni nagykövetségen megismertünk egy new-york-i muzulmán zarándok csoportot. Az egyik tagja, alsó hangon 2,3 méter magas fekete figura az angol nyelvű vízumkérelmet a mi segítségünkkel töltötte ki. Kicsit csodálkoztunk, amikor megtudtuk, honnan jött. Később a követségtől visszaúton derült fény az illető társaságban betöltött szerepére: egy felborított motoriksa mellett álldogált halálos nyugalomban, miközben a sofőr az öklét rázta ordítozva. A többi zarándok csak röhögött.

Az indiai motoriksák egyedülálló módon taxaméterrel felszereltek. A leggyakoribb sofőr-trükk, hogy beülsz külföldiként a járműbe, és elfelejtesz előzetesen az árban megegyezni. Az úti célhoz érve általában a sofőr ilyenkor olyan horribilis összeget mond, ami legalább 3 éves indiai átlagfizetés. Ez esetben nincs mit tenni, fizetni kell. Ez kivédhető úgy is, hogy előre megalkuszunk a sofőrrel, így talán csak háromszor kell többet fizetni, mint a reális ár.

Pierre, a francia tanított meg a sofőrök megfelelő kezelésére. Pierre a francia az új-delhi Kanot place legtapasztaltabb és legrafkósabb turistája, például a minden irányból támadó fülpiszkálók - kötőtűvel fültisztítást végző magánvállalkozók - ellen egy óriás fejhallgatóval védekezett, így az orvul történő fülbetúrástól is védetten a visszautasíthatatlan ajánlatokat sem kellett végighallgatnia.

Tehát a kezelés: az utas beül a motoriksába, a sofőr mögé. A gyanútlan sofőr elindul, közben az utas a sofőr háta mögött lévő taxamétert halkan lefordítja. Az úti célnál a sofőr jön az általa megálmodott viteldíjigényével. Ilyenkor határozottan a taxaméteren lévő számra kell hivatkozni, ami persze az infláció miatt általában jóval kevesebb, mint a reális ár. Ha eléggé kitartóak és állhatatosak vagyunk, valahonnan - általában a tetőkárpit mögül - előkerül egy fordítókulcs, amely a taxaméteren lévő számhoz tartozó rúpiaösszeget tartalmazza. De ilyenkor sem mindig lejátszott a menet, mert akkor a sofőr különböző árdrágító tényezőkre hivatkozik: emberek száma, másik kerület, a fehér ember nehezebb, mint a helyi, stb. Na ilyenkor kell egy 2,3 méteres zarándok muzulmán.

Vigyázni kell akkor is, amikor sietünk, mert a tuk-tuk-sofőrök hajlamosak túlértékelni a jármű teljesítményét. A lao határ mellett sikerült kifognunk Laosz egyik leglepukkantabb tuk-tukját, ami miatt majdnem egy napot csúsztunk. A sofőr - miután megalkudtunk - odavezetett szétesőfélben lévő járgányához - az alkudozás előtt nem tudtuk, mely sofőr melyik tuk-tukhoz tartozik. Riadtan kérdeztük, jó-e a gép, kibírja-e az utat a 30 km-re lévő thai határig. Ő büszkén kihúzta magát: good tuk-tuk, very speedy. A speedy tuk-tuk fogalom lett, ezután, szerencsétlen kettesből nem tudott feljebb váltani.

Néhány kilométer után előre kellett ülni a sofőr mellé, hogy kibalanszírozzuk a járgányt. Így az első kerék nem emelkedett a levegőbe és kormányozhatóvá vált. Miközben az erősen hűlő levegő és a szembeszél miatt szétfagytam - a szélvédő csak a sofőrt védte - néha véletlenül ráléptem a fékre, és komoly irtást végeztem a Mekong szúnyogállományában, kb. kétszázat sikerült lenyelnem útközben. Egyedül az útszéli kínai porcelánlerakat gyöngyszemeként felbukkanó, életnagyságú ülő németjuhász kutya szobrának látványa okozott némi visszafogott vidámságot a keserves út alatt.

Szólnék néhány szót a tuk-tuk mutációiról is. Ezek négykerekű, átalakított járművek, kisteherautók, pickupok rakterei tetőkkel és ülésekkel felszerelve. Ezek közül extremitásként megemlíteném a thai rabszállító tuk-tukot, és a lao Uaz és Zil tuk-tukot.

A tuk-tukot vagy imádni vagy gyűlölni lehet, köztes állapot nincs. Engem az első utazás élménye örökre a tuk-tuk rabjává tett. Egy pakisztáni hűtőgép-fegyvercsempész társaság vendégeként eltöltött nem mindennapi éjszaka után vissza nem térő pszihedelikus érzés a peshawari kavalkádban száguldani alkonyatkor a forgalommal szemben, folyamatosan tülkölve, dübörgő hangfalak alatt a sofőr mellett félfenékkel ülve. Ölemben lengyel alumíniumvázas hátizsák, a lábamat el-elkapkodom a törékeny járgányt súroló teherautók hatósugarából.

Végezetül felhívást tennék közzé a hazai, esetleges hozzám hasonló tuk-tuk rajongók körében az első magyar tuk-tuk elkészítésének és üzembe helyezésének bármilyen jellegű támogatása érdekében. A lehetőségek határtalanok: a Budapest Tuk Tuk Rt. létrehozásával forradalmasíthatnánk fővárosunk nyári tömegközlekedését. A TotalCar autójogászaként minden jogi háttérmunka ingyenes elvégzésével járulok a nemes célhoz.