Villanyszék hangos kipufogó helyett

2009.03.29. 00:00
Ötvenről százra úgy ugrik fel, hogy a levegő is elbolyog a hörgők között. Nincs lajtorján kapaszkodó fordulatszám, nem érezni a motor erőlködését. Csak a szélzaj szintje emelkedik, a teherautókat hallgatom a saját kipufogóm helyett – ja, nincs is kipufogó.

Kell a francnak a hang, mondta Csikós kolléga, amikor tarkóra csomózott mosollyal visszaadta a Vectrixet, a jelenleg kapható legjobb elektromos nagyrobogót. Ő mondta ezt, akivel korábban hosszú perceket töltöttünk azzal, hogy csodás morajlásokat, hörgéseket és sikításokat elemeztünk – és igaza van, tíz perc után már nem is hiányzott a zúgás.

Néhány kilométert megtéve természetessé vált a csend, szinte haragosan gondoltam magamra, hogy korábban a saját gépem Supertrappjének az orgánumára kéjelegni mertem: tényleg szebb lenne a világ, ha mindenki ilyen halkan közlekedne.

Lengyel motoripar? A Junak kifújt, a Rometbe most pumpálják a mesterséges légzést, nincs miről beszélni, vágná rá bárki. A Vectrixre senki sem gondol, pedig az amerikai tulajdonú gyár Lengyelországban működik, ott szerelik össze kézi munkával a VX-1 robogókat. Tíz év fejlesztésének az eredménye ez, a 2007-es premier alkalmával mégis megdöbbent a világ, hogy egyáltalán jó lehet.

A legtöbb motoros csak fanyalog, ha azt hallja: „zöld” motor. A belsőégésű technika olyannyira belénk ivódott, hogy minden más alternatív hajtás eredendően csak rossz és kiforratlan lehet. A lengyelek rácáfoltak a tévhitre – ha nem is ugyanolyan napi rutinnal, de tökéletesen használható a robogójuk.

Száz kilométer megtétele körülbelül 180 forint költséget jelent – nincs többé üzemanyagszámla, legfeljebb a villanyt kapcsolják ki, ha sokat száguldozunk. Két óra töltéssel 75-80 százalékos töltöttséget érhetünk el az NiMH akkumulátorokban, de öt óra alatt maximálisra töltődnek a cellák. A megtehető távolság sebesség függvénye, hatvannal körülbelül 75 kilométerre képes a Vectrix.

Feltöltött teleppel csak egy dolgunk van, elfordítani a piros gyújtáskulcsot, máris feléled a folyadékkristályos kijelző. Amikor a bal szélen világít a Ready felirat, minden rendben van. Ha oktondi tolvaj vágyna a motorra, feltehetőleg sosem tudná ellopni. A guruláshoz szükség van arra, hogy előbb a hátsó- majd az első fék karját is behúzzuk – csak ez után villan fel a jól látható GO felirat – egy csavarás a markolaton és zümmögve megindul a VX-1.

Felületes szemmel nézve nincs semmi sajátos az elektromos robogóban. Nagy, mint bármilyen más maxiscooter, sok rajta a műanyag és kényelmes. A formatervező célja nem a figyelemfelkeltés, hanem a hasonulás volt, hisz ez is pont arra való, amire a legtöbb robogót használják.

Nem mondható szépnek, nem mondható csúnyának – átlagos a nagy fehér test. A részleteket szemlélve vesszük csak észre a csalafintaságokat. Az első árulkodó jel a kipufogó hiánya, itt már azonnal sejteni lehet, hogy valami nem smakkol. A hátsó kerék sem szokványos: a megszokott hajtás helyett ott az elegánsan burkolt elektromotor, amelynek vége közvetlenül a kerékagyba épült.

A szénkefe nélküli, 21 kW-os egyenáramú motor nem a lóerőre átszámolt félelmetes teljesítményével indul harcba. Ami számít, az a 65 Nm lineáris forgatónyomaték: csak a gázmarkolatnak álcázott kapcsolót kell hátratekerni és máris forog a kerék. Eleinte szokatlan, de ráérezve az elektronok hatalmára kifejezetten szórakoztató és jól vezethető a Vectrix.

Ötvenig egy kicsit tompább az élmény, ilyenkor a rendszert mesterségesen szedálja a központi számítógép. Amint elhagyjuk a középtempót, kérlelhetetlenül, valóban mozdonyszerűen indul meg a motor. 105 km/h-ig tart a gyorsulás, igaz, ez a sebesség sokkal hamarabb leszívja a 3,7 kWh-s akkukat.

A lábtérbe, mélyre helyezték őket, nincs gond a súlyponttal, kanyarban is semleges a Vectrix. Bukkanókon, úthibákon ugyan érezni a hajtás adta 25 kilós rugózatlan tömeget, de a komfortra nincs panasz – ez a feszesség még sportossá is teszi a hintázó óriásrobogók mezőnyében.

Ez a jövő motorja, vagy csak ócska divathóbort? Lapozzanak, kiderül!