Bárcsak csókolnál

Vespa 125 VNB4, 1963

2008.04.08. 13:08

Adatlap Vespa ()

Néhány perc után combomon éreztem kezét. Baljával kulcsolta derekamat, jobb tenyere óvatosan csúszott előre. Az úthibákon hátamhoz simult melle, én pedig mosolyogtam. Mindig egy picit nagyobb gázt adva a szükségesnél, és mind nagyobbat fékezve hoztam közelebb magamhoz.

Minden méteren Gregory Peck voltam, és még a menetszél sem tudta kifújni orromból Audrey Hepburn illatát. A pléhkarosszéria ringott alattam, én meg indulástól az érkezésig a fekete-fehér múltban voltam képzeletem macskakövén. Nem csak Rómában jelent vakációt a Vespa. Pihenés az mindenhol, kiszakít a 21. századból, áttelepít oda, ahol boldog tülköléssel furakodik előre néhány kisautó, és körülöttük felbolydult kaptárként rajzik a sok Vespa. Ez igazi mítosz, amelynek festékébe bohóságot és életösztönt kevertek. 1946-ban Olaszországot ellepte a világháború pora. Ipar helyett bombakráterek, építés helyett takarítás. A barna inget leváltotta a fehér, és színes szoknyák lebbentek fel a korzókon: a mediterrán életöröm hamar kibújt a romok alól. Az 1884-ben alapított Piaggo cég vezetője, Enrico Piaggio is érezte, hogy most lépni kell.

Az olcsó közlekedési eszköz ötlete nem volt új számára, hiszen már 1943-ban kísérletet tettek Renzo Spolti mérnök vezetésével egy MP5 kódjelű modell gyártására. Ez annyira csúnya volt, hogy a Paperino (Donald kacsa) csúfnevet kapta. 1945-ben a szövetségesek bombáinak utolsó lökése is belesimult a légtérbe, ideje volt újragondolni a koncepciót. Enrico megbízta Corradino D'Ascanio-t, hogy egy olcsó, a végletekig logikus és megbízható motort készítsen.

Az új tervező köztudottan utálta és kényelmetlennek tartotta a kétkerekűeket. Légi járműveknél szerzett tapasztalait kamatoztatva kialakította a karosszériát, a váltót a kormányra, a 98 köbcentis kétütemű motort pedig a hátsó kerékhez passzintotta. Elvetette a hagyományos teleszkópvillát, helyette a repülőkről leste le a könnyen szerelhető felfüggesztést.

1946 áprilisában már ott is sorakozott az első tizenöt darab, amelyeket Enrico Piaggio a formájuk után nevezett Vespának, azaz darázsnak. Már az első év nem várt sikert hozott, 2484 darabot gyártottak le a pontaderai üzemben. A Római Birodalom óta nem volt ilyen parádés mars az Appenini-félszigeten: 1956-ra legyártották az egymilliomodik példányt.

A képzelgésemet előidéző robogó VNB4-s kódszámmal, tíz évvel a világsikerű film után, 1963-ban gurult le a szalagról. A modellből összesen 46090 darab készült. Legnagyobb extrája az időközben aktiválódott időgép funkció, amely a berúgás pillanatától függönyként rántja szét a teret meg az időt. Teljesítménye is valahogy elsikkad az éveken való átröppenéskor, felül rá az ember és megy. A mosoly kötelező, az óvatosság szintúgy. A hátsó tengelyhez szerelt 125-ös blokk 85-90 km/h-s tempót tesz lehetővé. A 8 collos kerekekkel összekötött kormányt illik tisztességesen fogni, a kis kerékátmérőből adódóan egyenesfutás nincs. Viszont fordulékony, tényleg cikázó hártyásszárnyúként viselkedik. Háromsebességes markolatváltó teszi lehetővé a kapcsolást, használata már a második fokozatnál kézenfekvő. A 4,6 lóerő mókásan viszi előre a kétszer 92 kilót. Versenysúlyom megegyezik a Vespáéval, nem is várok őrült száguldást. Ez végképp nem arról szól, ahhoz erősebb fékek sem ártanának.

A Vespa az egyik legolcsóbban helyreállítható és fenntartható veterán. Minden tulajdonosa hálát ad D'Ascanio-nak, mikor a lemezek helyreállítása és festése után alig marad teendő a gépen. A piac a Tejutat le tudná fedni, annyi alkatrész kapható baráti áron a különböző évjáratokhoz. Szerelése egyszerű, a popsiként domborodó lemezek eltávolítása után máris minden hozzáférhető. A lábat nem kell áttornázni az ülés felett, a robogóforma lehetővé teszi az elegáns felszállást és a kényelmes utazást.

Római vakáció (Roman Holiday), 1953

Dalton Trumbo forgatókönyvírót amerika-ellenes tevékenysége miatt 1950-ben 11 hónapra bebörtönzik . Álnéven írta meg cellájában a Rómában kóborló hercegnő és az amerikai újságíró szerelmének történetét. Az eredetileg felkért rendező, Frank Capra mikor megtudta, hogy Dalton írta a könyvet, kilépett a produkcióból, nem vállalva közösséget a feketlistás íróval.

William Wyler kezébe került a film, aki eredetileg Elizabeth Taylorra vagy Jean Simmonsra gondolt a hercegnő szerepére, de mindkettő elfoglalt volt. Így került a filmbe ismeretlen színésznőkét Audrey Hepburn, akit ezzel elindított karrierje útján.

Joe Bradley szerepét Cary Grantnak szánta, aki viszont visszautasította az ajánlatot, mert a filmben a hangsúly a hercegnő szerepén van. Gregory Pecket ajánlotta maga helyett.

Díjak:

Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek

BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek

Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma

New York-i filmkritikusok díja – legjobb női főszereplő

Oscar-díj a legjobb jelmeztervezőnek

Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvnek

Writers Guild of America – legjobb forgatókönyv


Az igazi vigyorgós városi cikázáshoz nem csupán önbizalom kell, hanem hinni abban, hogy egy autós sem fog a balkézszabályra apellálva belebökni egy kirakatba. Maradjon a cirkálás, város környéki kacskaringózáshoz ideális oldtimer a Vespa. Fogyasztása kb. 2 liter, egy alapos délutáni rund sem húzza le a kasszát, ennek ellenére az élményekkel nem fukarkodik. Sosem szerettem a robogókat, pláne modern korunk puhapöcsű műanyagjait. Kénytelen vagyok bevallani, hogy a Vespa előtt térdre kellett esnem. És velem együtt térdel még sokszázezer ember, aki a funkcionalista és arányos pléhkaszniba beleszeretett. Praktikumán túl ott van benne a latin szépérzék, ívei és arányai tökéletesek. Elölről egy hidroplán pici talpcsónakja, rajta ülve a kormányában egy darázs csápjai elevenednek meg, formás segge mint cipzár zárja össze a légörvényeket. A hátsó lámpában ott van a reneszánsz öröksége, és szürke színe sem válik jellegtelenségé, hanem az elegenciát szolgálja.

Eredetileg együléses modell volt, a rajta levő kétszemélyes nyereg korhű kiegészítő. Epedás kényelem, a bőr alatt vízszintesen húzott tekercsrugók tartósak és kényelmesek. Ugyanúgy a korszak alkatrészpiacának gyermeke az elegáns kétcsövő kipufogó, amely az Abarth gyártmánya. A FIAT háza táján sertepertélő márka meglepő módon a robogókhoz is termelt. Sporthatása itt nem igazán érezhető, hangja sem közelíti meg a mai tuningvackokat. Itt nem a fűnyírószerű fordulatszám a muzsika, elég, ha dúdolom Edoardo Vianello 1963-as slágerét: „ Guarda come dondolo con il twist…“

Könnyű mozdulattal leemelem a középállványról. Egy rúgás, és finoman jár az egyhengeres. Az indulás után még egyet imbolyog, majd gázadásra kiegyenesedve lódul tovább. Az apró kis mutató kúszik egyre feljebb, és a menetszél zsongja fülembe, hogy egy újságíró is találkozhat hercegnővel. Csuklóval feljebb váltok, még egy kör erejéig elképzelem Rómát és Audrey örökre álommá vált csókjait.

Műszaki adatok:

Motor: léghűtéses, kétütemű
Hengerűrtartalom: 123,4 cm³
Kompresszióviszony: 7,2 : 1
Furat/löket (mm): 52,5/57
Indítás: berúgókar
Tengelytáv (mm): 1180
Szélesség (mm): 710
Magasság (mm): 1020
Szabad magasság (mm): 130
Fordulókör (mm): 1500
Max. teljesítmény: 4,6 LE 5000 1/min-nél
Keverékképzés: Del'Orto karburátor, 20 mm torokátmérő
Váltó: háromfokozatú
Váz: lemezváz
Első felni: lemez, acél 8"
Hátsó felni: lemez, acél 8"
Gumi elöl: 3,25 × 8"
Gumi hátul: 3,50 × 8"
Első fék: dobfék
Hátsó fék: dobfék
Üzemanyagtartály térfogata: 7,7 l
Saját tömeg: 92 kg