Adatlap Vespa Gts 250 2006 (244)
- Hengerűrtartalom: 244 cm3
Egyedül érzi magát? Romantikára, szerelemre, szenvedélyre vágyik? Nem leli párját a világban? Van egy titkos tippünk: ha nem is ő az igazi, egy próbát mindenképp megér.
Mert ha forró vágyakról, szenvedélyről van szó, nem javaslom, hogy a szőke, hűvös eleganciával megáldott, emberbarát skandináv típust keresse. Nem önre vár a precíz és jól táplált német alkat sem. Oroszhon mindent túlélő gyermekeit is jobb, ha messziről elkerüli. Akit ön keres, az a szeszélyesen önfeledt, formás, mediterrán szépség.
De hol lelhetünk ilyen olaszos szépségre hazánkban? Hol képviseli magát ez a temperamentum, a déli formák ilyen vadító együttese? Hol találkozhatunk Corradino D'Ascanio lányainak lányaival, a legfiatalabb darazsakkal, hogy lábaink közé kaphassuk őket? A Vespák köztünk járnak, csak legyen szemünk, hogy észrevegyük bájaikat!
A hátsó domborulatok jelenlegi formaterve ötven éve került először a Vespára, mégis fiatalnak és ruganyosnak tűnik. Audrey Hepburnt és Gregory Pecket még nem ez a forma kapcsolta össze az 1953-as Római vakációban, mivel ők még egy első sorozatú 125-össel rótták Róma utcáit, melynek kisebb, kerekebb feneke és első sárvédőn ülő lámpája volt. 1963-ban megjelent a 150 GS-nél testesebb 160 GS (Gran Sport), melynek mai másolata a Vespa GTS, az olaszvágyú szívek megdobogtatója.
A vér szerinti ős
A GTS-en, mint minden Vespán 1946-óta, elöl egylengőkaros felfüggesztés tartja a kereket, amit a 2003-ban bemutatott Granturismo óta 12 colos és 120/70-12-es gumikkal szerelnek. Ez a megoldás elvileg nagyon komfortos, mivel az első keréknek a fix rögzítési ponthoz képest utánfutása van, ezért − mint az irodai kerekes szék − mindig a haladás irányába áll be, miközben a rezgéseket, bukkanókat nem a villával párhuzamosan, hanem egy ív mentén vezeti el, így abból a lehető legkevesebbet juttat el a kormányig. A valóságban ezt nem éreztem ilyen fantasztikusnak, de a budapesti utakat senkinek sem kell bemutatni.
Vespa GTV
Lényeges különbség a GTS-hez képest, hogy a kormányburkolat hiányában előtűnik a krómozott, íves kormányrúd, amire szintén krómozott fékolajtartályok kerültek. Az eltűnt burkolat szélfogó hatását pótolja a kis plexi a műszerfal előtt, ami az óriási szörnyplexinél sokkal csinosabb, igaz − pont emiatt − kevésbé hatásosan fogja fel a fejünket cibáló szelet. A kormány közepére helyezett műszeregység is retrósabbra sikerült volna a GTS-énél, ha a fehér hátlapú, sötétben halvány narancssárga világítást kapó kilométeróra és üzemanyag-szintjelzők alá nem egy kínai karórát építettek volna be a hangulatot fokozó kék háttérvilágítással.
Bár minden Vespán alaptartozék az üléstakaró esőköpeny, a GTV talán az egyetlen, ahol ezt nemcsak saját komfortunk miatt érdemes használnunk. A két részből álló, valódi bőrből készült ülés ugyanis nehezen viseli, ha tartósan eső áztatja. Ezért amikor bizonytalan időjárási helyzetben hagyjuk Vespánkat az utcán, érdemes az ülését alaposan letakarni. Összességében a GTV a maga kis plexijével, a GTS-nél is csábosabb megjelenésével, szeretetre méltóbb, jobban használható, de mindenesetre még retrósabb kis robogó volt. Csupán a kvarcórája világítását alakítanám át azonnal a megvásárlása után. De hogy megéri-e az árát? Az csupán attól függ, kinek mennyit ér az egyediség.