A második világháború után az olaszországi Pisa közelében lévő Pontedera kisvárosban Dr. Piaggionak jelentős tétel repülőgép farokkereke maradt. Ezért megbízta főkonstruktőrét D'Ascaniót, hogy szerkesszen olyasféle járművet, amelyhez ezeket a kerekeket fel lehet használni. A terv elkészült, és 1946-ban megszületett a Vespa robogó.
Mindenki őrültségnek tartotta a 89 cm 3-es, labilis, furcsa kinézetű szerzetet, de a benzin és a gépkocsi hiány idején a legjobb megoldásnak ígérkezett. A szokatlan formát később több gyár is másolni kezdte, és mint divatcikk 1956-ban érte el népszerűségének csúcsát, amikor több mint 80 gyár gyártott kisebb nagyobb robogót.
A Vespa formája azóta lényegesen nem változott. A most
bemutatott Vespa Granturismo is az ősök kiváló hagyományai alapján
épült úgy, hogy modern műszaki megoldások kaptak helyet a még ma is
sajtolt acéllemezből készülő karosszéria belsejében. Mivel a Vespa
hazája Olaszország, ahol még a férfiak is nagy gondot fordítanak a
ruházatukra, az olasz robogók a kezdetektől fogva óvják a
lábbeliket. Még az ős váltós olasz robogók is kézi váltóval
készültek. A modern Vespákba már száraz röpsúlyos tengelykapcsoló
és ékszíjas automataváltó kerül.
1946. óta 138 különböző Vespa modell került forgalomba. A
Granturismo a legnagyobb, a legerősebb, a leggyorsabb és
technológiailag a legfejlettebb Vespa, amelyet a Piaggio valaha
gyártott.
Az első Vespa, amibe négyütemű, négyszelepes, folyadékhűtésű
motort szereltek, és az első, amelyekre 12 collos kerekek
kerültek, valamint elöl és hátul egyaránt tárcsák fékezik.
A konkurensek műanyag borítása mellett felüdülés a Granturismon is
alkalmazott
acélkarosszéria, mely a Vespa védjegye lett. Formájával a
klasszikus vonalakat idézi. Ez nem csak sokkal szebb, mint a
műanyag borítás, hanem 250%-kal jobb a szilárdsága, mint csővázas
konkurensének. A régi hagyományoknak megfelelően a kormánnyal
együtt mozog az első lámpa, mely az aerodinamikai szempontok
szerint egy kicsit íveltebb lett, mérete és teljesítménye a mai
elvárásoknak felel meg.
A ma már nélkülözhetetlen irányjelzők nem törik meg a formát, mert
színtelen burájukkal észrevétlen olvadnak a homlokidom vonalába. A
homlokidom alatt helyezkedik el folyadékhűtés két hűtőeleme is. Egy
ügyes megoldással semmilyen légbeömlő rácsnak nem kell az első
idomot megtörni, ugyanis
a légbeömlők a belső idom nagy kesztyűtartójának két oldalára
kerültek.
Gyönyörűen rejtett az utas lábtartója is.
A karosszériába süllyesztett lábtartót egy mozdulattal
kihajthatjuk, így a hátsó utas sem panaszkodhat a kényelemre.
Utassal megtett rövid tesztkör alapján, azt tapasztaltam, hogy
sajnos a vezető lába megálláskor beleütközik az utas lábtartón
nyugvó lábába. Lehet, hogy ez valahogy elkerülhető, talán egy
hosszabb teszt majd erre is magyarázatot ad.
A Granturismo
első felfüggesztése a Vespáknál megszokott egy lengőkaros.
Ez a megoldás elválasztja a felfüggesztés funkciót a
lengéscsillapításétól: fékezéskor semlegesnek bizonyul, menet
közben pedig süllyedésgátló hatást fejt ki. Hátul két
szabályozható, hidraulikus lengéscsillapító bújik meg a burkolat
alatt.
Az ülés dupla varrással készült, és a földtől mért magassága
790 mm. Elöl és hátul is rendkívül kényelmes. A Vespa Granturismo
hátuljának ívét követve az óriási süllyesztett hátsó lámpa és az
index is a modell jellegzetessége lett. Felette a könnyűfém
csomagtartó, amire gyári, 42 literes, színre fújt dobozt
erősíthetünk.
Szintén extraként rendelhető - az amerikai rendőrmotorokat
megszégyenítő - könnyen felszerelhető első szélvédő is. A
felhasznált törésálló anyag megakadályozza, hogy sérülés esetén
veszélyes törmelékek keletkezzenek.
Külön figyelmet érdemel az elegáns műszeregyüttes, az indítókulcs megnyomásával nyíló kesztyűtartó, az ülésbe rejtett esővédő üléstakaró, a csomagtartó fülecske és még ki tudja, mennyi apróság.
A 200 L és a 125 L típusok esetén is
hatféle színben kínálják a Vespa Granturismót. A metálszín
palettán megtalálhatjuk az Ódonzöld, Füstszürke, Királykék,
Platinaszürke színeket vagy az egyszerűbb Alabástrom és a Fényes
fekete közül választhatunk.
Nekem - aki inkább a klasszikus vonalak kedvelője vagyok - a
Granturismo 200 L első látásra nagyon tetszett. Sajnos, most még a
menettulajdonságokról nem tudok beszámolni, de
remélhetőleg nem kell sokat várnunk egy részletesebb, a
motorválasztékot is bemutató tesztre.
VESPA GRANTURISMO 200L TECHNIKAI ADATOK (zárójelben: 125L típus)
Motor
Típus: Egyhengeres, 4 ütemű, 4 szelepes, két utas katalizátorral
és SAS rendszerrel
Hengerűrtartalom: 198cm
3 (124cm
3)
Furat x löket: 72 x 48,6 mm (57 x 48,6 mm)
Maximális teljesítmény: 14,7 kW/20 LE 8500 1/min (11 kW/15 LE
10000 1/min)
Maximális forgatónyomaték: 17,5 Nm 6500 1/perc (11,5 Nm 8500
1/perc)
Vezérlés: Felül fekvő vezérműtengellyel
Gyújtás: Elektronikus CDI-gyújtás változó előgyújtással
Indítás: Elektronikus automata szivatóval
Kenés: Nedves karteres olajozás lánchajtású olajpumpával
Olajtartály: 1 liter
Hűtés: Folyadékhűtés
Erőátvitel: Száraz röpsúlyos tengelykapcsoló
Váltó: Ékszíj-automata váltó, szekunder hajtás fogaskerekekkel
Jármű
Vázszerkezet: Sajtolt acéllemez karosszéria hegesztett szerkezeti
merevítésekkel
Első felfüggesztés: Egykarú hidraulikus lengéscsillapítóval és
koaxiális rugóval
Hátsó felfüggesztés: Két, kettős hatású, állítható keménységű
lengéscsillapító
Első és hátsó kerék: Alumíniumöntvény keréktárcsa, 12"x3,00"
Első gumiabroncs: Tömlő nélküli 120/70-12"
Hátsó gumiabroncs: Tömlő nélküli 130/70-12"
Első fék : 220 mm átmérőjű tárcsafék kétdugattyús féknyereggel
Hátsó fék: 220 mm átmérőjű tárcsafék kétdugattyús féknyereggel
Üzemanyagtartály: 10 liter, ebből 1,9 tartalék
Méret és teljesítmény
Hosszúság: 1.940 mm
Szélesség a kormányrúdnál: 755 mm
Ülésmagasság: 790 mm
Tengelytáv: 1395 mm
Száraz tömeg: 138 kg
Maximális sebesség: 119 km/h (102 km/h)
Gyorsulás 30 méteren: 4,1 sec (4,6 sec)
60 méteren: 5,9 sec (6,6 sec)
Átlagfogyasztás: 4 liter/100 km
Fogyasztás 60 km/óránál: 2,7 liter/100 km (3 liter /100 km
Károsanyag- és zajkibocsátás : Euro2 szabvány szerint